Antal Dániel blogja

A vezetésemmel készült az AmCham befektetői kamara (amelynek ma már számos magyar és nyugat-európai vállalat is tagja) energetikai és környezetvédelmi bizottságában a nemzetgazdaság versenyképességét középpontba állító energiapolitikai állásfoglalás. Véleményünk szerint egy növekedés-orientált, munkahelyeket teremtő, a világpiacon sikeres magyar gazdaságpolitikának ilyen energiapolitikát kellene folytatnia.

Az AmCham négy témában javasol együttműködés a kormányzati szervekkel, a többi kamarával és a vállalkozásokkal:

• ténylegesen független közműszabályozás megteremtése, amelynek célja az árak rövid és hosszú távú növekedését korlátozó, költség-alapú, az energiaközművek működési és beruházási költségeit optimalizáló árhatóság megteremtése, lehetőség szerint a Magyar Közműtanács, vagy egy erősebb energiahivatal formájában;
• az energiahatékonyság növelése az ipari, mezőgazdasági, lakossági és közszférában is, elsősorban a magánberuházások - többek között a lakosság saját energiaszámláját csökkentő beruházásai - előtt álló akadályok megszüntetésével és a kiszámítható beruházási környezettel;
• a magyar gazdaásg energiafüggőségét, a magyar gyáripar és a mezőgazdaság számára új termékértékesítési lehetőséget kínáló zöld energia elfogadása, hatásos beruházásösztönző rendszer és nem jobban célzott támogatások segítségével;
• a ténylegesen energiahtékonyságot, költségeket és szennyezést csökkentő bányászati, energiatermelő, energiaszállító beruházások előtt álló adminisztratív, szabályozási és pénzügyi akadályok csökkentését, a mainál jóval kedvezőbb befektetési környezet megteremtését.

Az AmCham egy olyan befektetői kamara, amelynek amerikai, magyar és nyugat-európai vállalkozások a tagjai. Tagjaink közé tudjuk Magyarország legnagyobb energiafogyasztóit, és az energiatermelő-, kereskedő és elosztó vállalkozások jelentős részét, valamint az energetikai technológiát gyártó elektronikai gyáripar majdnem egészét.

Az AmCham célja a tagjai, a magyarországi vállalkozások és a kormányzat támogatása abban, hogy a vállalatok, a hazai iparágak és az egész nemzetgazdaság versenyképesen, egyre több jövedelmet hazahozva vegyen részt a világpiaci versenyben. Ennek érdekében az AmCham eddig nyolc szakpolitikai állásfoglalást adott ki. Ebben az évben az energiapolitika témáját emeltük ki. Az energiapolitikának azért kell a nemzeti versenyképesség alappillérévé válnia, mert jelenleg az energia mind a háztartások, mind a termelő vállalkozások egyik legnagyobb anyagi tehertétele.

A magyar gazdaság több és drágább energiát használ egy euró nemzeti jövedelem megtermeléséhez, mint európai versenytársai. A magyar energiarendszer jelenlegi állapota olyan drágán, kockázatosan és öregedő technológiával szolgálja ki Magyarországot, amin versenyképességünk visszanyeréséhez változtatni kell. A változtatásokhoz nagyon sok új beruházásra, befektetésre és jó energiapolitikára van szükség. Az AmCham abban szeretne partnere lenni a magyar kormányzatnak, önkormányzatoknak és a vállalkozói szférának, hogy ezek a beruházások minél hamarabb megvalósuljanak és megtérüljenek. Úgy gondoljuk, hogy a mostani energiapazarló állapotból Magyarország csak nagy mennyiségű, és ténylegesen high-tech beruházással lábalhat ki. Az AmCham és tagvállalatai, Magyarország legnagyobb energia fogyasztó, termelő, és néhány jelentős energia-elosztó és kereskedő cége ennek érdekében javasol új párbeszédet a kormányzattal, a civil szervezetekkel és a többi vállalkozással. 

Letölhető anyagok: Az energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség alappillére (pdf), sajtóanyag (pdf)

A sajtóvisszhangot és a letölthető anyagokat folyamatosan linkelem, ahogy elérhetők lesznek.

2010. március 29: AmCham: közműtanáccsal olcsóbbá válhatnak az energiaárak, ugyanerről az origo.hu beszámolója, AmCham: közműtanács, vagy erősebb energiahivatal kéne (Menedzsment Fórum), A közműtanácsnak kellene levernie az energiaárakat (Hír TV), Nem eléggé szigorú? Erősebb energiahivatalra lenne szükség (Magyar Nemzet Online)

Lásd még: kozmutanacs.hu

Egy gazdaság energiaintenzitása azt mutatja meg, hogy mennyi energiára van szüksége ahhoz, hogy elássa feladatait - péládul, hogy jövedelmet termeljen, vagy lakást, mobilitást biztosítson a gazdasághoz tartozó népességnek. Magyarország energiaintenzitása nagyon magas, vagyis borzaszóan sok energiát használjunk ahhoz képest, hogy mennyi jövedelmet állítunk elő. Most azt nézzük meg, hogy merre tartunk - a nagy fűtési és mobilitási igényű Izlandot és Kanadát, vagy Németország múltbeli útját, esetleg Japánét követjük?

Korábban: Európai energiaintenzitás, Magyarország energiafüggősége , a villamosenergia-fogyasztás növekedése időben.

Az MSZP rossz irányba csapkod, amikor a Magyarország területén kívül meghatározott gázárakkal harcol: más fejlett piacgazdaságú országokhoz hasonlóan egy jól szervezett, depolitizált, megingathatatlan Közműtanácsnak kell letörnie a közművi árakat - idehaza.

Tényleg a fejünkre nőttek a monpóliumok: elviselhetetlünk drága az energia Magyarországon, meg a vasút is (az adófizetőknek), borzasztó rossz a vízközművek kihasználtsága és így működési költsége is, és a távfűtés terén is talán a legrosszabb helyen fogtuk meg a problémát. Úgy gondolom, hogy mielőtt valami újabb fából vaskarikával próbálkoznánk, időszerű a bevált német, amerikai (szlovák) gyakorlatot átvenni.

Az a tény, hogy a magán- és állami monopóliumok szabadon háríthatják ránk a költségeiket, bármikor "szanáltathatják magukat" az adófizetők pénzén, a presztízsberuházásait beépíthetik az áraikba, nem a piacgazdaság normális működésének a velejárója. A modern piacgazdaságokban a szabad ármeghatározás joga csak az egymással ténylegesen versenyző vállalkozásokat illeti meg. Azoknak a vállalatoknak az árképzését, amelyeknek nincsen érdemi versenytársa közérdekből korlátozzák a világ minden fejlett gazdaságában - a közhiedelemmel ellentétben az Egyesült Államok több mint kétszázéves történetében sem élhetek a közművek és közcikkek gyártói a szabad ármeghatározás jogával. Az Egyesült Államokban ma úgynevezett közműtanácsok határozzák meg az energia, távközlés és a tömegközlekedés árait. Az EU országaiban gazdasági szabályozó hatóságoknak nevezik az ehhez hasonló intézményeket.  Magyarország kormánya és néhány önkormányzata a parlamenti többség segítségével 2002 óta szisztematikusa szétverte az árszabályozás intézményeit, ezért az új kormánynak az egyik első feladata kell legyen a Magyar Közműtanács felállítása.

Az ezzel kapcsolatos részletes program hamarosan vitatható lesz a neten, egy rövid bevezető itt található a Magyar Közműtanács felállításáról a komment.hu oldalán (vita ott).

A regulátorok elvileg olyan a politikától független, bírói jellegű szereppel felruházott közhivatalnokok, akik a fogyasztók rövid távú érdeke, és a szükséges hosszú távú hálózati beruházások függvényében, a fogyasztói és az állami vagy magántulajdonosi érdeket figyelembe véve határozzák meg a közművi árakat. Az MSZP nem szereti őket: most éppen az energiaregulátort rúgná ki (harmadszor) mert felment a gáz (világpiaci) ára. Ugyan a közművi díjak tényleg igen magasak Magyarországon, de speciel a gáz árát nem a magyar, hanem az orosz politikusok határozzák meg.

Az MSZP indokolatlannak tartja a most bejelentett 10,1 százalékos gázemelést, kezdeményezi a döntés azonnali felfüggesztését és a Magyar Energia Hivatal elnöke, valamint az energetikai miniszter menesztését.

Az MSZP kormányzása alatt sem a pénzügyi, sem a hírközlési regulátor nem töltötte ki mandátumát, jómagam vasúti regulátor voltam és a hivatalomat is megszüntették, energiaregulátorból pedig hármat is fogyasztottak, miközben a vonatkozó törvényeket számtalanszor átírták (és megszegték). Eközben a világon szinte páratlan mértékben emelkedtek a közművi árak, a szolgáltatók költséginflációja a nemzetgazdaságot is egyre erősebb béklyók közé szorítja.

Úgy gondolom, hogy a következő kormány egyik első feladata lesz az ártörvény és a közműszabályozás felülvizsgálata. De először is minden politikusnak el kell magyarázni, hogy a gáz árát soha nem ők fogják meghatározni. Lehet jobb csöveket fektetni, jobban szigetelni a házakat, alaposabban kérdőre vonni a szolgáltatók által továbbhárított díjakat és ezek mind levihetik a számlákat. Csak pont a gáz árát kell megfizetni, mert azt annyiért lehet beszerezni, amennyiért eladják (főleg az oroszok).

Az alábbi vizualizációt a Google készítette a termékenység, a várható élettartam és a népesség ábrázolására. A körök méretete a népességgel arányos, ahogy megyünk előre az időbe, jobbra haladunk, vagyis nő a várható élettartam, és megyünk lefelé, ahogy csökken az egy nőre jutó szülések száma.

Az egyes országok minden kulturális relativista elmélet ellenére nagyon hasonló pályát járnak be, de egymás után. Az emberek egyre tovább élnek és a nők egyre kevesebb gyermeket szülnek. Ez a két hatás nem csak kulturálisan, hanem biológiailag is összefügg. Egy tipikus magyar nő (akinél a magyar nők fele fiatalabb, fele idősebb) már elmúlt negyven éves, és ezért nagyon valószínűtlen, hogy még lesz gyermeke. Egy tipikus török nő viszont csak 28 éves, ezért csak a kora miatt is valószínűleg lesz még egy gyermeke.

Törökországot azért választottam, mert az egész közép-európai régió egyik legfontosabb geopolitikai és gazdasági versenytársa, bár viszonylat távol van tőlünk. India pedig azért érdekes, mert Kína mellett gyakran elnézik, hogy milyen gyorsan nő a súlya, amit az össznépességet reprezentáló körnagyság is szimbolizál.

Számomra az ábra legfontosabb üzenete az, hogy a világ nemzetei nagyon hasonló pályát járnak be, és akár jó, akár rossz a hangulatuk vagy a kormányuk, nem nagyon tudnak letérni a pályáról. Az elöregedésnek ezért egyetlen hatásos ellenszere van: ha a fiatalabb régióból az elöregedettebbek felé költözhetnek emberek. Lehet ez a Szent István gondolat aktualizálása?

Számomra az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy az ökotechnológiai forradalom mikor érkezik el a magyar háztartásokba. Ma a budapesti Greenexpon jártam - rengeteg izgalmas dolgot lehetett látni és kapni, mindenkit csak bátorítanék arra, hogy holnap kinézzen a zárónapra. Mindent vivő, killer application nincsen, talán nem is lesz soha, de már (pár) százezer forinttal lehet nagyon izgalmas beruházásokat indítani.

Az elmúlt években a környezetbarát és ökotechnológiai újdonságok hullámokban értek el hozzánk - a hőszigetelés és az energiatakarékos világítástechnika voltak néhány éve a slágerek. Ma a személyes benyomásom szerint a fűtéstechnikában vannak a legérettebb újdonságok.

Meggyőződésem szerint Magyarországon nincsen olyan domináns megújuló energiahasznosítási mód, ami tömeges méretekben megtérülne, de szinte biztos, hogy hazánk adottságai a biomassza terén a legjobbak. Mindezt leszögezve nagyon is elképzelhetőnek tartok olyan háztartási és ipari alkalmazási helyzeteket, amikor a megújuló energia és az ökotechnológia versenyképes. Nekem úgy tűnik, hogy a kisegítő, vagy szezonális fűtésben, illetve a vezetékes gázzal nem kiszolgálható helyeken elképesztően gyors megtérülésű innovatív technológiák vannak kiállítva. Kevés olyan európai nemzet van, aki akkora részét kell a jövedelmének fűtésre költse mint mi - a Greenexpon 2-800 ezer forint között egy-két év alatt megtérülő eszközöket lehet kapni.

Tapasztalataim szerint szinte minden háztartásban, kereskedelmi egységben és ipari üzemben vannak még "alacsonyan csüngő gyümölcsök" - a takarékosabb világítás, kritikus pontok hőszigetelése vagy egy-egy különösen rossz hatásfokú fűtőeszköz kiváltása terén. Az első ezer, tízezer, vagy százezer forint gyorsan, néha egy év alatt megtérül, de utána általában már a milliós tételek jönnek háztartási szinte (és persze sokkal nagyobbak ipari szinten) - mondju a teljes háztartás újraszigetelésével. Az ökotechnológiának nyilván a kis, inkrementális beruházások adják a behatolási pontjait a mindennapi életbe, és ezen a területen mindig vannak újdonságok. Ahogy pár éve a világításon, illetve a hőszigetelésen lehetett már nagyon kis beruházással javítani, most úgy látom, hogy a fűtés jött el. Ez egyben az első lépés az energiarendszer decentralizációja felé - az áramfejlesztés decentralizációja azonban számomra még nem tűnik elérhetőnek.

A sokak számára futurisztikusabb újdonságok egy része megtapasztalható közelségbe került. Az első villanyautókba nem csak be lehet ülni, de lehet rá magyar rendszámot is szerezni (ez még tavaly sem volt így) és haza is lehet vinni 3,3 millió forintért. A hőt szolgáltató napkollektorok terén vannak viszonyag hamar megtérülő lehetőségek egy-két millió körül. A fotovoltaikus (áramot adó) napenergia számomra még mindig nagyon távol van az érelmes megtérülési rátától, de láthatóan fejlődik. Egyre fontosabbá válik az ivóvíz és vízújrahasznosítás - szeirntem a tizes években ez lesz az egyik leggyorsabban fejlődő terület.

Végezetül vannak olyan technikák, amelyek alapesetben soha nem térülnek meg, de némi üzleti innovációval és szerencsével megtérülővé tehetők. Nem mondanám, hogy meggyőzödtem arról, hogy érdemes volna általában zöldtetőbe fektetni. De ha volna egy B kategóriás irodám, ami egy ronda garázstetőre néz, egy extenzív zöldtető installálásában alighanem meg tudnék egyezni a tulajdonossal.

Egy biztos, hogy minden kiállítótól hoztam valamit, és elkezdtem modellezni a belső megtérülési rátákat már a jövő héten. Úgy gondolom, hogy ma már legalább négy-öt olyan technológiai irány van, ami kiegészítő jelleggel alkalmazva a jelenlegi árszinten már nem csak az eladóknak, hanem a vevőknek is hatalmas üzlet.

Ahogy ma az index.hu is hírül adta, a világ egyik nagy biztosítótársaság-csoportja, az Allianz olyan elemzést adott közzé, amely szerint 2010. egyfajta demográfiai fordulópont az EU életében. De mi is van az elemzésben, és mi az újdonság?

A hír részben egy kis fényelemfelhívó marketing, részben tényleg érdekes újdonság (pdf): idén lesz először kevesebb a 16-20 évesek száma az EU-ban mint a 60-64 éveseké. Az előbbi korosztály a munkaerőpiac közép távú kínálatát határozza meg, az utóbbi pedig az EU-ban jelenleg érvényes szabályok szerint a néhány éven belül biztosan nyugdíjba vonulók számát mutatja. Nyilván lehetne kicsit ide-oda tologatni a kohorszokat, de az biztos, hogy 2009-2001-re egy valódi korszakhatár jön ki.

Miben is áll ez a korszakhatár? Valójában a mostani korszakhatár egy 15-20 évvel ezelőtti korszakhatár újbóli felbukkanása, amikor kritikusan alacsonnyá vált az Európában születettek és a bevándorlók aránya. 2010-től annyi ténylegesen változik, hogy ennek a problémának az anyagi terhei hónapról hónapra növekvő mértékben lesznek érezhetők a közpénzügyekben, az adó- és járulékrendszerben. Miközben a 15-20 évesek több mint felének még oktatásra van szüksége, ami elég sokba kerül, ennél is több ember ezt finanszírozó adófizetőből ellátott nyugdíjas lesz. A hazai nyugdíjrendszer, és szinte minden más európai is alapvetően az aktuálisan keresők járulékfizetésire, nem pedig megtakarításokra épül, ezért a rendszer egyre fokozódó közteherigénnyel fog fellépni.

Az egyre fokozódó adóigényt háromféleképpen lehet elodázni: egyrészt a 60-64 éves korosztály munkában tartásával, másrészt a fiatalok gyorsabb beengedésével a munkaerőpiacra, harmadrészt a bevándorlás könnyítésével. A kiadványból kiderül, hogy Magyarországon a legalacsonyabb az EU-ban a 60-64 éves korosztály munkában maradási aránya, ami a mi terheinket különösen gyorsan érezhetővé teszi.

Itt szokták egyesek cinikusan megjegyezni, hogy egy átlagos magyar férfi nem is él ilyen sokáig. Ez egy szomorú statisztika, de nem ide tartozik: aki ugyanis már elmúlt 50 éves, az valószínűleg tovább fog élni 64 éves koránál. Az átlagos születéskor várható élettartam azért rossz, mert a középkorú magyar férfiaknak nagyon magas a halandósága, illetve mivel a cigányság népegészségi ellátottsága a fejlődő országokra jellemző szintne

Számomra biztosnak látszik, hogy a mostani nyugdíjrendszer nem fenntartható, és az is, hogy Magyarországnak aktív bevándorláspolitikát kellene folytatnia - de ezekről manapság nem sok értelmes szó esik.

Korábban: Elöregedés és versenyképesség, Magyarország már nem bevándorlási célpont és más demográfiai bejegyzések.

 

 

Áramszolgáltatóktól tudom, hogy nagyon sok olyan "számlapanaszt kapnak", miszerint nőtt a számlájuk, bár nem nőtt a lakossági tarifájuk. Végül persze kiderül, hogy a kWh és a tarifa szorzata rendben van, mert a panasztevő azért fizet többet, mert több áramot fogyaszt (mondjuk nagyobbra cserélte a monitort, beszerelt egy légkondícionálót). Az áramfogyasztás trendje ötven év átlagában megtörhetetlennek látszik, egy rendszerváltás vagy egy polgárháború kell az átmeneti visszaeséshez.

A villamosenergia-fogyasztás (és a szén-dioxid-kibocsátás) világszerte monoton nő. Mint általában az energiafogyasztás esetében, a villamosenergiánál is az ipar, a háztartások és a közlekedés a jelentős fogyasztó, bár a villamosenergiában a közlekedés aránya jóval kisebb mint a teljes energiafelhasználásban, hiszen egyedül a vasutak villamosítottak. (még). A rendszerváltáskor a közép-európai országok és Kelet-Németország fogyasztása is jelentősen visszaesett a szocialista nagyipar összeomlásával, azután az újraiparosítás eltérő mértékben újra növelni kezdte a fogyasztást. Sok vagy kevés villamosenergiát fogyasztunk? Úgy gondolom, hogy a nemzeti jövedelmünkhöz képest pazarlóan sokat. A német ipar teljesítménye sokkal nagoybb mint a magyaré, egy kilowattóra áram körülbelül kétszer olyan jól hasznosul. Ugyanez elmondható a háztartásokról is: a magyar lakosság (amely adóból és más árakon keresztül fizette meg az áramárakat) igen pazarlóan használja az energiát, és a háztartási jövedelmekhez képest, de abszolút mértékben is nagyon sok villamosenergiát fogyaszt a német lakossághoz képest.

Nem fogok elkezdeni népszerű pszichológiai posztokat írni, de összegyűjtöttem, amit a közgazdászok mint társadalomtudósok erről írogattak, mértek, és a szemem elé került.

 

Egy elég régi, de igazgalmas, és hamarosan megismételendő kutatás megmutatta, hogy az egész világon a magyarok a legboldogtalanabbak a jövedelmükhöz képest, pedig ráadásul világviszonyban viszonylag gazdagok is vagyunk. A kutatás felvételekor a szlovákok, horvátok, törökök, lengyelek, kínaiak, pakisztániak, brazilok, indiaiak, ghánaiak, dominikaiak, kolumbiaiak, mexikóiak nálunk boldogabb, de szegényebb népek voltak. Bár általában igaz, hogy az anyagi jólét és a boldogság között szoros összefüggés van, minél gazdagabb egy nemzet, annál kevesebbet ad hozzá a boldogság-érzethez a jólét. A jövedelmükhöz képest a legkevésbé boldogok a saját jövedelmi szintjükön a magyarok, más szinteken az amerikaiak, osztrákok, nyugat- és kelet-németek, portugálok, szlovének, románok, oroszok, fehéroroszok és moldávok. Nem is mernék következtetést levonni azon túl, hogy Magyarország súlyos gazdasági válsága ellenére talán ennél is súlyosabb társadalmi válságban van. (A jövedelmükhöz képest a legboldogabbak: az izlandiak, hollandok, észak-írek és írek, puerto ricoiak, kolumbiaiak, fülöp-szigetiek, ghánaiak, nigériaiak és bangladeshiek). Bár a kutatás régi, Európában azóta is csak a bolgárokkal és az oroszokkal versenyzünk boldogtalanságban.

A magyar gondolkodásra nem csak az anyagi elégedetlenség, de a nagyon rövidtávú haszonkeresés is jellmező (talán ezért is adósodott el társadalmunk ilyen krónikusan). Egy kutatásban 17,000 középvezetőt kérdeztek arról, hogy mennyire értenek egyezet ezzel az állítással: "Több embernek kéne inkább a mának, mint a jövőnek élnie", illetve azzal, hogy "Több ember él a mának, mint a jövőnek". A világon a legjobban az orosz, argentín, lengyel és magyar menedzserek értettek ezzel egyet. Európa és a világ legversenyképesebb gazdaságaiban (Dánia, Ausztria, Hollandia, Svájc, Malajzia és Szingapúr) viszont az emberek pont fordítva gondolkodnak.

Adrian G. White, a University of Leicester tudósa azt kutatja, hogy az emberek mitől és hol érzik magukat szubjektíven, a saját szempontjukból jól. Ő is bemutatja a jövedelem és az elégedettség általános, de nem mindent magyarázó kapcsolatát.

Az Economist Intelligence Unit egy buddhista milliárdos felkérésére elkészítette az egyes országok békességének rangsorolását. A pontszámok azt tükrözik, hogy az adott ország táradalma mennyire él békében önmagával és a világgal:  békésen gyakorolják-e a hatalmat, mennyien vannak fegyverben, hányszor fordulnak a polgárok egymás ellen,és milyen gyakran élnek a kényszerítés, például a bebörtönzés alkalmazásával. Magyarország az EU tagállamokhoz hasonlóan a világ legbékésebb országai közé tartozott 2006. körül, bár az első helyen álló, legbékésebb Norvégia mellett megelőzött bennünket a szomszédos Ausztria, társadalmi átmenetet másfél évtizeddel korábban kezdő Portugália, illetve a volt szocialista ország közül nálunk sikeresebben fejlődő Csehország, Szlovénia és Szlovákia is. Mondanom sem kell, hogy az elmúlt években sokat csúsztunk lefelé, a világ 18. helyéről a 27. helyre, és olyan országok előztek bennünket meg, mint Urugay, Malaysia vagy Omán.

Nekem az a véleményem, hogy a globalizáció és a kapitalizmus korszakában akkor lehetünk boldogabbak, ha sokkal jobb, a világra nyitottabb, és több bizalmat, együttműködési lehetőséget teremtő jogi, társadalmi normákat igyekszünk megteremteni és követni, és jobb gazdasági intézményeket hozunk létre.

Frissítés: A rosszul importált url-ek javítva, mindenkitől elnézést, aki nem talált egy linken valamit meg!

Az [origo] 2008. decemberében indította el Komment.hu nevű véleményszájtját, amely olyan cikkeket közöl, amelyek "közelebb viszik az országot ahhoz, hogy babonák, népbutítás és alantas ösztönök helyett tiszta, végiggondolt gondolatok irányítsák". |me, a a komment.hu oldalán eddig megjelent gazdaság - vasút - energia - versenyképesség témájú írások. A komment.hu oldalán több száz emberrel lehet vitatkozni ezekben a kérdésekben.

Energia

A parlamenti képviselők szokatlan egységben támogatták az elképzelést: bővíteni kell az atomerőművet Pakson. Vajon miért felejtettek el arról beszélni, hogy az ehhez szükséges hatmilliárd eurót kinek kell majd állnia? Biankó billiók

Bank, euró és pénzügy

Magyarország 2004-ben nem csak az Európai Unió, hanem feltételesen a Gazdasági és Monetáris Unió, a gazdag eurózóna tagságát is elnyerte. Egyelőre azonban nincs eurónk, a zóna határa pedig elválasztja egymástól a régi és új tagokat, ami felesleges belső energiákat von el a gazdasági válságkezeléstől. Mi a teendő Magyarország soros európai elnökségéig? Nyissuk ki az eurózóna kapuját!

Greshem klasszikus törvénye akkor működik, ha az uralkodó kényszeríteni tudja az embereket, hogy a rossz pénzt használják. A rossz pénzt az emberek költik, amilyen gyorsan tudják, mielőtt az állam tovább rontja az értékét, a jót, mondjuk az aranyat, a dollárt vagy az eurót pedig felhalmozzák. A pénzrontáson tetemes inflációs adó - régi kifejezéssel, a kamara haszna - keletkezik azzal, hogy az államtól a rossz pénzt is mindenkinek el kell fogadnia. A kilencvenes években a szabad árrendszert nem alkalmazó egykori kommunista tervgazdaságok összeomlása bebizonyította, hogy állami kényszer nélkül a törvényszerűség megfordul. Egy szabad gazdaságban az emberek olyan pénzt kezdenek használni, ami jól működik. Mondjuk a dollárt vagy az eurót. A rossz pénz nem fér meg a jó pénzzel

A 2008-as magyar pénzügyi válság nyomán a lakosság és a kisvállalkozók érdekében hozott törvény az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozásáról szinte biztosan a legjobban pont azoknak a lakossági és kisvállalati hitelfelvevőknek fog fájni, akik még nehezebben és drágábban fognak hitelhez jutni, a bankok figyelmét pedig szükségtelenül eltereli a magyar pénzügyi rendszer tényleges problémáiról. Egyoldalúan nem megy

Gazdaság

Nem sokkal Európa dics?séges politikai és gazdasági újraegyesítése után az unió a válságcsúcson keleti és nyugati blokkra szakadt. Van-e esély az unió egységének megteremtésére? Ha van, vajon milyen szerepet játszhat benne Magyarország? Meghasonlott ház: az EU, Magyarország és a világgazdasági válság

Most, hogy a lejáró államadósságunkat a külföldi hitelezők nem hajlandók megújítani és 300 forintot kell adnunk egy euróért, az Országgyűlés szokatlan és nagy egyetértéssel létrehozta a Költségvetési Tanácsot önmaga kordában tartására. A mögöttes feltételrendszer azonban kibeszéletlen kompromisszumoktól terhelt, a helyzet mégsem reménytelen. Mit várhatunk a testülett?l, és hogyan segíthetünk neki? Fiskális alkoholizmus és furcsa kompromisszumok

A globális kapitalizmus korában a nemzetközi felmérés szerint azokban az országokban, ahol a kisebbségi tulajdont jobban védik, mint Magyarországon, átlagosan 16 350 dollár az évente egy főre jutó nemzeti jövedelem, ahol nálunk is kevésbé, ott 10 790 dollár. Ha a többségi és a szellemi tulajdonjogokat is figyelembe vesszük, akkor a magyar államnál tulajdontisztelőbb helyeken átlagosan 44 208 dollár jut egy főre, a kevésbé tulajdontisztelő helyeken pedig csak 7105 dollár. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmünk ma évente valahol 15 ezer dollár körül áll. Az, hogy mennyire tiszteljük az egyéni, kisebbségi és többségi tulajdonjogokat, nagymértékben meg fogja határozni, hogy a 10 ezer vagy a 40 ezer dolláros kategória felé fogunk továbblépni. A gazdasági erő és a tulajdon hatalma: hova álljunk?

Vasút

A vasútnál a munkaadó és a munkavállaló úgy szegheti meg a sztrájkra vonatkozó jogszabályokat, hogy annak egyikükre nézve sincsen következménye. Vasutassztrájk korlátok nélkül

Verseny és versenyképesség

Az EU-csatlakozás volt az utolsó nagy közös nemzeti ügyünk, de a leggazdagabbak klubjában mintha elengedtük volna magunkat, és szegény rokonként viselkednénk. A gazdagság az erős nemzetek kiváltsága, nagyobb felel?sséggel jár, több nagyvonalúságot és önbizalmat kíván, mint ami a mai közügyeinkre jellemző. Gazdag-e vagy szegény nemzet a magyar?

A kormány által felállítani tervezett Közérdekvédelmi Hivatal - függetlenül a közérdeket védő rendőrségtől, az ügyészségektől, az Állami Számvevőszéktől, a Közbeszerzések Döntőbizottságától, a Gazdasági Versenyhivataltól, az Egészségbiztosítási Felügyelettől, a még megmaradt árszabályozó hatóságoktól, a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól, az önkormányzatok és állami vállalatok belső ellenőreitől - vizsgál, szankcionál, ellenőriz. Eljárása azonban nem szolgál arra, hogy a korrumpált folyamatot az érintett közhivatalban, vállalatnál vagy intézménynél kijavítsák, illetve a megfelelő szankciókat az erre feljogosított szervek kiszabják: hogy a bíróság érvénytelenítsen egy csalárd szerződést; az árszabályozó hatóságok húzzák ki az indokolatlan árdrágító elemeket a villany-, gáz-, postai vagy vasúti számláról; hogy a Döntőbizottság újra lefolytathassa a közbeszerzéseket. Aligha fogja a közérdekvédelmisek eljárása segíteni azt, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság hatékonyan szankcionálja a büntetőjogilag is megítélhető korrupciót. Mire jó egy Közérdekvédelmi Hivatal?

"A sztrájkjoggal való visszaélés tilos" - mondja ki a törvény, bő egy éven belül mégis másodszor történik meg egy adóból finanszírozott vállalatnál. A közművekre különleges szabályok vonatkoznak, felelőtlen sztrájkjuknak pedig a társadalom és a gazdaság a legnagyobb károsultja. Miért alakulhatott ki megint ez a kínos helyzet? A BKV-sztrájk költségeit is mi fizetjük

Nem véletlen, hogy a nemzetközi példák az egyszerűen beszedhető fogyasztási adók terjedését mutatják. A vagyonadót csak a legvagyonosabb országokban alkalmazzák (és ott is módjával, igaz, sikeresen) - ez az adónem ugyanis igen rossz hatékonyságú, drágán bevezethető és népszerűtlen adófajta. A távozó kormány is tisztában volt ezzel: az ÁFÁ-ból mintegy 47-szer nagyobb adóbevétel remélt, ezért a fő tétjét az ÁFA emelésére tette, amelynek a hatása, azon túl, hogy tovább mélyítette a recessziót, névlegesen több mint 460 milliárd forinttal javította a költségvetés egyenlegét. Sarcolni nehéz: vagyonadó és versenyképesség

A helyzet az, hogy a magyarok valamivel több időt töltenek a munkahelyükön, mint szlovák társaik, és talán napi egy-két órával többet, mint a nyugat-európai dolgozók, de egy-egy óra alatt csak fele annyi értéket hoznak létre, fele annyi embert szolgálnak ki, fele annyi árut termelnek mint a nyugatiak. Kiút a válságból: többet kellene dolgozni

[A] magyar gazdaság rossz teljesítményének [jelentős] mértékben okozói a rossz magántulajdonosok is. Ezeket a rossz tulajdonosokat arra buzdítom, hogy váljanak meg cégüktől. A köztulajdonú vállalatok között is van számos olyan, amelynek az eladása vélhetően nagyon gyorsan javítana az ország anyagi helyzetén. Kiút a válságból: tualjdonosváltás és privatizáció

A Kiút a válságból sorozat, amely a gazdasági válság leküzdésének egyéni szintú stratégiáival foglalkozik, még két részből fog állni.

 

Sokan gondolnak még ma is a magyar iparra egyfajta elavult gazdasági ágazatként, amely nem fontos - már régen nincsen Ipari Minisztérium, sőt Ipari Főosztály sem. Kevesen gondolnak viszont Magyarországra mint a világ egyik legfejlettebb ipari országára, pedig a helyzet pontosan ez. Miközben szeretünk magunkra mint mezőgazdasági-élelmiszeripari nagyhatlomra, tudásgazdaságra és magas hozzáadott értékű szolgáltatóra gondolni, valójában egy fejlett ipari ország vagyunk. Magyarországon mobiltelefonokat, csúcsminőségű autókat, laptopalkatrészeket gyártanak olyan gyárakban, amelyekhez az államnak lényegében semmi köze nincsen. Nincs képviseletük a magyar államigazgatásban. A munkásaikat nem az állami Volán járatok hordják, mivel amikor a járatokat kialakították, még nem volt ott a gyár. Az ilyen gyárak (döntően a jármű és elektronikai gyáripar részeként) adják a világviszonylatban is jelentős magyar export negyedét, ami Németországnál és Csehországnál is magasabb arány. A Világbank erre vonatkozó sratégiája két gazdaságpolitikai kérdést is felvet bennem: - Mi lenne, ha a magyar gazdaságpolitika prioritásként kezelné a magyar ipari termelést? - És mi lenne akkor, ha a mezőgazdaságot, közlekedés-szállítást vagy az energiaszektort ugyanannyira békén hagyná, mint az ipart?

Az egy főre jutó teljes energiakínálat egy olyan OECD adat, amelyet gyakran használunk egy ország energiafelhasználásának a jellemzésére. A számok minden energiafajtát tartalmaznak, amelyek toe (tonna olaj ekvivalens) értékben vannak kifejezve.

Ez a szám persze csak első áttekintésként érdekes, nem veszi figyelembe például egy adott nemzetgazdaság mértékét. Például Németország egy főre vetítve valamivel több energiát fogyaszt mint Magyarország, de sokkal több és értékesebb terméket hoz belőle létre. Valójában egy euró előállításához Németország fele annyi energiát használ,ahogy azt már korábban láttuk. Az sem látszik ezen az ábrán, hogy milyen nagy Magyarország energiafüggősége.