Antal Dániel blogja

Sokan gondolnak még ma is a magyar iparra egyfajta elavult gazdasági ágazatként, amely nem fontos - már régen nincsen Ipari Minisztérium, sőt Ipari Főosztály sem. Kevesen gondolnak viszont Magyarországra mint a világ egyik legfejlettebb ipari országára, pedig a helyzet pontosan ez. Miközben szeretünk magunkra mint mezőgazdasági-élelmiszeripari nagyhatlomra, tudásgazdaságra és magas hozzáadott értékű szolgáltatóra gondolni, valójában egy fejlett ipari ország vagyunk. Magyarországon mobiltelefonokat, csúcsminőségű autókat, laptopalkatrészeket gyártanak olyan gyárakban, amelyekhez az államnak lényegében semmi köze nincsen. Nincs képviseletük a magyar államigazgatásban. A munkásaikat nem az állami Volán járatok hordják, mivel amikor a járatokat kialakították, még nem volt ott a gyár. Az ilyen gyárak (döntően a jármű és elektronikai gyáripar részeként) adják a világviszonylatban is jelentős magyar export negyedét, ami Németországnál és Csehországnál is magasabb arány. A Világbank erre vonatkozó sratégiája két gazdaságpolitikai kérdést is felvet bennem: - Mi lenne, ha a magyar gazdaságpolitika prioritásként kezelné a magyar ipari termelést? - És mi lenne akkor, ha a mezőgazdaságot, közlekedés-szállítást vagy az energiaszektort ugyanannyira békén hagyná, mint az ipart?