Antal Dániel blogja

Európában a leggyorsabban növekvő szén-dioxid kibocsátó ágazat a közlekedés - ez különösen igaz Magyarországra, ahol az egyéni autóközlekedés még mindig nagyon gyorsan fejlődik a tömegközlekedés hanyatlása mellett. A klímaváltozás miatt aggódóknak érdemes a közlekedési szokásaik átalakításakor a szén-dioxid kibocsátást is figyelembe venniük, amelyben egyre több kalkulátor van segítségükre. Remélem, hogy hamarosan nekem is sikerül egy ilyet készítenem, ugyanis, amint az két példából látható, az egyes országok közlekedés és energiapiaci különbségei miatt igen eltérő eredményeket kaphatunk a különféle távolságok és közlekedési módok összehasonlításával, bár általában elmondható, hogy a legkedvezőbbnek a vonat illetve villamosközlekedés tekinthető. (Ez az előny a teherfurvarozásban sokkal egyértelműbb).

A kibocsátás erősen függ attól, hogy egy-egy közlekedési eszközt hányan vesznek igénybe. A brit adatok tipikus értékekre vonatkoznak, de ha például egy nagy egyterű autót minden ülésén utazik valaki, akkor a tömegközlekedés tipikus kihasználtsága mellett a küönbségek már elhanyagolhatók. A brit TransportDirect.info Nagy-Britanniára jellemző értékekkel a következő táblázatot adja eredményül 100 kilométer utazásra:A francia államvasút kalkulátora a különböző szempontokat ütközteti: egyes utakra megmutatja a légi, vasúti és autós alternatíva időbeli, pénzbeli és szén-dioxid-kibocsátásbeli költségét. Franciaországban a kibocsátás szempontjából a vonatok sokkal kedvezőbb képet mutatnak mint Nagy-Britanniának. Ennek az oka az, hogy a francia vonatok szinte kizárólag atomerőműből nyert villanyárammal működnek.
Emissziós szempontból a legkedvezőbb alternatíva az energia-hatékony, és hatékony kihasználtsággal szervezhető vasút. Természetesen a vasutat is lehet kevéssé hatékonyan üzemeltetni. Egyes vélemények szerint ma Magyarországon olyan nagy a túlkínálat a közpénzből finanszírozott vonatjáratokból, hogy az alacsony ülőhely-kihasználtság miatt a buszok átlagos szén-dioxid-kibocsátása az alacsonyabb. Ebben természetesen az a hatás is benne van, hogy Magyarországon vannak dízelvontatású járatok, illetve a magyar villamosvontatás részben tiszta atomenergiából, részben nagyon piszkos széntüzelésű erőművekből származik.

A vasúti közlekedés előnye jórészt a közlekedésszervezési hatékonyságból származik. A kötöttpályán többé-kevésbé tartható menetrend van, míg az autósok gyakran nulla kilométer megtétele esetén is igen jelentős szén-dioxid mennyiséget eresztenek a levegőbe - ez a hatás a jól megtömött buszoknál egy főre vetítve valamivel kisebb.

Az eredmények nyilván nem meglepőek azoknak, akik próbáltak már benzinköltséget felosztani társaságokban, hiszen az egy főre eső fosszilis energiahordozó-fogyasztás és a szén-dioxid kibocsátás között általában monoton kapcsolat áll fenn forint és szén-dioxid-szempontból is. De a közlekedés hatékonysága miatt a dugók ára és a szén-dioxid kibocsátás között is fontos kapcsolat áll fenn.

Az európai gazdasági növekedés az elmúlt években általában a világ minden régiójánál lassabb volt. Az európai magángazdaság a világ legversenyképesebb vállalati szegmenseiben található, az állami vállalatok vagyonkezelése és hatékonysága azonban szinte mindenhol kritika tárgya. Úgy tűnik, hogy a kilencvenes évek után újabb nagy privatizációs hullám következhet. Tőzsdére készül a világ egyik legnagyobb állami vállalata, a Deutsche Bahn vasúttársaság. A lengyel polgári jobbközép koalíció egyik fő gazdaságpolitikai célkitűzése a nagymértékű privatizáció. Az olasz választási kampány egyik fő kérdése a privatizáció, a kampány közben zajlik a csődbe ment állami Alitalia légitársaság eladása. Görögországban kikötő-privatizáció zajlik. A gyakran korrupciótól fertőzőtt államosított közlekedési szektor az új magánosítási hullám egyik legfontosabb terepe.
Az olasz állami vagyonkezelő alapítványa, a Fonadazione IRI illetve a Fondazione Eni Enrico Mattei az egész EU-ra kiterjedő Privatizációs Barométert működtet. A honlapon érdemes elolvasni, ők hogyan látják a magyar privatizáció történetét, és a szöveg melletti térképen utána tanulságos végigklikkelni a szomszédainkat is.

Muraközy Balázs a Narancsban és kommentelhető formában az ingyenebed.hu-n tette fel az ezermilliárdos kérdést. Az ingyenebed.hu olyan közgazdászok honlapja, akik nem hisznek az ingyenebéd csábításának.

"A miniszterelnök adócsökkentési javaslatai előtt és után számos, gyakran kritikus cikk jelent meg az adóreformmal és általában az üzleti környezettel kapcsolatban. Ezek közül a legnagyobb hatású talán Bojár Gábor radikális adóegyszerűsítést és -csökkentést, valamint Bokros Lajos alapvető közteher-viselési reformot javasló cikke, de sok más elemző is megszólalt. Általában csalódásuknak adtak hangot. [...] A másik legfőbb ellenállítás szerint az adócsökkentés mértéke nem elégséges ahhoz, hogy valóban érdemi változás történjen az ország versenyképességében vagy növekedési ütemében. 200 vagy 300 milliárd adókönnyítés semmi, az adóreform 1000 milliárd megmozgatásánál kezdődik"

Csak akkor szabad ennél nagyobb mértékű adócsökkentést sürgetni, ha világossá tesszük, milyen kiadásokról mondjon le a költségvetés cserébe – egyébként veszélybe kerül a konvergenciaprogram és a költségvetés stabilitása. Lássuk, milyen lehetőségek közül választhatunk, ha nemcsak á-t, de b-t is kellene mondanunk. (Érdekes módon a bírálók e ponton rendszerint már nem oly lelkesek.) [...] A kérdés megválaszolásához érdemes a költségvetési tételeket ugyanerre a mértékegységre átszámolnunk. Szerencsére nem az elrémisztő 80 oldalas költségvetésből kell kiindulnunk, hanem egy sokkal barátságosabb változatából, amely az államháztartás által nyújtott szolgáltatások szerint bontja meg a költségvetési kiadásokat, és csupán egy oldal hosszú. Ezt nevezik a költségvetés konszolidált funkcionális mérlegének, és minden évben kiszámolja a Pénzügyminisztérium, majd csatolja a költségvetéshez, annak általános indoklása mellékletéül. [...] Halljuk, ki mit áldozna be?".

Nos, az ezermilliárdos kérdés megválaszolatlan maradt, mert a gazdaságpolitikusok és a vita résztvevői 19-re lapot húzva áttérte a 2000 milliárdos, majd a 2500 milliárdos kérdésre. Eddig még senki nem vállalatba be a tizenharmadik havi köztisztviselői illetmény, közalkalmazotti bér és nyugdíj eltörlését, a gázár- és tömegközlekedésti támogatás megszüntetését, a vasút vagy az autópályák privatizációját. Egyedül Bokros professzornak volt vér a pucájában: a kieső vizitdíj helyett havi tízezer forintos egészégbiztosítási díjat javasolt.

Én továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek az újraelosztási kérdések az ország versenyképességével összefüggnek, de a közpénzügyekről is ideje vitatkozni. Remélem, valaki elkezdi sorolni a válaszokat Balázs kérdéseire. Lásd még: A Magyar mess.

Miközben az Economist szinte minden kommentáló szerint pontos és találó helyzetképet fest a magyar gazdaság megtorpanásának politikai gazdaságtanáról, a Népszabadság hasábjain magyar gazdaságpolitikusok és értelmiségiek vitatkoznak ugyanerről immár négy hónapja.

"A magyar gazdaság növekedése a legfrissebb és a rossz előjeleknél is rosszabb előrejelzések szerint szinte leállt. Mikor és hogyan juthatunk el odáig, hogy ismét érzékelhető sebességgel közeledjünk a fejlett világhoz?" Ezzel a kérdéssel indítottuk el a magyar gazdaság kilátásairól szóló vitánkat három és fél hónappal ezelőtt. Íme Vértes András vitaértékelője, és az előtte lévő vitacikkek.

• Vértes András: A lassulás határai, 2007. november 17.
• Matolcsy György: Alagútból alagútba, 2007. november 23.
• Soós Károly Attila: Nyomorúságos gazdasági csodáink, 2007. november 23.
• Csillag István-Mihályi Péter: Minden rendben?, 2007. november 28.
• Király G. István: Csak őszintén, 2007. november 29.
• Magas István: Stabilizációs egyszeregy, 2007. december 5.
• Greskovits Béla: Más ligában játszunk, 2007. december 8.
• Morris Pedro: A piros lap másik oldala, 2007. december 11.
• Reszegi László: Mi vagyunk a kivételek, 2007. december 13.
• Róna Péter: Vesztésre játszottunk!, 2007. december 21.
• Heim Péter: Brezsnyevi pangás, 2007. december 29.
• Palócz Éva: A kiutat még meg kell találni, 2007. december 29.
• Mellár Tamás: Szakmai konszenzus és társadalmi párbeszéd, 2008. január 4.
• Kun István: Kötél az ország nyakán, 2008. január 8.
• Gazdag László: Bérinfláció és más mesék, 2008. január 16.
• Simon András: Nem mese az, 2008. január 24.
• Szentgyörgyi Zsuzsa: Hiedelmek és tévhitek, 2008. január 29.
• Hamecz István: Kompország gazdasága, 2008. február 6.
• Csillag István: A növekedés határai, 2008. február 18.

A saját véleményem itt olvasható és kommentálható:

• Antal Dániel: Még meg sem száradt a minta
  

Magyarország a Kádár-rendszer alatt egy olyan ország volt, ahonnan az emberek inkább elmentek. A rendszerváltás után az egyik elsőként demokratizálódó, és leggyorsabban fejlődő országként hosszú idő után először lettünk bevándorlási célország, aminek felbecsülhetetlen értéke volt: az egyre gyorsabban fogyó és öregedő lakosság olyan új, munkaképes emberekkel bővült, akik hozzájárultak a nyugdíj- és egészségügyi ellátás finanszírozásához.



Magyarország azért nem érezte a bevándorlás társadalmi feszültségeit, mert a hozzánk érkezők döntően magyar anyanyelvűek voltak. A határon túli magyar közösségeket ez alaposan meg is viselte, számunkra viszont láthatatlanná tett olyan nemzetgazdasági és demográfiai folyamatokat, amelyekkel Európa alaposan megküzdött ebben az időszakban.

A kegyelmi időszaknak azonban vége. Ahogy Horváth Réka EU-blogjában megmutatta, már 2004. körül majdnem megvalósult Nyugat-Erdély felzárkózása, tavaly pedig már inkább magasabbak voltak a jövedelmek és jobbak a munkaszerzés lehetőségei Erdélyben mint Magyarországon. 2007. volt az első olyan év, amikor Magyarország újra kivándorlási forrás lett, és a természetes fogyással együtt igen gyorsan elkezdett fogyni a lakosság is. (Persze továbbra is vannak bevándorlók, de sajnos ennél több a kivándorló). A kivándorlás egyik legfontosabb mozgatórugója, hogy a jobb munkalehetőségek és a kedvezőbb politikai körülményeknek köszönhetően a határon túli magyarok egy része elkezdett visszaköltözni szülőföldjére. Ha ez a folyamat nem áll meg, két vagy három év múlva 9-es számmal fog kezdődni Magyarország népessége.

A japán külügyminiszter Dorémont nevezte ki Japán anime-nagykövetének. A japán rajzfilmek globális sikeréből kiindulva a külügyminiszter arra kérte a nagy kék macskát, hogy segítsen a világgal megismertetni Japán pozitív arcát. A macska válaszában azzal köszönte meg a nagyköveti kinevezést, hogy kifejezte reményét, miszerint sikerül világszerte sok embernek megmutatnia, hogyan gondolkodnak, milyen életet élnek a Japánok, és hogyan gondolkodnak a jövőről. Az eseményre két nappal a magyar külügyminiszter japán látogatása után, de látszólag attól függetlenül került sor. Remélem, hogy Dorémon könnyen szót ért majd a kis Vukkal.

Blogajánló: Animemania

Todovik blogjában arról ír, hogy egy tizennégy éves izlandi fiú "Szövetség a lengyelek ellen" nevű szervezetéhez három nap alatt 700-an csatlakoztak a viking szigeten. Izlandon hatalmas a jólét és munkaerőhiány van, ezért a munkaerőpiac megnyitása óta 6,8 százalékra ugrott a bevándorlók aránya. Persze a bevándorlók általában dolgozni akarnak, és utána probléma nélkül hazajutni, ezért, ahogy általában lenni szokott, az elkövetett bűncselekmények számában messze elmaradnak a számarányuktól. Az izlandi bűnügyi statisztikák szerint az itt élő lengyelek 0,52 százaléka, míg az őslakos izlandiak 0,73 százaléka ellen emeltek vádat tavaly. CC billandkent.

A blogactiv.eu egy olyan európai bloggyűjtemény, ahol európai ügyek iránt érdeklődők írnak és vitatkoznak több nyelven. A blogactiv.eu címen a csatlakozó blogok legfrissebb válogatott anyagai olvashatók. Jómagam az angol nyelvű felületen central.blogactiv.eu címen egy közép-európai fókuszú blogot indítottam, ahol remélem sikerül a magyarországi ügyeken és a magyar nyelvterületen túlmutató vitákra inspirálni embereket. Érdemes néha kinézni a tágabb Európába, nézzetek be néha!

A tavalyi évben többször került szóba a boldogság és az anyagi jólét kapcsolata: például egy régebbi felmérés segítségével megmutattam, hogy olyan kevéssé, mint a magyarok- ábra megfejtése az előző linken -, egy nemzet gyermekei sem örülnek ekkora anyagi jólétnek, a magyarok a gazdasági életben közepesen versenyképesek, de a látszat ellenére meglehetősen békések. Úgy látszik, hogy a téma a permanens identitásválságban lévő EU-t is érdekli, ugyanis európai tudományos díjat adományoztak Luisa Corrando boldogságkutatónak. Az ügyről Horváth Réka EU-blogján értesültem, aki további kérdéseket tesz fel (vitatkozzatok vele is!)

Az FP Blog számolt be róla, hogy meglehetősen gyorsan fogy Kuba olimpiai selejtezőket játszó válogatottja. Az Egyesült Államokban tartott selejtező- tornán az első meccs előtt hét kubai labdrarúgó hagyta el a válogatottat és kért menedékjogot, valamint lehetőséget arra, hogy az egyre gyorsabban fejlődő amerikai bajnokságban játszhasson. Ezután még két játékos fordított hátat a kommunista csapatnak, úgyhogy a Honduras elleni első mérkőzésnek a kubai válogatott tíz fővel vágott neki, és végül 0-2-re kikapott. A kubaiaknak így nem sok esélyük van a pekingi kijutásra, igaz, ha mégis sikerülne, ott már nem hiszem, hogy újabb játékosok lépnének le.
Korábban: A szabadság vihara

Pest város közössége nevében az alulírottaknak arról van szerencséjük értesíteni a hivatalosan a magyar nemzetet, hogy azt a reformot, aminek kivívása más országokban a polgárok vérébe került, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton, törvénytisztelő egyetértésben sikerült kivívni. Amikor a városi önkormányzat értesült arról, hogy a város polgárai és más lakosai nyílt ülésen szeretnék megvitatni napjaink komoly politikai fejleményeit, a tanácstermek évszázadok óta bezárt ajtait 1848. március 15-én három órakor a nép előtt megnyitotta. Miután aaz önkormányzat tagjai megértették a nép azon törvényes kívánságait, amelyet már korábban is nagyobb részt maguk is hazafiasan képviseltek, azokat egy szívvel és közös akarattal magáévá tette. Sőt, azt a tizenkét pontot, aminek nagyrészét a nemzet már az 1790-es Országgyűlés óta is annyiszor sürgetett, a jelenlegi országgyűléshez intézett petíció formájában aláírta.

A nemzet a következőket óhajtja:

1. Sajtószabadság, a cenzúra eltörlése.
2. Felelős kormány Budapesten.
3. Évenként összeülő Országgyűlés Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőség származásra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
5. Honvédség.
6. Közteherviselés.
7. Az úrbéri, feudális függelmi viszonyok megszüntetése.
8. A bíróságokon és a választásokon mindenki legyen egyenlő.
9. Legyen Nemzeti Bankunk.
10. A katonaság esküdjön föl az Alkotmányra. A magyar katonákat ne lehessen külföldön bevetni, az itt állomásozó külföldieket vigyék el tőlünk.
11. Engedjék szabadon a politikai meggyőződésük miatt bebörtönzötteket.
12. Egyesüljünk Erdéllyel.

Ezt követően az önkormányzat két határozatot hozott. Először is arról döntöttek, hogy Pest város küldöttei a fenti, közkívánatra elfogadott követeléseket terjessze az Országgyűlés elé, őfelségét, a hódolva szeretett uralkodót pedig kérjék meg, hogy az Országgyűlés székhelyét minél előbb tegye át Pestre. Másrészt a közgyűlés az alulírott választmány tagjait azzal bízta meg, hogy intézkedjen célszerűen a rend fenntartásáról, és a közgyűlés határozatainak szerezzen érvényt.

Link: Tavalyi bejegyzés

A Konvervatóriumon elég élénk vita bontakozott ki Gianfranco Girotti L'Osservatore Romano-nyilatkozatáról a főbűnök XXI. századi katolikus újraértelmezési kísérletéről. Az angolszász sajtó a Daily Telegraph cikke kapcsán kapta fel a fejét a nyilatkozatra, Magyarországon többek között a FigyelőNet számolt be róla. Amíg még a Vatikáni Figyelő nem ír róla, addig szerintem a katolicizmusban járatlan olvasóknak nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnia a hírből. Egy ilyen sajtónyilatkozat nem kiforrott álláspont, és főleg nem megfellebbezhetetlen.

A tudósítások szerint napjaink főbűnei a génmanipuláció, az emberkísérletek, a környezetszennyezés, a társadalmi igazságtalanságok okozása, a szegénység okozása, a túlzott gazdagság és a drogfogyasztás volnának. Az érseki nyilatkozat szerint a "múlt főbűnei" meglehetősen individualisztikus dimenziójúak voltak. Persze erre bárki rávághatja, hogy pont ettől van etikai dimenziójuk. Nem pusztán szócsavarás, hogy közösségi, társadalmi folyamatoknak igen-igen problémás etikai dimenziót adni. Az erkölcsi parancsoknak ugyanis addig van hatásuk, amíg van címzettjük, végrehajtásuknak pedig alanya. Ez pedig végső soron az ember. Az emberrel szemben értelmes erkölcsi elvárásoknak egy közösséggel szembeni érvényesítési kísérlete sajnos könnyen kollektív felelőtlenségbe fordulhat.

Az új főbűnök felvetésénél sokkal távlatosabb és érdekesebb felvetésnek tartom, hogy a katolikus egyház esetleg rehabilitálná Luther Mártont.

Kép: Hieronymus Bosch - A hét főbűn és a négy utolsó dolog. Korábban: A Vatikán a klímaváltozás ellen; egyéb vallás témájú bejegyzések.