Akik még nem veszítették el teljesen a hitüket október 23. nemzeti ünnep jellegében és némi emelkedettségre vágyik ezen a hűvös, esős napon, azok otthon, a monitor és a tévékészülék előtt is ünnepelhetnek.

A legjobban A szabadság vihara című Tarantino-filmet ajánlom. A film az 1956-os olimpiai bajnok magyar vizilabda-csapat tagjaival és a nagy meccsre velük együtt készülő szovjet válogatott tagjaival együtt idézi fel a forradalom időszakát. A nagyszerű rendező abban a kommunista abszurdumban fedezte fel a dráma erejét, hogy a szovjet vezetés parancsára a magyaroknak meg kellett az állandóan leggyőzött rivális csapatot vizilabdázni. Ahogy nőtt a két ország között a veszültség, úgy vált a két csapat rivalizációja is egyre drámaibbá. A szinte kizárólag amerikai és kanadai stáb által készített filmben a magyar politikában jobbra és balra húzódott szemtanuk és szakértők egyszerre jelennek meg, és az olimpiai szellemű versengés az egész történetünkből a legjobbat hozza ki, és a történet tökéletesen zárójelbe teszi azt, ami elválaszt, és középpontba állítja azt, ami összetart: a hazaszeretetet, a nemzeti függetlenség eszméjét és a személyes szabadságot. Jobban is megbecsülhetnénk, hogy ilyen nagyszerű emberek készítettek filmet a mi történetünkből: én kötelezővé tenném a középiskolákban a filmet.

Aki már látta a filmet, vagy nem jut hozzá, jót böngészhet a Múlt-kor történeti portál 1956-os oldalán, illetve a 1956-os melbourni olimpia emlékportálján. Sajnos az origó nagyszerű szabadnet válogatása, az 1956-os sajtó digitalizált, portálba rendezett válogatása csak az utolsó napra, december 13-ra érhető el. (Ennek egy része az 56-os intézet sulinetes tananyagában is benne van). Az OSA archívumában pedig átböngészhetjük a CIA napi jelentéseit a forradalom napjairól.

Frissítés: Nagyszerű Zádor-interjú (vizilabda-bajnokunk a felső képen) az Indexen.