A canterbury érsek az európai muzulmánok állampolgári lojalitásáról

A meglehetős hőfokot elérő, bár belterjes és tét nélküli magyarországi muzulmán-vitába tulajdonképpen azért szálltam be, mert felháborított, hogy egy egyetemi oktató ennyivel intézheti el a canterbury érseknek a muzulmánok integrációjával kapcsolatos előadását:

Ezzel kapcsolatosan Hirsi Ali egyenesen "lopakodva behatoló sáriáról", az iszlám törvénykezésnek az ilyetén elfogadtatásáról beszél, amihez "az arabok eszközül használják az Európai Közösséget". (Más kérdés, hogy munkálkodnak önkéntesek is ezen, így a canterburyi érsek, aki nemrég a sária részleges bevezetésének ötletével állt elő, s akit vélhetően - számos ilyen szintű kollégájához hasonlóan - a kontraszelekció "kegyelme" juttatott ilyen hivatalra.)

Ezzel kapcsolatban ezt írtam:

Az érsek a közelmúltban amellett érvelt, hogy azon esetekben, amikor a világi igazságszolgáltatás nem akar dönteni az állampolgárok - elsősorban családjogi - vitáiban, az iszlám hitű állampolgárok vallási törvényük, a saría alapján rendezhessék viszonyaikat. E gondolat a mai Magyarországon oly' természetes, hogy szükségtelen róla vitatkozni. Senki nem gondolná helyesnek például, ha a polgári házasság felbontását kimondó állami per ítélete egyházjogi értelemben is érvényes volna, vagyis ha a templomban kötött házasságokat a magyar bíróság érvényteleníthetné. A canterburyi érsek annak érdekében, hogy II. Erzsébet iszlám életet élő alattvalói az európai szabadságjogokra épülő világi törvényeket életük más viszonyaiban könnyebben fogadják el, annyit kért a muzulmán hitű brit állampolgárok számára, ami a legtöbb európai országban ma is jár a különböző keresztény felekezetek és a zsidó vallás követőinek. Éppen Anglia egykori véres, embertelen vallásháborúinak történelmi tapasztalata tette Európa-szerte elfogadottá azt a gondolatot, hogy szabadságjogaink egyik legfontosabb alapja a vallási türelem.

Összeesküvés-elméletnek is lapos az anglikán egyházfőt a muzulmán fundamtenalizmus ügynökének beállítani. Az, hogy mennyire volt jó az általam használt párhuzam a canterbury érsek javaslata és a magyarországi köztársasági és egyházi jogrendszer viszonylag békés egymás mellett éléséről, a Verbális Numerák kommentjei között már felmerült. (Szerintem bizonyos szempontból jó, más szempontból meg nem olyan jó). A cikkemmel szembeállított fundamentalista, illetve pusztán idegengyűlölő kritikákon túl viszont a Verbális Numerák blog szerzője felvetette azt az egyébként nagyon is kézenfekvő problémát, hogy idehaza lényegében senki sem tudja, hogy valójában a megidézett európai egyházfő mit is mondott iszlám-ügyben?

A canterbury érsek természetesen nem javasolta a sária részleges bevezetését Nagy-Britanniában vagy Európában; ehelyett pozitívan foglalt állást abban a kényes kérdésben, hogy az iszlám hit követése lehetővé teszi-e a joguralom (avagy a kontinentális jogban az alkotmányos jogállam) elfogadását.

A muzulmánokkal kapcsolatos tolerancia kérdésében, tetszik vagy nem, a néhai Pim Fortuyn jelölte ki a tolerancia új határait: a valllási türelem az evilági törvények evilági elfogadásáig terjed, a többieknek pedig nem lesz helyük az Európai Közösségben. Pim Fortuyn rövid politikai pályafutásának első sikerét az első olyan nyugat-európai nagyvárosban, Rotterdamban érte el, ahol hamarosan abszolút többségbe kerülhet a vallásos muzulmán lakosság. Fortuyn iszlámmal kapcsolatos gondolatai részben az előadói stílus, részben a lappangó probléma felszínre hozatalának drámája miatt váltottak ki botrányt 2002-ben. Fortuyn meggyilkolása után az új határok nagyon gyorsan beépültek holland majd az európai mainstream politikai gondolkodásba.

Fortuyn az evilági hatalom kapujából, a canterbury érsek pedig egy keresztény államvallás államfői posztjáról tette fel ugyanazt a nyugtalanító kérdést: összeegyezthető-e a szekuláris európai állam és az iszlám iránti lojalitás? Az olyan emberek, akik szimplán utálják a mohamedánokat, vagy valamilyen kivételezett helyzetet szeretnének evilágon a kereszténységnek, örömmel kapaszkodnak Fortuyn határozottságába. Ugyanezek az emberek hitetlenkedve néznek arra az európai egyházfőre, aki nem elégszik meg az előítélettel, és az ítélet előtt tárgyalná is azt a kérdést, hogy az iszlám követőei lehetnek-e jogtisztelő állampolgárok.

A canterbury érsek legfontosabb állítása az, hogy az állampolgári közösség és a muzulmán hívők közössége, az umma szétválasztható; a két közösség törvényei között az összeütközés mérsékelhető, az állampolgári és vallási közösségi lojalitás összeegyeztethető. A canterbury érsek egyházfőtől meglepő pragmatizmussal vagy empátiával azt javasolja, hogy amennyiben a kettős lojalitás lehetséges, akkor az állam is tegyen ennek érdekében lépéseket, hogy feleslegesen ne állítsa szembe az evilági törvényt a vallásival. "Kellemetlen igazság [annak felismerése,] hogy a jogról való gondolkodásunkba is bevezethető a 'piaci' elem, a lojalitásért való versengés". A nagyvonalú érsek beszéde konklúziójában a bibliai hermeneutika és kortárs filozófiai gondolkodás szép ötvözeteként a felvilágosodás és a sária mitológiáinak dekonstrukciójára szólít fel, továbbá arra figyelmeztet, hogy ebben a vitában a jog természetének kérdése nem lesz megkerülhető.

Úgy hiszem, hogy a cantebury érsek olyan magasra tette a lécet, hogy a keresztény Európában sematikusan gondolkodók és a fundamentalisták egyelőre csak alulról piszkálják. A vita sarokpontja prímán ki van jelölve, aki pedig be akar szállni, annak először olvasnia kell. Ahogyan Fortuyn programadó könyvét, úgy ezt a szöveget is le kéne fordítania egy értő embernek magyarra.

Magyarország a katolikus egyház szemével: ad limina

"A Pápa által az ad liminán elébe járuló püspökökhöz intézett beszéde mindig is az adott ország vallási, társadalmi és egyházi helyzetnek egyfajta összegzését adja, természetesen az előre megküldött püspöki jelentések, a dikasztériumoknál tett látogatások és a Szentatyával folytatott egyéni beszélgetések figyelembe vételével. XVI. Benedek általában szereti a mai kor helyzetleírását adni, tömör és logikus felépítésben. Hiszen a helyzet megértése nyomán lehet megtalálni a megoldást és az Egyház cselekvésének irányát" - kezdődik a Vatikán Figyelő tudósítása, amely bőséges háttéranyagok között található. Egyrészt megtudhatjuk, hogy miért kerül sor egy-egy nemzeti egyház püspökeinek az ad limina látogatására, azt miképpen készítik elő, és hogyan értékelik az adott ország és az ott működő egyház helyzetét. XVI. Benedek beszéde katolikus szemmel reflektál Magyarország társadalmi és lelki gondodjaira napjainkban.

A legősibb egyházi intézmények közé sorolhatók azok a rendszeres látogatások, amelyek során az egyes részegyházakat vezető főpásztorok felkeresik Péter Utódát, hogy elé tárják a rájuk bízottak ügyes-bajos dolgait, erőt merítsenek otthoni feladataikhoz, továbbá megerősödjenek hitükben és a Pápa iránti hűségükben.

A Vatikáni Figyelő közzéteszi az elmúlt évtizedek ad limina látogatásainak főbb üzeneteit - különösen érdekesek a késő-kádár rendszerben élő magyar katolikusoknak a II. János Pál által véglegesített üzenetei, illetve a rendszerváltással küszködő országnak szóló üzenetek, hiszen ezek az egyes püspökségek saját helyzetjelentésén alapuló, de a vatikáni adminisztráció által alaposan értékelt és feldolgozott szövegek.

A kiváló katolikus blogról elérhető XVI. Benedek szövege magyarul és olaszul is, sőt, kiemelik a fordítás árnyalatnyi különbségeit is. Laikusok számára talán hasznosabb a feldolgozott, értékelt szövegösszefoglaló az idei ad limina fontosabb üzeneteivel.

Magyarországon az embereket – köztük a katolikusokat is – napjaink „gyenge gondolkodása” és akarati gyengesége jellemzi. Vagyis nem foglalkoznak az igazán fontos dolgokkal, hanem hagyják magukat sodorni az áramlattal. [...] Azért is nehéz manapság az embereknek teológiai és lelki dolgokról beszélni, mert „nem ritkán hiányzik egyrészt az intellektuális felkészültségük, másrészt a hitigazságok objektív elfogadása”.

Kiemelt pápai jóváhagyást kapott a szlovák és a román püspöki konferenciával megkezdett, a történelmi kiengesztelődést célzó párbeszédet, valamint az idei évre meghirdetett „Biblia Éve” kezdeményezés.

A vallások evilági súlypontjai

A Worldmapper újabb nagyszerű kartogramokkal (számadatokkal súlyozott világtérképekkel) állt elő: a vallási sorozatban az egyes nagyobb vallások és felekezetek földi megoszlását nézegethetjük. A mellékelt képen a római katolikusok számával torzított országtérképek láthatók. Bizony, a katolicizmus súlypontja átkerült az Újvilágba!

A főbűnök XXI. századi értelmezési kísérlete

A Konvervatóriumon elég élénk vita bontakozott ki Gianfranco Girotti L'Osservatore Romano-nyilatkozatáról a főbűnök XXI. századi katolikus újraértelmezési kísérletéről. Az angolszász sajtó a Daily Telegraph cikke kapcsán kapta fel a fejét a nyilatkozatra, Magyarországon többek között a FigyelőNet számolt be róla. Amíg még a Vatikáni Figyelő nem ír róla, addig szerintem a katolicizmusban járatlan olvasóknak nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnia a hírből. Egy ilyen sajtónyilatkozat nem kiforrott álláspont, és főleg nem megfellebbezhetetlen.

A tudósítások szerint napjaink főbűnei a génmanipuláció, az emberkísérletek, a környezetszennyezés, a társadalmi igazságtalanságok okozása, a szegénység okozása, a túlzott gazdagság és a drogfogyasztás volnának. Az érseki nyilatkozat szerint a "múlt főbűnei" meglehetősen individualisztikus dimenziójúak voltak. Persze erre bárki rávághatja, hogy pont ettől van etikai dimenziójuk. Nem pusztán szócsavarás, hogy közösségi, társadalmi folyamatoknak igen-igen problémás etikai dimenziót adni. Az erkölcsi parancsoknak ugyanis addig van hatásuk, amíg van címzettjük, végrehajtásuknak pedig alanya. Ez pedig végső soron az ember. Az emberrel szemben értelmes erkölcsi elvárásoknak egy közösséggel szembeni érvényesítési kísérlete sajnos könnyen kollektív felelőtlenségbe fordulhat.

Az új főbűnök felvetésénél sokkal távlatosabb és érdekesebb felvetésnek tartom, hogy a katolikus egyház esetleg rehabilitálná Luther Mártont.

Kép: Hieronymus Bosch - A hét főbűn és a négy utolsó dolog. Korábban: A Vatikán a klímaváltozás ellen; egyéb vallás témájú bejegyzések.

Sarkozy és a vallás

Lehetett sejteni, hogy Sarkozy sok mindenben Blair utódja lesz az európai politikában, de hogy a vallás legyen politikájának egyik központi kérdése, arra biztos kevesen fogadtak volna. Az index arról számol be, hogy a laikus francia elitnek kezd betelni a pohár. Magyarul eddig a legjobb beszámolókat a ügyről Horváth Réka EU-blogján találtam, aki beszámolt Sarkozy címzetes kanonoki címének átvételéről és a lateráni beszédéről is. A címzetes lateráni kanonok cím minden francia államfőnek jár IV. Henrik óta, de az ötödik köztársaság elnökei közül csak a jobboldaliak "mentek el érte", nem lényegtelen módon az a Valéry Giscard d’Estaing is, aki az EU alkotmányozó konventjét vezette, és így nagyrészt szellemi atyja a Lisszaboni Szerződésnek is.

Sokan írták az elmúlt években, hogy a 21. század a vallás évszázada lesz, és ezt talán azért nem vettük komolyan, mert Magyarországon igen gyengék az egyházak, és Európa talán az egyetlen civilizáció, ahol ez a hatás még nem nagyon érvényesül. Sokszor ismétlem, mert nagyon fontosnak tartom, az európai kulturális örökség jegyzékébe elsőként a Cluny apátságot jegyezték be, még az előző francia kormány kulturális miniszterének kezdeményezésére. Szerintem Sarkozy lépései ezen a téren váratlanok, de egyáltalán nem meglepők egy olyan embertől, aki elnökként először az Egyesült Államokba utazik nyaralni, és a Bush családdal ebédel. Mindenesetre szép európai történet, hogy egy magyar és görög zsidó szülőktől származó francia polgár köztársasági elnök és lateráni címzetes kanonok lesz egyszerre.

Kiegészítés: Sarko gets religion (FP Blog)

Közügyek és karácsonyi remények

A karácsonyi köszöntőben szó esett a boldogsággal kapcsolatos korábbi bejegyzésekről. Korábbi bejegyzéseim azt a meggyőződést tükrözték, hogy Magyarország társadalmi problémái nem pusztán anyagi természetűek, de még a gazdaság problémái sem érthetők meg a gazdaságban részt vevő emberek rendszeren kívüli problémái nélkül. Vagyis nem leszünk feltétlenül boldogabbak attól, ha az anyagi jólétünk nő, sőt, vannak nálunk sokkal boldogabb és szegényebb népek is. Illendő, hogy Karácsony napján szó essen ezeknek a boldogsággal kapcsolatos evilági csetlés-botlás keresztény kritikájáról is. Ez a blog világnézetileg semleges, de nem relativista: a Karácsony alapvetően keresztény ünnep.

XVI. Benedek pápa szűk egy hónapja adta ki Spe Salvi kezdetű enciklikáját (hír, összefoglaló), amelynek fordítását és ismertetését azóta is kiválóan végzi a Vatikáni Figyelő blog.

Spe salvi facti sumus - A remény által üdvözülünk, mondja Szent Pál a rómaiaknak, és nekünk is (Róm 8,24). A 'megváltás', az üdvözülés a keresztény hit szerint nem egyszerűen egy tény. Abban az értelemben kapjuk a megváltást, hogy reményt, megbízható reményt kaptunk, ami segít szembesülnünk a jelenünkkel. A jelen, mégha az egy fáradságos jelen is, akkor élhető és elfogadható, ha egy cél felé visz, és ha ebben a célban biztosak lehetünk, ha ez a cél olyan nagy, hogy megéri az út fáradalmait. S akkor rögtön felmerül a kérdés: milyen lehet ez a remény, ami igazolhatja azt a kijelentést, hogy belőle kiindulva, csupán azért, mert létezik, mi meg vagyunk váltva? És milyen megváltásról van itt szó?

Az Enciklika 17-25. pontja az evilági intézményekkel, a műszaki és társadalmi haladás gondolatával foglalkozik. Gondolatai minden közügyek iránt érdeklődő embernek fontosak lehetnek vallási meggyőződéstől függetlenül. Az enciklika ugyanis nem pusztán a jól ismert, liberálisok által is gyakran vallott konzervatív kételyt hangoztatja (17-21). Számomra erősek az áthallások az amerikai pragmatikus hagyományból is. A 24-25. pont arról szól, hogy a jó rendszerek sem elégségesek a boldogsághoz.

"Az emberi dolgok helyes elrendezése, a világ erkölcsi jóléte sosem garantálható egyszerűen struktúrák révén, akármennyire értékesek legyenek is. Ezek a struktúrák nem csupán fontosak, de szükségesek is. Mindazonáltal az ember szabadságát nem iktathatják ki, nem is szabad kiiktatniuk. A legjobb struktúrák is csak akkor működnek, ha egy adott közösségben léteznek élő meggyőződések, amik képesek kiváltani az emberek szabad hozzájárulását a közösség rendjéhez. A szabadságnak szüksége van meggyőződésre; a meggyőződés nem önmagától létezik, hanem mindig újra meg újra közösen kell megszerezni".
"Minthogy az ember mindig szabad marad, és szabadsága mindig törékeny is, nem fog soha sem megvalósulni ezen a világon a jó véglegesen konszolidált uralma. Aki egy visszavonhatatlan, örökre szóló jobb világot ígér, hamisan ígér; megfeledkezik az ember szabadságáról. A szabadságot mindig újra és újra meg kell nyerni a jó számára. A jóhoz való szabad csatlakozás sosem egyszerűen magától alakul ki. Ha léteznének olyan struktúrák, amik végérvényesen rögzítenék a világ egy meghatározott - jó - állapotát, azok az ember szabadságának tagadásával járnának, és emiatt végső soron egyáltalán nem volnának jó struktúrák".
"A meg-megújuló fáradságos keresés, hogy helyes rendszert biztosítsanak az emberi dolgoknak, minden generáció számára feladat marad; sosem mondható egyszerűen bevégzett feladatnak. Minden generációnak azonban hozzá kell járulnia ahhoz, hogy meggyőző módon szabad és jó rendszert alakítson ki, ami iránymutatással szolgálhat a következő generáció számára az emberi szabadság helyes használatára. És ezáltal - az emberi korlátokon belül - egy bizonyos garanciát is nyújtsanak a jövőre nézve. Másszóval: a jó struktúrák segítenek ugyan, de egyedül nem elegendőek. Az embert soha nem lehet egyszerűen kívülről megváltani."

(Az Enciklika szövege meglehetősen tömör, és nem vettem magamnak a bátorságot a tartalmi összefoglalóhoz, ezért kénytelen voltam a Vatikáni Figyelő fordításaira hagyatkozni - remélem, nem bánják).

Jómagam evilági intézmények megváltoztatásával és építésével foglalkozom a magyar gazdaság területén. A társadalmi haladás eszményét hirdető baloldaliak, progresszívek számára ez a munka talán nem szorul igazolásra, a konzervatívokkal azonban valódi vita alakulhat ki. Számomra az egyház is evilági intézmény, és az idézet első két mondata minden evilági intézményre értelmezhető. A megfelelő evilági struktúrák, intézmények "nem csupán fontosak, de értékesek is", de, ahogy a negyedik mondat rávilágít, attól törékenyek, hogy azokban jóra és rosszra is képes szabad emberek élnek, dolgoznak, cselekszenek (ld még a 21. és 22. pontot). A jól működő intézmény szerkezete és a használók belső meggyőződése is generációról-generációra megújulásra szorulhat. Gondoljunk csak gazdasági életünk etikai normáira és mintáira, olyan régi gazdasági intézményekre, mint mondjuk az állami posta, vagy a műszaki és gazdasági progresszió egykori szimbólumának számító, ma hazánkban mély válságban lévő vasútra! Evilági intézményeink törékenyek, és lehetetlennek tartom azok megjavítását belső meggyőződés és remény nélkül.

Úgy gondolom, hogy nem szükséges sem a progresszió hívének, sem kereszténynek lenni ahhoz, hogy ezeket a gondolatokat elfogadjuk, bár kétségtelenül megkönnyíti a helyzetünket, ha hiszünk valamiben. A nagyszerű amerikai pragmatikus filozófus, Richard Rorty magyarul és elérhető Esetlegesség, irónai és szolidaritás című könyvében egy olyan politikai filozófiát vázol, amelyben egy heterogén belső meggyőződésű társadalom tagjai is rendelkezhetnek egy olyan közös reménnyel, ami az ironikus látásmód segítségével felvértezi őket azzal a szkepszissel, amelyet az enciklika is megfogalmaz, és képessé tesz bennünket egy szolidaritáson alapuló, jobb evilági rendszereket létrehozó közösségi életre.

A Karácsony keresztény eredetű ünnep, amit azonban Magyarországon a legszélesebb körben megünneplünk. A mai napon szinte senki nem dolgozik hazánkban. Azoknak a közügyek iránt érdeklődőknek is kiváló alkalom ez arra, hogy az ünnep eredetén vagy a pápai gondolatokon elmélkedjen egy kicsit, akiket nem érint meg az ünnep evangéliumi üzenete. Egymás megértése sokkal könnyebbé teheti evilági közös ügyeink (pl. európai alkotmányozás) rendezését jövőre.

Tévedni emberi dolog...

... a beismeréshez mégis lelkiismeret és bátorság kell.

"Csuka Tamás Vác-alsóvárosi lelkipásztor 2007. augusztus 25-én a Budai Várban tartott rendezvényen a református egyház jó rendjét mellőzve vett részt. E mulasztását belátva az illetékes lelkipásztort megkövette és tőle bocsánatot kért. Ugyanakkor vizsgálatom tárgyát képezte Csuka Tamás nagytiszteletű úr ezen rendezvényen történt megnyilatkozása is. Levélváltásunkban és személyes beszélgetésünkben tisztáztuk, hogy rendkívül félreérthető, mi több, a református hitelvekkel és kegyességgel ütköző bármely tárgynak félelemkeltő funkciót tulajdonítani és ezért imádkozni. Csuka Tamás nagytiszteletű úr 2007. szeptember 24-én kelt hozzám írott levelében e tévedését belátta, szerencsétlennek tartja, és ha valakit sértett volna, attól bocsánatot kér".

Egy református közlemény.

A Vatikán a klímaváltozás ellen

Mit tehetne a Vatikán a klímaváltozás ellen?
1) Csökkenthetné a szén-dioxid kibocsátását.
2) Ültethetne szén-dioxid elnyelő fákat.
3) Imádkozhatna a felmelegedés ellen.
4) Remélhetné, hogy mégsem mi okozzuk.

Azt hiszem, ez a sorrend a biztostól a bionytalan felé, és nem kis dolognak tartom, hogy a Vatikán elkötelezte a 2)-3) opciók mellett. Ugyan kis állam a földön, szuverenitása evilágon igen korlátos, de mégiscak az első, amelyik teljes mértékben ellentételezni próbélja az energia-fogyasztása és közlekedése szén-dioxid-termelését.

Ami különönsen nagy öröm, hogy ennek érdekében egy amerikai cég közvetítésével éppen Magyarországon, Tiszakeszi környékén ültet erdőt. Aki arra jár, jól nézze meg, és gondolkodjon el a dolgon. Kép: Habeebee.

Terror elleni háború a földön túl is

Sokan tudják, hogy az Egyesült Államok néhány iszlám ország mellett a világ legvallásosabb országa, illetve, hogy hasonlóan néhány iszlám országhoz, az USÁ-ban is igen magas a fundamentalista, a szent szövegeket szó szerint értelmező hívők aránya. Az amerikai nép többsége hisz a természetfeletti erőkben és általában Istenben. Az amerikai belpolitikában ezért a földöntúliak, természetfeletti erők invokálása nem ritka.

Csak az előbbi előre bocsátásával nem meglepő, hogy egy nebraskai törvényhozó terrorcselekményekért pereli a Mindenhatót - akinek, ismert mindenható ereje okán - számtalan katasztrófát lett volna lehetősége megelőzni. Ernie Chambers szenátor szerint különösen ilyennek azok az ártatlan civilek tömeges halálát okozó cselekmények, mint a népirtások, járványok, hurrikánok és éhínségek. Link: FP Blog, a keresetlevél (pdf). Sokak szemében viszont blaszfémiának tűnhet, hogy a szenátor a Mindenhatót arra akarja rávenni, hogy (képviselője útján) védekezzen. Ernie Chambers a vallási közösségek politikai befolyása ellen küzdő baloldali szervezetekhez áll közel, így akciójának vélhetően belpolitikai, és nem kül- és transzcendetális politikai okai vannak.

Millennium még egyszer 07-09-11

A világ egyik legkülönösebb civilizációja, a keresztény Etiópia tegnap ünnepelte milleniumát. Tavaly New Yorkban láttam egy nagyszerű kortárs afrikai film- és videó kiállítást, amelynek az egyik legjobb munkája egy etióp hegyi zarándoklat volt. A színes, élő népi vallásosság képei felemelők voltak. Az ősi etióp keresztény egyház több naptár-reformból kimaradt, aminek következtében náluk a Gergely-naptár szerinti 2007. szeptember 11-re maradt 2000. január elseje. B.Ú.É.K. Etiópia! Alig várom a következőt!

Trip to Mount Ziqualla, Ethiopia, 2005 © Theo Eshetu

Vallási meggyőződés alapján listázni

A Heti Válasz vallási meggyőződésük alapján kezdte el listázni a magyar állampolgárokat, és fényképes, teljes névvel elátott, személyes adatokat tartalmazó összeállítást közöl a "száz legbefolyásosabb magyar szcientológusról". A vallásszabadság és a vallási meggyőződés szabadság az Európai felvilágosodás legnagyobb vívmánya, és a legősibb szabadságjog. A személyes adatok engedély nélküli felhasználása pedig bűncselekmény. Úgy gondolom, hogy a sajtó szabadsága és a vallásszabadság közül egyik sem előbbre való jog.

Én magam nem hiszek a vallászabadság abszolút korlát nélküliségében. Véleményem szerint Pim Forutyn fogalmazta meg helyesen a határt: a vallásszabadság azokat a felekezeteket illeti meg, amelyek a felvilágosodásnak azt a hagyományát, amelyik szétválasztja a túlvilági hatalmat az az evilági államhatalomtól és az evilági törvényekettől - többek között a nekik vallásszabadságot garantáló alkotmányt.

A Magyar Köztársaság 1990. évi IV. törvénye a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról pontosan ezt az elvet érvényesíti:

8. § (1) Az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre.
(2) Egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes és amely törvénybe nem ütközik.

Az egyház esetleges törvénysértéseivel szemben a Magyar Köztársaság Ügyészsége léphet fel.

15. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. [Alkotmány 60. § (3) bek.]
(2) Az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.
(3) Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik.
16. § (1) Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre.
(2) Az egyházi jogi személy törvénysértése esetén az ügyész pert indít az egyházi jogi személy ellen.

A különleges személyes adatokkal való visszaélés Magyaországon bűntett.

177/A. § (1) Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével
a) jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel,
b) az érintett tájékoztatására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget,
c) az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja,
és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt hivatalos személyként, közmegbízatás felhasználásával, vagy jogtalan haszonszerzés végett követik el.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el.

A vallási meggyőződés pedig a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § alapján különleges adat. Szinte biztos vagyok benne, hogy az érintettek nem fognak szó nélkül elmenni a Heti Válasz adatkezelése mellett, a bírósági tárgyalások pedig nyilvánosság előtt fognak zajlani. A szcientológusok se mindig nagy bajnokai a sajtószabadságnak, de a Heti Válaszban most méltó partnerre leltek.

Újabb anyagok: Gavra Gábor: Leplezzük le a 100 legbefolyásosabb zsidót! Gerák Andi: Kiket leplezzünk le? (érdemes a hozzászólók fenyegetéseit olvasgani). Néhány hasonló közügy: Kegyeletsértés, hullagyalázás, szoborlopás; nők elleni erőszak.

Brüsszeli csúcs: úton Európa alkotmányos és egyházi egysége felé

Tony Blair lehetséges katolizálása és EU-elnöki jelölése az európai keresztény egység hatalmas eredménye lehet. Az európai alkotmányos egység egyik fő vitapontja Európa keresztény örökségéhez fűződött: vajon alkotmányosságunknak vannak-e keresztény gyökerei? Úgy gondolom, hogy a többség számára a válasz a legtermészetesebb igen, de az alkotmányozó konventben meglepően erős ellenzék alakult ki ennek ellenében. Tony Blair utoljára vett részt kormányfőként azon az EU-csúcson, amelynek eredménye az európai alkotmányozás újraindítása volt. A leköszönő karizmatikus brit kormányfő Berlinből egyenesen a pápához utazott. (A kép 2006. júniusában készült)

Évek óta szó van arról, hogy az anglikán egyház lehet az első protestáns egyház, amely újraegyesül a katolikus egyházzal. Az 1534-es egyházszakadásnak nagyon is evilági politikai háttere volt. A meggyőződésesen vallásos brit kormányfő tíz éves kormányzása alatt visszautasította, hogy hitéről kérdezzék, amire lemondása után markáns választ adott: lemondása másnapján családjával magánkihallgatásra repül a XVI. Benedek pápához, akit angliai látogatásra is meghívott. A II. Erzsébet brit királynőhöz, egyben az anglikán egyház fejéhez minidg lojális miniszterelnök nagy spkulációkat indított - az egyházak egyesítése ügyében megy-e Rómába? Vagy azért, mert a brit államvallással miniszterelnökként nem szakíthatott, de valójában katolizálni készül? Valószínű, hogy mindkét dologban van valami: Blair felesége meggyőződéses katolikus, az újraegyesítés pedig miniszterelnöksége alatt folyamatosan napirenden volt. Mindenesetre sokat mondó volt, hogy Blair ezúttal annak a John Heny Newman anglikán bíborosnak a képét vitte a pápának ajándékba, aki a 19. században áttért a katolikus hitre.

Nemrég arról írtam, hogy az alkotmányos egység konszenzusának megteremtésében milyen jelentős gesztust tett Franciaország a bencések segítségével. A kereszténydemokrata Merkel kancellárnő vezette EU-csúcson pedig Nicolas Sarkozy francia elnök, Blair politikájának követője és a leköszönő miniszterelnök barátja a brit politikust javasolja megválasztani az EU első elnökének. Ha a magukat a politikai katolicizmus híveinek tekintő Kaczynski ikrek nem kezdtek volna egyfajta háborús politikába a csúcson, lehet, hogy az európai politikai és egyházi egység is hatalmas történelmi eredményt ért volna el. Blair, Sarkozy, Merkel kormányfőként, XVI. Benedek és II. Erzsébet egyházfőként szerintem rendelkeznek azokkal a kvalitásokkal, amelyek talán még idén megteremthetik a több évszázada vágyott egységet. Igaz, Sarkozy és Merkel sem tudták a lengyel államfőt jobb belátásra téríteni - ez a feladat alighanem a pápára marad.

Négy írásom az európai alkotmányért: az alkotmányozás szükségességéről, alkotmánynak tekinthető-e a kérdéses tervezet, az Unió megváltozott természetéről és a monetáris politikáról és a közös pénzről. Beszámolók a csúcsról: Hírszerző.

A bencések mentik meg az európai alkotmányt?

Az európai alkotmánytervezet vitájában az egyik leghevesebb érzelmeket kiváltó kérdés a preambulum közös európai örökségére vonatkozó rész volt, pontosabban az, hogy az alkotmány preambuluma hivatkozzon-e Európa keresztény örökségére. Egyes EU tagok esetében a kereszténység államvallás, mások viszont alkotmányosan elkötelezettek az állam és az egyház szétválasztása mellett. A kérdés a magyar politikusokat is megosztotta. A keresztény örökség mellett leginkább Lengyelország állt ki tagállamként, ellene a szekuláris Franciaország foglalt állást. Ennek fényében igencsak érdekes félfordulat tanui lehettünk a héten.

A francia kultusztárca felmérést készítetett abból az alkalomból, hogy a tárca háromnapos szemináriumot rendezett Párizsban az európai örökség témakörében. Összesen 5023 embert kérdeztek meg az Európai Unió alapító tagállamai közé tartozó Franciaországban, Németországban és Olaszországban, valamint az 1995-ben csatlakozott Finnországban és a 2004-ben taggá vált Magyarországon arról, hogy miként gondolkodnak az európai kulturális örökségről. A felmérésben részt vevők 63 százaléka gondolja úgy, hogy az EU "nem jelent veszélyt országuk identitásának megőrzésére", a magyaroknak az átlagnál valamivel kisebb hányada, 59 százaléka vélekedett így. Hatvan százalékot tett ki azoknak az aránya, akik szemében az európai kulturális örökség létének ténye erősíti az EU-hoz tartozás érzését. Ugyanennek a szemináriumnak az apropóján a francia kultuszminiszter felavatta a magyar és spanyol kollégájával közösen kezdeményezett európai kulturális örökségi jegyzékbe tartozó első számú örökség emléktábláját. És vajon mi lett az egyes számú európai örökség: a cluny apátság!

Ha van az összeurópai keresztény örökségnek szimbóluma, akkor az Cluny. A cluny reformok a kereszténység egyik legfontosabb reformmozgalma volt, még abban az időben, amikor az egész európai kereszténység egységes volt, és Európa összes állama kereszténynek tekintette magát. A cluny apátságból indult a bencés rend, amely Európa kulturális és politikai történelmében is nagyon jelentős szerepet játszott.

Ha optimisták akarunk lenni, azt hihetjük, hogy néhány nappal a berlini nyilatkozat előtt Franciaország is tett egy fontos gesztust az európai alkotmány megmentéséért. (Kép: Wikipédia)