Antal Dániel blogja

A BBC fantasztikus, 34 országban 34500 fővel készült globalizációs attitűd-felmérése részben megerősíti a Pew felmérés eredményeit. A megkérdezettek 50 százaléka tartja túl gyorsnak a gazdasági globalizáció folyamatait és 34 százalékuk túl lassúnak. 64 százalék szerint a globalizáció terheit nem igazságos arányban osztják meg a Föld népei. Európában szinte mindenki lassítani szeretne, ezzel szemben Törökország, Fülöp-szigetek, Indonézia, Brazília, Kenya, Mexikó és a közép-amerikai kisebb országok lakói gyorsítanának. Míg a Pew-felmérés szerint a globalizációval kapcsolatban jó vagy nagyon jó érzéseket az elsősorban az afrikaiak, jelentős leszakadva pedig a latin-amerikaiak éreznek, addíg a BBC felmérés bal oldali ábrája alapján a nigériai, kenyai és ghánai emberek elsöprő többsége érzi úgy, hogy a globalizáció segíti a gazdsaági fejlődést. Náluk jobban csak a kínaiak értenek ezzel együtt. Dani Rodrik blogjában a felmérés egyik legérdekesebb momentumára hívja fel a figyelmet: míg a kínaiak érzik a legpozitívabbnak a globalizáció hatását, egyúttal kimagasló arányban túl gyorsnak is gondolják a változásokat. (Widespread Unease about Economy and Globalization – Global Poll, pdf)

A Praktikus Városból tudom, hogy a Kolbászból kerítést! stúdió formatervezett bicikliparkolókat árul, sőt, segít közterületen engedélyeztetni. A Magyarországon közpénzből kihelyezett bicikitárolók zöme a hazai morálhoz alkalmatlan, mivel a kerekénél rögzíti a kerékpárt, amit egy pillanat alatt kicsavaroznak a tolvajok és elviszik a bicikli nagyját. Belvárosi üzletek, középületek, társasházak, nincs több mentség, tessék rendelni!

Ahogy az Arrow-paradoxon bebizonyítja, hogy az emberek véleményének összegzésére nincsen tökéletes szavazási procedúra, úgy a szavazás elvén működő közvélemény-kutatásoknak is sok hibája mutatható meg. Az Internettel együtt terjedt el egy érdekes alternatív közvélemény-kutatási módszer, a választási tőzsde (ld stock market games). Ebben a rendszerben a játékosok a jelöltek részvényeiből vehetnek, jó esetben igazi pénzen, kevésbé jó esetben valamilyen játékpénzen. A módszer hívei szerint jobban működik, mint a szokásos telefonos közvéleménykutatás, noha a játékosok alapsokasága általában nem reprezentatív.

Az első ábrán a CNN választási tőzsdéjének republikánus kereskedése látható. Ez a versengés már lezárult, mivel John McCain megszerezte a lehetséges delegáltak több mint felét. A meglehetősen nyitott versengésben már hamar kiemelkedett az ázsiója, és Giuliani habozása után, Huckabee és Romney kezdeti sikerei dacára előrejelezte a győzelmét. Miért működik a rendszer? Egyrészt a szokásos szavazási rendszereknek egy fontos hátrányát kiküszöböli: az emberek részpreferenciákat is kifejezhetnek, mondjuk, az elején megtehették tétjeiket fele-fele arányban McCainre és Giulianira, ha számukra ez a két jelölt tűnt esélyesnek. A valós választási folyamatban is folyamatosan mérlegelnek a választók, például, ha két párt is viszonylag szimpatikus nekik, akkor a kampány, és a többi választó magatartása is változtat a magatartásukon. Ez egy egyszerű, egyváltozós kutatásban, ahol egy pártot lehet megjelölni, nem jelenik meg.
Íme, a CNN demokrata-tőzsdéje. A rendszernek további előnyei is látszanak. A játékban eddig több mint 100 ezer adás-vétel történt, vagyis jópár ezer ember vesz benne részt. Ez több, mint ahányan egy tipikus közvélemény-kutatásban válaszolnak, ráadásul aktívabb részvételt is jelent. A nagy számok törvénye szerint pedig a minta torzító hatása a minta nagyságával együtt folyamatosan csökken, vagyis kellően nagy számú minta esetén gyakorlatilag mindegy, hogyan alakult ki a játékosok mezőnye. Ráadásul, mivel játékról van szó, nem vonatkoznak rá a közvéleménykutatási szabályok. De ami talán a legfontosabb: a játékban való részvétel pénzbe kerül, vagy legalábbis jóval több időbe (regisztráció, belépés, adás-vételek kalkulálása) mint egy szavazás, az idő pedig pénz. És az emberek a pénzükkel lehet, hogy meggondoltabban szavaznak, mint a lapjukkal.

Nem ízlik az ingyenebéd - fizessenek a szegények is
Bundestag Election Exchange Game 2002
Közgazdasági elméleti háttér: Németh András - Hírpiacok szimulációja (pdf)

A Pew Global Attitudes Project keretében napvilágot látott legújabb felmérés szerint igen érdekesen oszlik meg a globalizációhoz való viszony az egyes régiók, de még inkább a generációk között. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy melyik régióban hányan válaszolnak úgy, hogy "nagyon jó" érzéseik vannak a világkereskedelem és a kommunikáció által létrejövő egyre nagyobb fokú globális összekapcsolódással kapcsolatban. A fiatalok mindenhol nagyobb mértékben éreznek így. A globalizációval a legjobban az afrikai emberek azonosulnak.
Érdekes módon a Közép- és Kelet-Európai fiatalokban nagyobb a saját kultúrfölényük hite, mint a nyugat-európai vagy észak-amerikai társaikban. Talán ez az önbizalom is segít abban, hogy a kelet-európaik sokkal lazábban állnak a bevándorlás kérdéséhez, mint a nyugatiak. A kelet-európaiak szintén nagyobb mértékben azonosulnak az angol nyelv hódításával. (Ezek az eredmények itt érhetők el: A Global Generation Gap)

Korábban: Hol érzik jól magukat a földlakók, Európa a békés globalizációban érdekelt, egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

A ping-pong diplomácia az 1970-es években vált kifejezéssé, amikor a Kínai Népköztársaságot el nem ismerő Egyesült Államok csapata asztaliteniszt játszott a népi kínaiakkal, majd ezen sportdiplomáciai esemény elvezetett Nixon elnök történelmi látogatásáig. Van némi ironikus humor Koszovó egyébként nem túl rózsás helyzetében. A függetlenségét bő egy hete kinyilvánító egykori jugoszláv tartománynak Oroszország és Kína vétója miatt egyelőre nincsen esélye az ENSZ-tagságra, a sportdiplomáciában megkezdődött a közeledés: a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elfogadta a koszovói válogatott jelentkezését a világbajnoki selejtezőre. És hol játszott először a koszovói válogatott? Dél-Kínában. Bár a dolgok jelen állása szerint a koszovói versenyzők nem indulhatnak a pekingi olimpián, de a a ping-pong diplomácia következő lépése (éppen az 1992-es ENSZ-embargó alatti ex-jugoszláv olimpiai küldöttség precedense alapján), hogy nem koszovói, hanem olimpiai zászló alatt mégis ott lehet néhányuk a játékokon. Kép: Etherhill.

Hasonló: A New Yorki Filharmonikusok koncertje Észak-Koreában
Frissítések: Talán mégis lesz koszovói csapat az olimpián?; Óriási sikert arattak a New Yorki Filharmonikusok Észak-Koreában.

A mai napon a magyar monetáris politika legfontosabb lépését jelentették az elmúlt évekből: holnaptól megszűnik a forint árfolyamsávja. A portfolio.hu a szakmai közönségnek kiváló gyorsösszeállítást kínál a sáv történetéről. A lényeg: a forint-euro árfolyamot az euro-zónába való belépésünkig már csak a piac erői befolyásolhatják. Sem a svájci frankban eladósodott háztulajdonosk, sem az exportőrök nem is reménykedhetnek abban, hogy a saját javukra befolyásolják a nemzeti fizetőeszköz értékét. A forint árfolyama a hírre emelkedni kezdett. Ebből azonban még nem lehet hosszú távú következtetést levonni: az új rendszert a piaci szereplők csak holnap kezdhetik élesben tesztelni. Hasonló jelentőségű lépés 2001-ben a csúszó leértékelés eltörlése volt. Akkor azt írtam, hogy hosszú távon aligha képzelhető el piacgazdaság eltérített árfolyammal. Bármi is lesz a rövid távú hatása a mai döntésnek, 18 évvel a gazdasági rendszerváltás után nemzeti fizetőeszközünknek elengedett kézzel is meg kell állnia a világpiacon.

Az Index a kormányfő mai, a megmaradt állami vállalatok egy részének kedvezményes, lakossági részvényeladását bejelentő beszédét egy nevenincs közgazdásszal értékeltette.

"Lehetne ezt egyszerűbben is csinálni: pakoljanak meg egy repülőt pénzkötegekkel, majd a magasból szórják szét a nép közé - ez volt az első reakciója a lapunk által megkérdezett, neve elhallgatását kérő közgazdásznak Gyurcsány Ferenc ötletére".

Továbbra sem fogok nyilvános belpolitikai vitákba keveredni, de a közgazdász-öntudat nem hagy nyugodni. A helikopterről (nem repülőről!) szórt pénz gondolata ugyanis egyik kedvenc közgazdászomtól, a Nobel-díjas Milton Friedmantől származik. A rendszerváltás után, vagy Nyugaton végzett közgazdászok makroökonómiai bevezető tárgyakon, esetleg elmélettörténet órán (a rendszerváltás előtt: a polgári közgazdaságtan története) hallhattak erről a klasszikus monetarista tézisről, amelynek semmi köze nincsen a kormányfő mai beszédéhez, és az egyébként nem értelmetlen receptet egyáltalán nem lehetne a mai magyar gazdaságban alkalmazni.

A pénzt helikopterről akkor célszerű szórni a kormánytól független jegybanknak, ha a gazdaság a likviditási csapdában van, vagyis a növekedési lehetőségek korlátozottak, a gazdaság nem nő, és egyúttal a nominális kamatszint nulla körül jár. Ez azt jelenti, hogy a pénznek nincsen időértéke, nem éri meg kölcsönadni, illetve kölcsönvenni sem, mert nincsenek új üzleti lehetőségek. Egy ilyen, igen ritka helyzetben jó és olcsó gazdaságpolitika lehet a pénzkínálatot növelni, a lehető legváratlanabb formában és transzmissziós mechanizmus útján, nehogy érdekcsoportok ki tudják használni, illetve a pénzkínálat növekedése nehogy azonnal infláció formáját öltse. A pénz helikopterről szórása annak a metaforája, hogy a pénznek váratlanul, és a végső fogyasztókhoz kell eljutnia.

A magyar gazdaság egyáltalán nincsen likviditási csapdában (liquidity trap), ráadásul ezt a fajta gazdaságpolitikai eszközt a kormány nem, csak a jegybank tudja alkalmazni. Legutoljára ehhez hasonló beavatkozásra Japánban volt példa, ahol az árak folyamatosan csökkentek, és a dezinfláció miatt a vállalatoknak nemhogy beruházni, de még a készleteiket tartani sem érte meg. A likviditási csapdában lévő gazdaságban a kamatszint nulla, mégsem akar senki beruházni, a gazdaság pedig stagnál. Sem a magyar gazdaság helyzete, sem a kormányfő által javasolt gazdaságpolitikai eszközöknek ehhez semmi köze nincs.

Jó volna, ha Milton Friedman nagyszerű, és a közgazdasági oktatásban általánosan használt metaforáját nem harcolná le a magyar belpolitika újságírás.

2006-ban a fényképezőgépek, és most a hozzávaló papír gyártását is beszüntette a Polaroid. A fényképezésnek ezt az izgalmas mellékágát jelentő technika nem érte meg a hetvenedik születésnapját annál a cégnél, amelynek a neve eggyé vált vele. Remélem, hogy a gyártás jogát átadják kisebb cégeknek, mert sok lelkes fényképész és művész eszköztárából nem hiányozhat a különleges színképet adó, azonnal papírra dolgozó, megismételhetetlenül egyedi műveket létrehozó technika. Hír: Index. Kép: smallestbones

A hét elején Friderikusz Sándor készített velem egy félórás interjút az ATV-n a munkámmal kapcsolatban. Az adás idején éppen Brüsszelben voltam több vasúti hivatal vezetőjével, de rengeteg visszajelzés érkezett még aznap éjjel. A téma lényegében ugyanaz, mint a január eleji írásos és rádióinterjúkban, ha valaki vitatkozni akar róla, akkor Tevan Imre blogján talán rengeteg kommentárt. Az előző beszélgetés egyébként nagyon izgalmas volt, Róna Péter közgazdász lényegében a gazdasági rendszerváltást kritizálta, Petschnig Mária Zita pedig védte. (Ha valaki megnézi a videostreamet, az első fél óra az ő vitájuk, aztán jön a velem készült interjú).

Korábbi bejegyzések a vasútról és a rendszerváltásról.

Az amerikai Kongresszusi Könyvtár fantasztikus digitalizált közkinccsel rendelkezik, amelyeket elkezdett gyűjteményenként a flickr oldalain is megosztani. Ezt a nagyszerű képet, Russel Lee alkotását a 1930s-40s in Color - Amerika a Nagy Válság éveiben című színes fényképgyűjteményből töltöttem le. Ezt az időszakot számomra legjobban a Coen testvérek szürreális komédiája, az Odüsszeusz feldolgozásából született Oh Brother Where Art Thou? idézi meg, ahol a filmkészítők ugyanezt az elfelejtett színvilágot is igyekeztek megidézni. (Közgazdászok számára más okból is kötelező ismerni az időszakot). Az amerikai közkönyvtár nem kér pénzt a képekért, nem butítja le a felbontását, nem korlátozza a felhasználását, hiszen egy közcélú gyűjteménynek azért van, hogy a közös kultúrkincset eljuttassa az emberekhez. Remélem, egyszer idehaza is lesznek ilyenek!

Frissítés: A Múlt-kor is beszámol a kezdeményezésről

Sok hasonló blogot lehet találni a neten, de talán Magyarországon még senki nem csinálta: valaki elkezdte felrakni a nagypapája első világháborús naplóját a blogterre. Az I. világháború olyan történet, amit túl hamar elfelejtettünk, magyar részről az okokat számba se vettük, és az eredményeket sem értékeltük higgadtan. Alig várom a folytatást. (A képen hadifogságba esett osztrák-magyar katonák láthatók).

Harry Lamin's letters from the first World War
Múlt-kor: Divatba jöttek a történelmi blogok

Állandóan visszatérő témán, és egyben hivatásom is a mesterséges gazdasági monopóliumok lebontása, illetve a nemzeti vagyon széthordásának intézményi korlátozása. Ebben a témában rendszeresen jelennek meg cikkeim, amelyek egy szakköztisztviselőhöz mérten igyekeznek komolyan bemutatni közös dilemmáinkat. Új Péter nálam sokkal szórakoztatobban mutatja be a mesterséges magyar állami monopóliumok, a posta és a vasúti közszolgáltatás problémáját. (Kép: Swamibu, CC)

Itten az egészségügyi szkanderozásban szokott előjönni, hogy hát micsoda egy ostoba neolib globalista profitérd antiszoc kapitál burzs dogma, hogy csak az működőképes, ami magántulajdonban van, hogy a köz, a KÖZ, igenis, a KÖZ is képes működtetni mindenféle dolgokat a saját hasznára, szépen, jól, hatékonyan, profit meg mindenféle gusztustalanságok nélkül. Aha. Lehet. De abban biztos vagyok, hogy ha a postát eladtuk volna Csányinak, a MÁV-ot Demjánnak, a BKV-t meg, mittudomén, Leisztingernek, akkor most nem volna sorban állás, anyázás, levélkeresgélés, motorról leszállni képtelen kézbesítő, indokolatlan hópánik. Profithajhászás volna, haszonelv, pénzéhes kaparás. És szolgáltatás. Undorító volna, tényleg, undorító.

Új Péter nagyon szellemes postai és tömegközlekedési helyzetképe után a privatizációt javasolja, ami Magyarországon sajnos politikai kérdés, így arról köztisztviselőként nem nyilatkozhatom. De a mesterséges monopóliumok lebontása, a posta, a vasút és más tömegközlekedési szolgáltatók versenyeztetésének megteremtése valódi szakpolitikai lehetőség.

Cikkeim: Hogyan törhetők meg a monopóliumok? (többi cikk), szakpolitikai olvasmányok: (monopol)szabályozás, regulation, posta, post.