Antal Dániel blogja

Környezetvédő körökben némi botrányt kavart, hogy az Európai Unió meghosszabbítja azt az "átmeneti" ipari piacvédelmi intézkedését, aminek keretében a kínai energiatakarékos fénycsöveket védővámmal tartja távol az egységes piacról. Az olcsó kínai takarékos égők ára egyes esetekben 66 százalékos védővámmal van megemelve. Az ügy azért botrányos, mert több fejlett ország példáját követve az EU is fontolgatja a hagyományos villanykörték betiltását, az európai gyártók pedig nem képesek a teljes európai piacot kiszolgálni, még magas áron sem. A villanykörtével az a baj, hogy főleg hőt, és nem fényt termel. Ma az EU országai a teljes energiafogyasztásuk 5-10 százalékát világításra fordítják, aminek a hagyományos körtékkel 90 százaléka veszendőbe megy.

Egy százas villanykörte kompakt fénycsöves körtére cserélésével évente 68 kilogrammal lehet csökkenteni a klímaváltozásért felelős szén-dioxid kibocsátását, és nem mellesleg 2400-3100 forintot meg lehet spórolni (napi négy órás használat mellett, attól függően, hogy milyen időszakban és milyen kiskereskedelmi tarifával vesszük az áramot). A teljes konverzió kb. 5 százalékkal csökkenthetné Európa energia-igényét, szén-dioxid kibocsátását, és valamelyest enyhítene az energia-függőségen is.

A konverzió tehát környezetvédelmi, nemzetgazdasági és egyéni gazdasági érdek is. Egyes országok, így például Ausztrália úgy segítik elő ezt a folyamatot, hogy betiltják a villanykörte forgalmazását.

Regnum Mariae Patronae Hungariae

Ez egykori Magyar Királyság védőszentje Mária volt, és a mai napig a Mária a leggyakoribb magyar női név. Akárcsak a férfinevek között, a szokások változnak, de ezek hatása csak egy emberöltő alatt jelentkezik.

A 2006. évben a legtöbb lány az Anna (6. leggyakoribb a teljes élő magyarországi női népességben), a Boglárka (76) és Réka (60) voltak. A férfiaknál elsősorban az evangelisták és a régi magyar nevek vannak divatban, a nőknél Anna örök, de a régi(es) magyar nevek szintén divatosak. Összességében a legtöbb magyar állampolgárt a mai napig Máriának és Istvánnak hívják.

A teljes adatállomány és az ábra a ManyEyes segítségével elemezhető.

A 2004. évben részt vettem egy vitasorozatban, ami az Országgyűlést a választási célú túlköltekezéstől megóvó "független fiskális hatóság" felállítása körül zajlott. A napjainkban ugyanerről a problémáról zajlik újra vita - szerintem érdemes végigolvasni a két évvel ezelőtti vita négy cikkét.

Felépült Liverpoolban a Nemzetközi Rabszolgaság Múzeum (International Slavery Museum). A múzeumot a Világörökség részét képező Albert Dockban, a rabszolgakereskedelem egyik régi centurmában nyitották meg a brit rabszolgaság törvényi tilalmának, az abolíciónak a kétszázadik évfordulóján. A múzeumot különösen izgalmassá teszi a témájának globális jellege, és persze az a tény, hogy a 21. században jött létre, és kiválóan példázza azt, hogy mit gondolnak a britek egy közgyűjtemény funkciójáról napjainkban. A múzeumnak kiváló honlapja és blogja is van.

Először is ugye, milyen versenyszámban: feldolgozott termékek ipari exportjában. Még ma is gyakran okoz meglepetést sok embernek, hogy Magyarország se nem elmaradott, se nem éppen tudásalapú gazdasággal rendelkezik, hanem a világ egyik legfejlettebb ipari országa. Tíz olyan fejlődő ipari ország van a világon, amelynek exportjának legalább háromnegyedét a feldolgozott ipari termékek adják: Magyarország, Malajzia, Mexikó, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Románia, Sri Lanka, Thaiföld és Törökország. Kína pont erre a szegmensre specializálódott.

Gordon Hanson és Raymond Robertson azt vizsgálták meg (pdf letöltés), hogy a kínai feldolgozott ipari termék export mennyivel vetette vissza ezeknek az országoknak a saját expotját 1996-2003. között. Az eredmény nem túlzottan drámai: a fenti tíz ország termékei iránt 0,6-1,4 százalékkal lett volna magasabb, ha a kínai exporttal nem kell versenyezni.

Az Econbrowser közgazdász blog érdekes összeállítást kínál Kína világpiaci integrációjának empirikus kutatásáról, többek között ott lehet többet olvasni erről a kutatásról is. Kína exportja reálértéken 500 százalékkal nőtt az elmúlt tizenöt évben. A kínai exporttermékek egységára növekedni kezdett, vagyis a mennyiségi növekedést részben a minőségi növekedés kezdi átvenni. Ez a hatás azonban elsősorban a Kínába települt külföldi gyártók eredménye, összességében a kínai tulajdonú cégek exportjának az értéke inkább csökken, mint nő a világpiacon. Kínában gyorsan csökken a falusi szegénység és munkanélküliség, mert a globalizáció sok munkahelyet teremt, de nem az export-szektorban: az exportbevételek fűtik a helyi szolgáltatások és építések iránti keresletet. (Kép: Clayirving)

Magyarország két igazi közvetlen versenytársának Románia és Lengyelország tűnnek. Ettől függetlenül oda kell figyelnünk Kínára: egyrészt egy, a miénkhez hasonló, de talán sikeresebb export-fejlődési utat tanulhatunk el, másrészt fel kell készülnünk arra, hogy a logisztikai és a szállítási kapacitások növekedésével (pl. eurázsiai vasútfejlesztések) Kína közvetlen hatása erősebb lesz. Egyelőre a nyílt verseny helyett az értelmes specializáció kedvezhetne mindkét országnak: a kínai cégek alacsonyabb hozzáadott termékben versenyképesek, Magyarország a magasabb hozzáadott értékben, és belül van a világ legnagyobb egységes piacán, az Unióén. A kínai termékek magyarországi végső összeszerelése egy olyan kitörési pont lehet, ahol minkét ország gazdagodhatna. De jobb sietnünk, mert ezzel így vannak a lengyel és a román összeszerelők is, a kínai gazdasági kapcsolatokért és Kína figyelméért is őrült nagy a verseny.

További versenyképességi bejegyzések, illetve feliratkozás a folytatásra.

A Szent István alapította Magyarországon még mindig Istvánnak hívják a legtöbb férfit.

Hasonlóan a női nevek eloszlásához a magyar férfiak névgyakoriságát neves történelmi személyiségeink vezetik. Az egyes évek névadási divatja változik, de ennek nagyon kevés hatása van a teljes népességre. A 2006-ban született fiúk leggyakoribb nevei hazánkban a Bence (33. a teljes élő népesség körében), Máté (44) és Levente (49). Míg a teljes népesség körében a nagy magyarok uralkodnak, a nőknél és a férfiaknál is a biblikus és a régi, vagy régiesnek tűnő magyar nevek a divatosak.

A teljes adatbázis megtekinethő és elemezhető a ManyEyes oldalán.

Az idei év egyik nagy világpolitikai szenzációja volt, hogy a klímaváltozás minden értelemben a világpolitika egyik vezető témája lett: négy ország máris szuverenitási-vitába keveredett az utolsó senki földje, az Arktisz fölött. Ahogy fogy az északi-sark körül a jégsapka (lásd az elmúlt huszonnyolc év eredményét a képen), úgy válik egyre elérhetőbbé a hajózás kiterjesztése (Észak-nyugati Átjáró...) és a következő szén-dioxid-felszabadító nagy olajtartalék. A területi viták a világtörténelemben eddig ritkán oldódtak meg háború nélkül, főleg, ha olaj is volt a dologban. Állítólag 2050-től lehet az Északi-sark környékén profitot csinálni, és egy artkikus háború kellemetlenségei miatt ezúttal van esélye a diplomáciai megoldásnak is.

Az északi sarkért folyó versenybe eddig Oroszország és Norvégia, illetve Kanada és Dánia neveztek be, az Egyesült Államok pedig egyelőre semleges, ugyanis nem írt alá egy olyan nemzetközi egyezményt ami alapján a két párosnak különféle területi igényei lehetnek. A nevető ötödik egy új állam lehet a következő évtizedekben: az újra zöldülő Grönland. Link: Foreign Policy.

Erhard Szilárd elemzése a Közgazdasági Szemle májusi számából.

Az úthálózat fizikai korlátai miatt a fővárosiak utazási igényét a jövőben csak a gépkocsinál hatékonyabb tömegközlekedéssel lehet kielégíteni. Amennyiben nem sikerül az autók térhódítását megállítani, a forgalmi dugók költségei, az időveszteségtől kezdve, az üzemanyagköltségeken át a környezetszennyezésre visszavezethető kiadásokig egyre nagyobb terhet jelentenek majd Budapest számára. A torlódások csillapításához a nemzetközi tapasztalatok alapján elkerülhetetlen a negatív ösztönzők alkalmazása. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb forgalomszabályozási megoldásának a belvárosi útdíj bizonyult a világ számos nagyvárosában. London és Stockholm példája azt bizonyítja, hogy a városlakók támogatják a közérdeket szolgáló közlekedési intézkedéseket, még akkor is, ha azok az autóhasználat korlátozását jelentik.

A tanulságos írást érdemes elolvasni (pdf letöltés), az ingyenebedén pedig közgazdászokkal lehet megvitatni.

Curtiss C. Ebbesmeyer óceánkutató 1992. január 10. óta követ 28800 darab fürdőkádba való kacsát, teknőst, békát és hódot. A játékállatok egy balesetben kerültek a Csendes-óceánba a vasárnap-hétfő vonalon. A játékokat azóta is a Föld legkülönbözőbb pontjain, Angliában, Új-Zélandon, Brazíliában, Németországban veti partra a tenger (ha valaki talál egyet, írjon e-mailt Ebbesmeyernek)! A kacsák, teknősök, békák még csak nem is fakulnak, csak néha törnek, a hódok piros színe azonban eltűnt tizenöt év alatt.


Az érdekes nemzetközi játék valójában két nagyon fontos kutatási célt szolgál. Egyrészt a műanyagállatok mozgása a nagy számok és a hosszú miatt fontos empírikus adatokat szolgáltat Ebbesmeyer OSCURS (Ocean Surface CURrent Simulator) óceán-áramlat szimuláló programjába. Másrészt a kísérlet a műanyagszemetek lebomlásának - fizikai és kémiai eróziójának - is fontos kísérletévé vált. A kutató cikkét nem rég közölte a Wall Street Journal. A kutatás teljesen önkéntes, magánadományokból és a tengerpart hordalékát kutató emberek által szolgáltatott adatokból működik.

Bár a legnagyobb mintás és kétségkívül legérdekesebb kísérlet a fürdőszoba-kacsás, Ebbesmeyer ezen kívül egy hasonlóképpen elveszett 33000 darabos Nike cipőrakományt is követ. A cipők darabja 100 dollár, és mivel teljesen műanyagból készültek, a megtalálok (ha van szerencséjük egy párt kifogni valamelyik parton) hordhatják is azokat. Érdeklik még a palackba zárt üzenetek is, és a különféle tájakról elindult hordalékfák.

Az amerikai-kínai hatalmi vita néha kezd hidegháborús jelleget ölteni. Kína fegyverkezik, anyahajót épít, és fenyegetőzik, hogy elfoglalja Tajvant. Az Egyesült Államok mindenféle gazdasági szankcióra emlékeztető dologgal vág vissza, és szídja a jüan árfolyamát. Katonailag ma még az Egyesült Államok sokkal erősebb, a valutaversenyben viszont nem úgy tűnik, hogy Kína szoríthatja meg az USA-t.

Kína 1,33 billió dollárt tart a valutatartalékai között - ez 971 milliárd eurónak, 244,6 billió forintnak felel meg. A kínai kormány most csendben azzal fenyeget, hogy ezt az amerikai kincstárjegyekben lévő összeget szépen eladja. (Svájc és Oroszország, eltérő okokból, már jelentősen csökkentette dollárkészleteit - Putyin elnök a rubelből szeretne világvalutát kreálni).

A lépést aligha lehet teljes mértékben elképzelni, mert vajon ki lesz a vevő? A dollár árfolyama biztosan tovább fog zuhanni, a dollárkamatok az égbe szöknek (hiszen meglehetős túlkínálat lesz amerikai állampapírokból) és az amerikai be fognak zárkózni az országukba, mert külföldön semmit sem fog érni a pénzük. Kína bukik egy csomót a valutatartalékán, és az euró lesz a világ első számú tartalékvalutája, ráadásul a világ jobban bízik bennünk, mint a kínaiakban és az amerikaiakban. Eddig ennek a folyamatnak érzékelhettük pozitív tendenciáit - kis ráhagyással elmondhatjuk, hogy száz év után a világ tőkepiaci központja kezd visszatevődni hozzánk. Igen ám, de az elöregedő Európa is bezárkózhat a saját belső piacára, mert olyan drága lesz az euró, és bármilyen termék, amit euróért dolgozó emberek állítanak elő, hogy nem lesz senki a világpiacon, aki megvegye. Márpedig egy elöregedő társadalom belső piaca szükségszerűen szűkül.

Azok az országok, amelyek nyitottak a világgazdaságra, nagyon rosszul járhatnak, mert ezek a lépések egy háborúhoz hasonló mértékben átrendezhetik a világkereskedelmet. Magyarország ilyen ország, mivel természeti erőforrásokban szegény, gazdasága relatíve kicsi, és a népessége fogy. A hozzánk hasonló, a világpiacon versenyképes országok egyértelműen a világbékében és a békés világkereskedelmi folyamatokban, vagyis egy békés globalizációban érdekeltek.

A képen látható állat, a jangcei folyami delfin volt napjainkig a legveszélyeztetettebb emlősfaj.

Mára lekerült a listáról, ugyanis hosszas keresés után sem sikerült egyetlen élő egyedét sem fellelni. Az okok: hajózás, halászat, vadászat.

A magyarok a mának élnek? című bejegyzés alapján feltettem blogom olvasóinak is a kérdést: vajon több embernek kéne-e a mának élnie? A tapasztalatok alapján azok a társadalmak számíthatnak sikerre a világpiacon, ahol kevesen értenek egyet ezzel a szemlélettel - Magyarországon pedig a többség inkább a jelennek él. Nem úgy ennek a blognak az olvasói, akik a következő arányban tették le a voksukat:

1 - nagyon nem értek egyet	6 (42%)
2 - nem értek egyet	2 (14%)
3 - inkább nem kéne	3 (21%)
4 - pont jó így!	0 (0%)
5 - egy kicsit többnek	0 (0%)
6 - egyetértek	2 (14%)
7 - nagyon egyetértek!	1 (7%)

Remélem, hogy a cikk elolvasáa befolyásolta a szavazatokat, amelyek kis száma miatt senki mást nem reprezentálnak mint a szavazókat. A már hivatkozott bejegyzésben azonban látszik, hogy a döntően jövőorientált társadalmak gazdasága jóval könnyebben megállják a helyüket a globális kapitalizmusban mint azok, amelyek a magyar gazdaságot reprezentáló középvezetők hozzáállásával rendelkezik. Szóval a globálizált világpiacon a 14 szavazatból sikereket jósolok az olvasóimnak :)