Antal Dániel blogja

Régóta tudjuk, hogy a gazdasági átmenet rákfenéje, hogy egyszerre van jelent a masszív munkanélküliség (vagy inaktivitás azok részéről, akik otthagyják öreg koruk előtt a munkaerőpiacot) és a munkaerőhiány. Mivel a szocializmusban egészen más képességekre volt szükség, mint a piacgazdaságban, sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem mindig azt találják, amit keresnek. És ehhez jön hozzá a csökkenő vagy stagnáló népesség.

Ami nagyon érdekes, hogy az egyes átmeneti országok egészen máshogy reagálnak erre a helyzetre. Lengyelországra és Lettországra elképesztő mértékű migráció jellemző: nagyon sokan mennek el másik országba dolgozni, és sok vendégmunkást fogadnak. Eközben Magyaroszágon a migráció szintje továbbra is nagyon alacsony, és a belső vándorlás is csak tavaly kezdett felgyorsulni. A balti államokban, Csehországban és Lengyelországban a rendszerváltás óta a legalacsonyabb a munkanélküliség, és néha az aktivitási ráta is nagyon magas: Észtországban szinte eléri a lisszaboni 70 százalékos célkitűzést. Magyaországon viszont világviszonylatban is igen alacsony az aktivitási ráta, miközben a munkanélküliség szintje európai viszonylatban nem különösebben magas.

Szóval, elég heterogén ez a Közép-Európa, a Világbank számításai (pdf) viszont arra figyelmeztetnek, hogy sokan nem ismerik a tücsök és a hangya meséjét: Szlovénia és Szlovákia kivételével az elmúlt években minden közép-európai országban gyorsabban nőttek a bérek, mint a dolgozók által megtermelt érték. (A bal ábra a v4-re, a jobb a többi új tagra mutatja azt a hatást, hogy az egyfőre jutó megtermelt érték költsége, vagyis a bér mennyivel nő. A nulla feletti érték azt mutatja, hogy egy megtermelt euróból relatíve többet visznek haza a munkások). A munkavállalók relatíve jól járnak, de kérdés, hogy meddig feszíthetik a húrokat: a magyarok már másodszor tanulhatták meg, hogy ha a bérek növekedésével nem nő együtt az egy főre jutó termelés, akkor ezt mindig a feketeleves követi.

Két nagyon jó hír is napvilágot látott a magyar gazdaság állapotáról az elmúlt napokban: mind az üzleti környezet megítélése, mind hazánk korrupciós megítélése javult. Ezek a tényezők pedig a tapasztalatok szerint hosszú távon, tartósan magasabb gazdasági növekedést és jólétet tudnak megalapozni. Vagyis a korábbi versenyelőnyünk a régióban megtorpant, és jelenleg a környező országok mind gyorsan növekednek, Magyarország azonban egy fájdalamas stabilizáció mellett megint egy pár dologban beelőzte a régiót. Az üzleti környezet tekintetében elsősorban a cégalapítás jelentős megkönnyítése miatt Magyarország a 66. helyről a 45. helyre ugrott előre, ezzel megelőzve Csehországot és Lengyelországot. (Szlovákia a 32. helyen áll). A korrupció dolgában az elmúlt évek 40-42. helyeiről holtversenyben Ciprussal holtversenyben 39-40. helyre léptünk előre. A regionális versenytársak mögöttünk állnak: Csehország (41), Szlovákia (48), az antikorrupciós hisztériát megélő Lengyelország (61), Románia (69). Hiszek abban, hogy a többiek magasabb növekedésének egyik oka, hogy most lépték meg azokat a rövid távon ható gazdasági rendszerváltó lépéseket, amelyeket mi tíz-tizenöt éve. Az intézményi alapok javítása rövid távon keveset hoz a konyhára, de hosszú távon egy magasabb növekedési pályát és kevesebb visszaesést biztosít. A Versenyképességi Kerekasztalnál én továbbra is az ilyen intézményi, hosszú távon ható tényezők javítását fogom javasolni.

Népszabadság: Nagy ugrás a középmezőnyben

Épp a napokban írtam arról, hogy egy éve liberalizálták a DJ-piacot, amikor kiderült, hogy születtek azért ennek az intézkedésnek is ellenzői. A meglehetősen szürreális 43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet ugyanis a minőségi vendéglátás védelmében átmentette a demokratikus piaci Magyarországra az egykori kommunista cenzúrát, és a minden élő zenei fellépést, a lemezlovasoktól a cigány népzenéig állami engedélyhez kötött. Ha valaki azt gondolná, hogy mindennek alapjogokhoz van köze, azt hihetné, hogy a művészi kifejezés szabadságát, a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát sértette a miniszteri rendelet, de egyes cigányzenészek szerint pont fordítva van: a rendelet eltörlés sért emberi jogokat! A rendelet eltörlése sérti a cigányzenészek emberi méltóságát! Az egykori kisebbségi politikus, zenész és alapítványi elnök Raduly István eképpen nyilatkozott a Világgazdaságnak:

A cigányzenészek nevében az elnök elmondta: az elmúlt több mint hetven évben a roma előadóművészeknek vizsgát kellett tenniük, hogy megkapják a szakmai minősítést. Biztosíték volt ez a muzsikusoknak és garancia a közönségnek, hogy a vendéglátóhelyeken minőségi zene szóljon. Azzal, hogy a tárcavezető tavaly ősszel eltörölte ezt a rendeletet, a cigányzenész szakmát segédmunkává alacsonyította, több ezer roma muzsikus emberi és szakmai méltóságát tette tönkre - szögezte le az alapítvány elnöke. Raduly József közölte: megkeresték a Fidesz egykori oktatási miniszterét, aki ígéretet tett arra, hogy jövő héten interpellál a Parlamentben a cigány muzsikusok érdekében.

A rendeletet valaha azért hozták, hogy a művészeket megfosszák az önkifejezés és a szólás szabadságától, és anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket. Persze, a szabadság feladása előnyökkel járt: aki alávetette magát a procedurának, az kiszoríthatta a színpadról azt, aki nem volt hajlandó állami engedélyt szerezni. Raduly István szerint a szegregált, faji diszkrimináció által sújtott cigányság méltóságát az adja meg, ha állami engedéllyel húzhatja a nótát. Orwell fantáziája ehhez szegényes volt, Naipaulnak kellett írnia azokról a felszabadított rabszolgákról, akik felháborodottan követelték uruk kötelékeit és gondoskodási kötelmeit vissza Afrikában. Ismerjük a Stockholm-szindrómát is, amikor a túszok annyira azonosulnak a bezárt helyzetükkel, hogy a kiszabadításukra érkezők helyett a túszejtőkkel értenek egyet. Raduly szerint nem más, mint az államilag engedélyezett munka ad méltóságot a cigány zenésznek, amit az elmúlt hetven évben az adott meg, hogy csak engedély birtokában léphettek a közönség elé. A munka nemesít, a művészet, a vállalkozás és a szólás szabadsága másodlagos. Lenin, Sztálin és kiváló magyar tanítványuk mindenesetre biztosan elmosolyodik a pokolban. Kép: Kálló János a hévízi Hotel Termálban, CC Simon1944. Köszönet a linkért: Zeneipari zombik.

Mit tehetne a Vatikán a klímaváltozás ellen?
1) Csökkenthetné a szén-dioxid kibocsátását.
2) Ültethetne szén-dioxid elnyelő fákat.
3) Imádkozhatna a felmelegedés ellen.
4) Remélhetné, hogy mégsem mi okozzuk.

Azt hiszem, ez a sorrend a biztostól a bionytalan felé, és nem kis dolognak tartom, hogy a Vatikán elkötelezte a 2)-3) opciók mellett. Ugyan kis állam a földön, szuverenitása evilágon igen korlátos, de mégiscak az első, amelyik teljes mértékben ellentételezni próbélja az energia-fogyasztása és közlekedése szén-dioxid-termelését.

Ami különönsen nagy öröm, hogy ennek érdekében egy amerikai cég közvetítésével éppen Magyarországon, Tiszakeszi környékén ültet erdőt. Aki arra jár, jól nézze meg, és gondolkodjon el a dolgon. Kép: Habeebee.

Egyszer már megnéztük, mikor és miért szerepel Magyarország a hírekben és mikor keresik a Googleben. Íme a V4 frissítés: Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Csehország. Sokak szerint régiónkban addig jó, amíg nem beszélnek rólunk, szépen mindenki otthon dolgozik.

A legfrissebb elemzés lényegében teljesen naprakész, korábban a Trends csak némi késleltetéssel keresett. A hat angolul legtöbbet keresett V4 hírbe idén szerencsére nem fértünk be, az őszödi beszéd napvilágra kerülése és azt követő randalírozás óta nem sokat szerepeltünk. Az alsó vonalak azt mutatja, mennyit vagyunk a hírekben (a Kaczyński ikrek elég komoly média-hatást tudnak elérni), a felső azt, hogy mennyien keresnek ránk. Ami érdekes: Ausztriából a legtöbben Csehországra, Írországból és Nagy-Britanniából Lengyelországra, Romániából Magyarországra keresnek rá, érthető okokból. Német nyelvterületen az összkép nagyon hasonló.

Van egy jelentős különbség: németül Ausztriából messze a legtöbben Magyaroszág iránt érdeklődnek. A Németországból induló kereséseket Lengyelország vezeti, de Magyarország és Csehország egy szinten vannak. Svájcban mi vezetünk, de fej-fej mellett a lengyelekkel. Korábban: Interest for V4 Central European countries.

A globalizáció és mobilitás előadás kapcsán elővettem két feedet: itt lehet olvasni a Google Readerben eltett mobilitási cikkeket és itt a vonatkozó magyar és angol linkgyűjteményem is. Minden újabb ajánlónak, kommentárnak nagyon örülnék.

A Magyar Vasúti Hivatal elnökeként ért az a megtiszteltetés, hogy az idei, VII. Közép-Európai Mozdony Grand Prix győztesének, a két gőzmozdonnyal induló PKP egyik csapatának adhattam át az első díjat. Nemes versengés volt, amit élveztek a vasutasok és a közönség is; talán nem soká az utasok is kipróbálhatják, amikor értük folyik a verseny.

A Vasúttörténeti Parkban, a világ egyik legnagyobb vasúttörténeti múzeumában egész hétvégén zajlik a VII. Közép-európai Mozdony Grand Prix, a III. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó és I. Európai Királyi Vonatok Találkozója. Be lehet kukkantani Masaryk hálókocsijába, fel lehet szállni Titó különvonatára, össze lehet mérni a szlovák, román, szerb és magyar intercity étkezőkocsik konyhájának kínálatát, és ki lehet próbálni a gőzmozdonyokat. Nagyszerű program családosoknak és magányosoknak egyaránt.

Ma előadást tartottam a Globalizáció és mobilitás című konferencián A mobilitás fizikai korlátai címen. A piac és mobilitás átvitt értelemben és szó szerint is használatos kifejezések, a kettőt próbáltam összekötni Magyarország világpiaci integrációja, a magyar lakosság vándorlása és ingázása és más szállítási feladatok megoldása szemponjából.



Régebbi bejegyzések közlekedési témákban, illetve linkgyűjtemény a közlekedés és a világgazdaság témakörben.

Az alábbi térképen az egyes európai nemzetgazdaságok egy főre jutó bruttó nemzeti terméke (némileg egyszerűsítve az egy főre jutó megtermelt reáljövedelem) változása látható 2002. óta, vagyis az elmúlt négy évben, hiszen idei adat még nem áll rendelkezésre. A zöld országokban csökkent az egy főre jutó jövedelem, a sárgában nőtt. A halvány zöld és a halvány sárga országok halvány csökkenést illetve növekedést produkáltak.

Érdemes megnézni Magyarországot és szomszédait a térképen. Link: Central European Economy Watch.

Északi szomszédunk úgy érzi, hogy elkészült a házi feladatával, és beléphet a Gazdasági és Monetáris Unióba. A szlovák államadósság mértéke 30,7% az éves GDP-hez képest (Magyarország: 66%), a költségvetésnek idén eddig többlete van (tizenkét hónapra vetítve a deficit 1,7%), a gazdasági növekedés 9,45%, az infláció felülről közelíti az 1 százalékot. Az Európai Bizottság jövő tavasszal értékeli a szlovákok bizonyítványát.

A rendszerváltás óta, vagyis a magyar demokrácia kezdete óta nem volt olyan alacsony a választott képviselőink és tisztviselőink iránt, mint 2007. augusztusában. A Szonda-Ipsos hosszú ideje azonos módszerrel végzett felmérését a Népszabadság rendelte meg.

Az Index azt emeli ki, hogy a nemzet egységét megtestesíteni hivatott köztársasági elnököt is többen gyűlölik mint szeretik. A Népszabadság pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a választott politikusok iránti bizalomvesztés a rendszer-váltás óta folyamatos, de a magyar politikusok 1990-2006. között összesen veszítettek annyit a bizalmunkból (átlagosan) mint az elmúlt egy évben.

A választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlásra épülő demokrácia megőrzésének két útja van: ha a politikusaink gyorsan elkezdik visszanyerni a hitelüket, vagy új, hiteles emberek lépnek be a politikába. Minden más a demokrácia lebontásához vezet.

Egyre nehezebb megérteni azokat a vásárlókat, akik hagyományos villanykörtét vesznek: a takarékos izzók (körte alakú és hosszúkás kompakt fénycsövek) ma már sokkal jobban megérik a pénzüket. A kompakt fényforrások ugyanannyi fény kibocsátáshoz ötödannyi áramot használnak. Egy 100 wattos hagyományos körte lecserélésével évente kábé kétezer forintot spórolunk meg, és ennek csak a felét fizetjük ki. A megtakarítások még évekig jelentkeznek, mivel az élettartamuk is hosszabb a kompaktoknak. Egy százas körte 90 wattot hővé alakít, és évente 82 kiló üvegházhatású szén-dioxidot szabadít fel az erőműben. Szóval tripla ráfizetés.

Az izzók nemzetgazdasági szinten is nagy problémát okoznak. Az EU-országok az energiafelhasználásuk 5-10 százalékát fordítják világításra, aminek legalább a fele teljesen pocsékba megy. Ez egyes környezetvédőket és energetikusokat annyira felháborít, hogy világszerte mozgalmakat indítanak a villanykörték betiltása ellen Nagy-Britanniától Ausztráliáig, változó sikerrel. A fejlett világban az egykor a haladás jelképező villanykörte (például a jelenlegi török kormánypárt szimbóluma) egyre inkább a butaság szimbólumává válik.

Hol a trükk? A kompakt fényforrások pár éve valóban elég drágák voltak, és a megtakarítások olyan lassan jelentkeztek, hogy a legtöbb háztartás számára belátható időn belül nem hoztak javulást. 2007 forró nyara előtt a magyarok többsége a klímaváltozás ellen személyesen nem tett volna semmit. De az igazán piszkos trükk az, hogy az EU, ha akarna se tudna áttérni a takarékos izzóra anélkül, hogy ne a kínaiak keressenek a váltáson, ezért távol tartja tőlünk a takarékos megoldást. Az EU éves takarékos izzó gyártási kapacitása mindössze százmillió egység, és az európai gyárak sokkal drágábban termelik ezt a néhány éve még high-tech terméket, mint a kínaiak. Az EU ezért ugyan hosszú távon betiltani tervezi a villanykörtét, rövid távon azonban 66 százalékos védővámmal tartja távol a kínai takarékos izzókat az európai piacról.

Mi jobb, a villanykörte-függőség vagy az energia-függőség? A védővámokon Európa csak bukhat: azzal, hogy az ökotechnológiai cégeket megvédi a versenytől, és vámokkal tartja magasan a kínai takarékos izzók árát, feleslegesen importál egy csomó energiahordozót a Közel-Keletről és Oroszországból. Így több fosszilis energihordozót kell megvennünk, amivel felhajtjuk az energia árát, fokozzuk az üvegházhatást, és megvédjük az európai ipart attól, hogy csökkenthesse a termelési költségeit. Nem kéne annyit gondolkodni azon, hogy mikortól tiltsuk be a villanykörtét, ha nem büntetnénk az alternatívákat kereskedelmi korlátokkal: ha megfeleznénk a takarékos izzók árát, a hagyományos magától kerülne ki a vásárlók kosarából. Így viszont amit elbukunk a vámon, azt triplán bukjuk el.