Antal Dániel blogja

A Magyar Narancs mai, számában jelent meg a Hol terhek című esszém a magyarországi monopóliumoknak a rendszerváltás óta húzódó gazdasági és politikai problémáiról. A cikk regisztráció után érhető el online az újság honlapján. A cikk alapvetően szakmámhoz és hivatásomhoz kapcsolódik, és remélem, hogy érthetőbbé válik belőle az, amin a vasútnál dolgozom. Villanyvezeték: sharilmohammad.

A magánkézben lévő monopólium természetes célja, hogy kényelmes
haszonkulccsal, viszonylag magas áron a kevés vesződséggel járó fogyasztókat szolgálja ki. A monopólium számára a ritkán lakott vidékek és a szegények csak nyűgöt jelentenek: minden forintért messzire kell nyúlni, az emberek minden kilowattórának utánakérdeznek; a nagy területen szétszórt megannyi kisfogyasztó pedig sok hibaforrást jelent a hálózatnak. A gazdagok viszont túl szűk piacot alkotnak: nincsenek annyian, hogy megérné az ő kedvükért egy egész elosztórendszert kiépíteni, és akkor sem fogyasztanak sokkal több energiát, ha úszómedencét fűtenek. A magánmonopólium kedvenc ügyfele a városi középosztály: ha nem túl drága a villany vagy a telefon, a panaszok mennyisége elenyésző lesz, vagy legalábbis nem akkora, hogy a demokratikus többség megváltoztassa a befektetések jogi környezetét. A profitszint pedig tartósan magas marad.

Igen ám, de az állami monopólium se jobb ennél, hiszen ott még hazavihető profit sem marad, legfeljebb hazavihető veszteség. A monopóliumok államosítása nem jó megoldás a magánmonopólium problémájára. Postaláda: Ciclista Dominguero.

Azért, mert szerfölött hajlamos a saját vezetőinek a fizetését emelni; baráti, ám drága alvállalkozókat dolgoztatni; vagy megszabadulni a nem tetsző kisebbségekhez tartozó munkavállalóktól. Mivel profitra sem kell törekednie, az árakkal és a költségekkel nemigen törődik: ha a monopolista egy utas után négyszer annyi állami támogatást kap, mint amennyit a jegypénztárnál beszed, vagy tízmilliárdokhoz jut hozzá gázártámogatás formájában, inkább a politikusok, mintsem a fogyasztók kegyeit keresi. Az állami monopólium a pazarlás és a korrupció melegágyává válhat.

A szociális piacgazdaságra való átmenet programja szerintem nem lehet teljes a monopóliumok piackonform, kiszámítható jogi és intézményi szabályozása nélkül.

A monopolárak letörése a kis- és középvállalatok versenyképességét jobban növelné, a lakosság terheit pedig jobban csökkentené a következő években, mint a konvergencia-program által megengedett csekély adócsökkentés. A szabályozott áraknak a költségekre, a világpiaci alapanyagárakra való visszavezetése felesleges és hisztérikus politikai vitáktól szabadítaná meg a következő önkormányzati és parlamenti választásokat.

Akinek van kedve végigbogáraszni a cikket, olvassa el a Narancsban, vagy várja meg az online publikációt. Persze az is nyugtan szóljon hozzá, akinek "csak úgy" véleménye van a témáról. Minden észrevételnek nagyon örülnék! Zöld gázmérő: Faluto.

Korábbi cikkek kizárólag a vasúti monopóliumról: Vasút a határon, Engedd szabadon a mellékvonalakat. Olvasnivalók: antitrust, competition, regulation. Linkek: competition, regulation, szabályozás, versenypolitika.

A nemzetközi közösség számára egyre nehezebb elmagyarázni azoknak a gyorsan növekvő, vagy fenyegetett helyzetben lévő államoknak, hogy miért ne akarjnak atombombát, ha egyre több országnak van? Az egyik kézenfekvő megoldás az atomfegyverek teljes betiltása és leszerelése volna, de legalábbis jelentős mértékű korlátozása. Az amerikai szavazók 73 százaléka, az oroszok 63 százaléka ért egyet ezzel a megközelítéssel. Link: Foreign Policy blog

A Gracenote Music Maps azt mutatja meg, hogy a Föld egyes országaiban melyik lemezborítót töltik le a leggyakrabban. (Ebből arra lehet következtetni, hogy a régi lemezgyűjtemények digitalizálása és az illegális az internetről letöltött zenék közül mit hallgatnak a főleg hálón lógó fiatalok). A sokmillió letöltés alapján elég világos a kép, ami kultúrakutatók számára sok éves munkát adhat.

Íme, a visegrádi országok zenei ízlésének lenyomata, országonként, erőssorrendben:

• Magyarország: Linkin Park, Depeche Mode, Red Hot Chili Peppers, Metallica, Tankcsapda, Madonna, Queen, The Beatles, Nightwish, AC/DC.
• Csehország: Linkin Park, Kabát, The Beatles, Daniel Landr, Madonna, U2, Red Hot Chili Peppers, Pink Floyd, Queen, Nightwish.
• Lengyelország: Linkin Park, Metallica, Red Hot Chili Peppers, Džem, System of a Down, Verba, Nirvana, Nelly Furtado, O.S.T.R, Happysad.
• Szlovákia: Horkýže Slíže, Metallica, Linkin Park, Red Hot Chili Peppers, Elán, Depeche Mode, U2, Desmod, Madonna, Imt Smile.

Vagyis minden országnak megvan egy-két helyi sztárja (ha külön a lemezeket nézzük, Rúzsa Magdi is feljövőben van, csak neki még nincsen sok lemeze a piacon). Vannak az abszolút örökzöldek, és minden országnak megvan az a globális sztárja, ami valamilyen helyi vegyértékhez kötődve különösen megragadt a helyi talajban: nálunk a Depeche Mode, a lengyeleknél a Nirvana, a csehszlovák utódállamokban Madonna. Sajátosan V4 jelenség a Queenhez való ragaszkodás ("távászi szél vizet árászt").

Vessünk egy pillantást Közép-Európa kulturális referenciapontjaira, a hasonlóság szembeötlő, illetve az is, hogy térségünket németül már nem lehet meghódítani:

• Ausztria: Die Ärzte, The Beatles, Red Hot Chili Peppers, U2, Metallica, Erste Allgemeine Verunsicherung, AC/DC, Linkin Park, Green Day
• Nagy-Britannia: The Beatles, Foo Fighters, Red Hot Chili Peppers, Coldplay, Oasis, Green Day, Queen, Robbie Williams, U2, Pink Floyd.
• Németország: Die Ärzte, Böse Onkelz, The Beatles, Red Hot Chili Peppers, AC/DC, Metallica, Linkin Park, Die Toten Hosen, Robbie Williams, Rammstein.

A Beatles és a Pink Floyd időtállóságához éppúgy nem fér kétség, minthogy az AC/DC és a Metallica stílust teremtett.

És az alábbi erősorrendek talán eloszlatnak néhány tévképzetet, és a civilizációk közötti béke híveinek is adnak néhány globális referenciapontot a kezébe. Mondjuk a Gracenote adatbázisa alapján a tizennyolcévesek tanrendjébe világszerte fel lehetne venni A Fal című Pink Floyd filmet, csak hogy jobban szót értsünk egymással és más demokratákkal. Ha meg az ENSZ popsztárokkal akar erősíteni, akkor Céline Diont céloznám meg.

• Irán: Hayedesh, Googoosh, Pink Floyd, Céline Dion, Dariush, Anastacia, Ebi, Metallica, Shiavash Ghomaysi, Anathema
• Pakisztán: Atif Ashlam, Metallica, Linkin Park, Nushrat Fateh Ali Khan, Guns 'n' Roses, Eminem, Judas Priest, Ali Zafir, The Beatles, U2.

Eszembe jut egy iráni ismerősöm, aki azt mondta, hogy csador nélkül David Beckham poszterekkel és Pink Floyd kazettákkal nyugodtan utazik az országban. Az előbbi a lánygyermekes milicistáknak kell, az utóbbi a fiúgyermekeseknek.

Magyarország a 47. helyre csúszott a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsorában. A visegrádi országok helyezése: Csehország 33, Szlovákia 41, Lengyelország 50. A teljes országlista: pdf letöltés. Magyarország helyezését különösen a makroökonómiai helyzet rontja le, de az árupiac és a munkaerőpiac rugalmatlansága is nagyon szembeötlő. A felsőfokú oktatásunk, a közoktatás és az egészségügyi ellátás még mindig felfelé húzza a teljesítményünket. A legversenyképesebb szomszédunk természetesen Ausztria, a világ egyik leggazdagabb és 15. legversenyképesebb országa.

Ahhoz képest, hogy már ezer éve is volt törvényünk a bevándorlók védelmére, manapság nem állunk valami jól ezen a területen. Magyaországnak fogy a népessége, mégis nehezen lehet bevándorolni, és a beilleszkedést támogató politikáink (hosszú távú letelepedés, állampolgárság megszerzése, családegyesítés, bevándorlók politikai részvétele, diszkrimináció-megelőzés) is meglehetősen gyengék.


Huszonnyolc európai ország közül Csehországgal holtversenyben a 17-18. helyen állunk a bevándorlást nehézségének hat szempontját összesítve. A magyar állampolgárságot az európai ennél is nehezebb megszerezni. A térképen minél sötétebb egy ország, annál nehezebb dolga van egy bevándorlónak. A legtöbben Svédország teszi a bevándorlók integrációjáért. Link: integrationindex.eu

Aki látta a Szabadság viharát, biztosan különlegesen fogja értékelni az 1956-os melbourni olimpiai vizilabda-bajnok Zádorral készült Index interjút: Jobb lett volna, ha soha nem ütnek meg.

"... egy kis, másodosztályú, hajógyári csapatból indultam, de ez sem lehet akadálya annak, hogy valaki nagy eredményt érjen el, ha elhivatott. Saját erőmből kerültem a nagy csapatba, senkinek sem voltam a barátja, senkit nem hátráltattam, megküzdöttem azért, hogy számítsanak rám. Hihetetlenül jó érzés azt látni, hogy a nevem fent van a margitszigeti márványtáblán. Sok-sok éve azért kezdtem el a vízilabdát, hogy oda kerülhessek a nagyok közé. Mindent odaadtam volna azért, hogy a nevemet felvéssék, mindent azért tettem, hogy olimpiai bajnok legyek. Sikerült, megérte küzdeni".

Amilyen jó és felemelő a legjobb 56-os film, olyan jó az interjú. Zádor Ervin egy különlegesen nagyszerű amerikai-magyar ember.

Mint minden nagy nemzetközi szervezet, immár az IMF is indított egy blogot, amelyet Simon Johnson, kutatási osztály vezetője, hm, vezet. Lehet, hogy a reklám kedvéért, de máris vitába keveredtek a Becker-Posner bloggal, amelynek egyik szerzője Amerika egyik főbírója, a másik pedig közgazdasági Nobel-díjasa. Szóval, az IMF szerint a globalizáció növeli a jövedelem-egyenlőtlenségeket a világon, és erre van is egy magyarázata. Becker szerint az IMF nem teljesen jól olvassa a tényeket. A globalizáció egyik (nem) különös hatása, hogy a harmadik világban egyre jobban megéri tanulni. Johnson szerint ezzel együtt leghamarabb, legbiztosabban a mezőgazdasági termékek liberalizációjával növekedne a harmadik világban élők jóléte. Mindkét blog nagyon tanulságos, de fárasztóan tömör olvasmány.

Akik még nem veszítették el teljesen a hitüket október 23. nemzeti ünnep jellegében és némi emelkedettségre vágyik ezen a hűvös, esős napon, azok otthon, a monitor és a tévékészülék előtt is ünnepelhetnek.

A legjobban A szabadság vihara című Tarantino-filmet ajánlom. A film az 1956-os olimpiai bajnok magyar vizilabda-csapat tagjaival és a nagy meccsre velük együtt készülő szovjet válogatott tagjaival együtt idézi fel a forradalom időszakát. A nagyszerű rendező abban a kommunista abszurdumban fedezte fel a dráma erejét, hogy a szovjet vezetés parancsára a magyaroknak meg kellett az állandóan leggyőzött rivális csapatot vizilabdázni. Ahogy nőtt a két ország között a veszültség, úgy vált a két csapat rivalizációja is egyre drámaibbá. A szinte kizárólag amerikai és kanadai stáb által készített filmben a magyar politikában jobbra és balra húzódott szemtanuk és szakértők egyszerre jelennek meg, és az olimpiai szellemű versengés az egész történetünkből a legjobbat hozza ki, és a történet tökéletesen zárójelbe teszi azt, ami elválaszt, és középpontba állítja azt, ami összetart: a hazaszeretetet, a nemzeti függetlenség eszméjét és a személyes szabadságot. Jobban is megbecsülhetnénk, hogy ilyen nagyszerű emberek készítettek filmet a mi történetünkből: én kötelezővé tenném a középiskolákban a filmet.

Aki már látta a filmet, vagy nem jut hozzá, jót böngészhet a Múlt-kor történeti portál 1956-os oldalán, illetve a 1956-os melbourni olimpia emlékportálján. Sajnos az origó nagyszerű szabadnet válogatása, az 1956-os sajtó digitalizált, portálba rendezett válogatása csak az utolsó napra, december 13-ra érhető el. (Ennek egy része az 56-os intézet sulinetes tananyagában is benne van). Az OSA archívumában pedig átböngészhetjük a CIA napi jelentéseit a forradalom napjairól.

Frissítés: Nagyszerű Zádor-interjú (vizilabda-bajnokunk a felső képen) az Indexen.

Nemrégen ingyenesen böngészhetővé vált a New York Times 1981-2007. közötti archívuma (a régebbi számokért fizetni kell) így bárki végigolvashatja, hogyan tájékoztatott az amerikai baloldali minőségi napilap a magyar rendszerváltásról. Íme, a kereső Magyarországra állítva 1988. október 23. és 1990. március 23. között. Íme Adam Michnik publicisztikája (Notes From the Revolution), az egyik első cikk az agyelszívás kezdetéről, és egy tudósítás az első szabad kampányról.

The Free Democrats object to the Forum's call for a price freeze and to the nationalist sentiment heard among its membership; Forum members complain about the dogmatism of some of their opponents. ''It is their manners,'' said Mr. Jeszensky of the Forum, explaining his objections to some leaders of the Free Democrats. ''It is a matter of political behavior.'' In the current economic crisis, the Forum is also increasingly of the view that a coalition will be necessary, regardless of the numbers. ''In the Hungarian context, a strong opposition is not desirable,'' Mr. Jeszensky said. ''This is an extremely difficult, war-type situation, where a kind of national effort is needed.''

Nagyszerű archívum, másik nézőpont.

Lawrence Lessig, a szerzői jogok kompromisszumára épülő Creative Commons szülőatyja a korrupcióval kezd foglakozni. Lessig Szabad kultúra című könyve a szellemi tulajdon védelméről és a szellemi művek jobb hasznosításáról Wikikönyv formátumban is elérhető, élvezetes és elgondolkodtató olvasmány, az Ingyenebéden néhányunkat élvezetes vitára ösztönzött. Lessig korrupcióról szóló első előadásának "alfa-verziója" blogján tekinthető meg. Ahogy Lessig nem forradalmasította a szellemi javak hasznosítását, úgy valószínűleg a korrupció elméletét sem fogja, de élvezetes és pezsgő vitára lehet számítani, illetve néhány valóban hasznos gondolatra.

Korábban már kétszer volt szó a boldogság és a gazdasági jólét kapcsolatáról. A Marginal Revolution arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a boldogság és a jólét összefüggenek egymással, addig a boldogság és a gazdasági egyenlőség nem. Az MR szerint azért, mert amíg egy társadalomban munkával lehet felfelé haladni, addig az emberek a jóléti céljaikat többé vagy kevésbé elérhetőnek tekintik.

Tegnap jelent meg A monopólium kárvallotjai című cikkem a Népszabadságban. A cikket kifejezetten hivatalos minőségemben írtam, mivel a vasúti monopólium kárvallotjairól is szól. Két ügy összefüggéseit, az állammal szemben kartellező autópályaépítők és az állami támogatásból az állami vasúttársaságtól a cigány kisebbséget kirúgó vasúti monopóliumról szól. A két jogsértést a Nemzeti Kisebbségi Jogvédi Iroda és a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai tárták fel több éves munkával, cikkem egyben gratuláció a kollégáknak. Remélem, hogy a Népszabadság nem bánja, hogy Marabu cikkemhez készült nagyszerű karikatúráját idemásolom.

A cikkben amellett érvelek, hogy a monopólium rossz a munkavállalónak, az ügyfeleknek és az adófizetőknek is, legyen szó útépítésről, villamosenergia-szolgáltatásról vagy éppen vonatok közlekedtetéséről. A monopólium kárvallottjai mindig a kiszolgáltatottabb emberek, a faji és vallási kisebbségek tagjai és a nők. Ugyanez másképpen - Muraközy Balázs: A tortazabáló mamut. illetve a gazdasági szabadság és a nők érvényesülésének kapcsolata.