Azok a közgazdászok, akik szerint létezik jóléti közgazdaságtan, gyakran hivatkoznak olyan árrendszeren kívüli tényezőkre, külső, externális hatásokra, ami miatt megéri valamit az áránál olcsóbban adni. Akár ingyen is, mondjuk a tömegközlekedési szolgáltatásokat. Az FP Blog egy érdekes kísérletről számol be: vajon a célközönség értékeli-e a túl olcsó dolgokat? A világ szegény országai egy részében nincsen egészséges ivóvíz, és sokan amellett érvelnek, hogy ezeken a helyeken ingyen kellene adni az embereknek a fertőtlenítésre használt klórt. Zambiában kutatók azt vizsgálták, hogy mi történek akkor, ha a klórt különféle, támogatott árakon, vagy kedvezményekkel, vagy ingyen adják a lakosságnak. Nos, a pénzért adott klór több emberéletet mentett meg, ugyanis többen használták mint az ingyenest. A nem jóléti közgazdászok szerint nincsen ingyenebéd, mert ezért a kísérletért, és az ingyen klórért is fizet valaki. A kísérleti közgazdászok szerint pedig a pénzen vett klórt többre becsülik a használók. Tudomásom szerint az ingyenes tömegközlekedési kísérletek is hasonló kudarcokkal zárultak világszerte.
A közkutas kép Ioensis munkája.