Antal Dániel blogja

Magyarország 25,1 milliárd dolláros gazdasági mentőövet kap - egyezett meg helyi idő szerint kedden a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Európai Unió. Az IMF közlése szerint a mentőcsomag célja, hogy segítsenek Magyarországnak kezelni a pénzügyi válság hatásait. A Valutaalap bejelentette: 15,7 milliárd dolláros hitelkeretről állapodott meg Magyarországgal. Az EU további 8,1 milliárd dolláros, a Világbank 1,3 milliárd dolláros segítséget kész nyújtani.

Szégyen és szerencse: Magyarországon 1982-ben azért lépett be az IMF-be, hogy a Kádár-kormány által felhalmozott adóssághegyet menedzselni tudja. 2008-ban, négy éve az EU tagjaként, de még mindig kívül az Gazdasági és Monetáris Unió előszobáján lényegében az EU-tagságunknak köszönhetjük, hogy Ukrajnánál és Szerbiánál több, hatásosabb és gyorsabb mentőövet kapunk. Ne legyenek illúzióink: ez nem érdem, hanem annak szól, hogy senkinek nem érdeke, ha egy teljes jogú EU és NATO tagállam szétzüllik, ne adj' Isten az oroszoktól kap egy elutasíthatatlan ajánlatot. Ma szárnyal a forintpiac, szárnyalnak a tőkepiacaink, de erre ne legyünk büszkék: a 256 forintos euróárfolyam valóban megnyugtató a 286 után, de nyáron még 240-ért is vehettünk európai pénzt. A magyar tőzsdei vállalatok értéke a felére olvadt.

Azok az országok, amelyek az IMF segítségére szorulnak (Magyarország esetében sorozatosan), átlagosan 25 százalékkal kevesebb működőtőkét vonzanak, mint amelyek nem. Az IMF ugyanis azokon segít, akiktől a piac már elfordult, ahol a makrogazdasági környezet és a közpénzügyek már elűzték a befektetőket a helyi tőkepiacról.

Legyen ez az utolsó IMF-hitelünk, és fejezzük be az EU csatlakozásunkat a lehető leghamarabb. Belül tágasabb, de lassan ki fognak bennünket nézni. Az EU még soha nem került olyan helyzetbe, hogy így helytálljon egy olyan tagjárét, ami ellen kötelezettségszegési eljárást folytat.

Az IMF vezérigazgatójának, Dominique Strauss-Kahnnak a mai közleménye szerint az IMF kész Magyarország számára pénzügyi és szakmai segítséget nyújtani. Az EU ebben támogatná az IMF akcióját, amennyiben az összhangban van az EU gazdaságpolitikájával. Magyarországot különösen erősen érinti a globális válság, mivel a makrogazdasági egyensúlytalanság, az eladósodottság és a külpiacokra utaltság miatt az egyik legkiszolgáltatottabb országgá váltunk. Magyaország régóta nem vesz teljeskörűen részt az EU gazdaságpolitikájában: a felelőltlen költségvetésünk miatt régóta eljárást folytat velünk szemben, és az eurózónába sem léphettünk be. Arra azonban még nem volt példa, hogy az EU egy tagját az IMF-nek kelljen kihúznia a vízből.

Miközben a kormány szerint kivédtük a nemzetközi pénzpiacok támadását, a válságintézkedésekbe becsúszott egy érdekes kakukktojás: eltörölték a nyugdíjalapok állampapír-tartási megkötéseit. Bár elsőre jól hangzik a dolog, ezzel a lépéssel akár kvázi-államosítani is lehet a magánnyugdíj-rendszert: nem csak az állami felosztó-kirovó, hanem a jövőbeli tőkefedezeti nyugdíj is a mostani adófizetők készpénzére fog épülni. Egyszerűbben fogalmazva: a tőkefedezeti nyugdíjpillérünk hozamát, illetve annak kamatelemeit adófizetőként fizethetjük be a saját pénztárunkba, ha a pénztárunk főleg magyar állampapírt tart. De legalább ezzel a kör bezárul.

Az Indexen Muraközy Balázs és Békés Gábor értően és szerintem közérthetően foglalják össze, hogy miért kapott Paul Krugman közgazdasági Nobel-díjat.

A Nobel-díj odaítélésnek egyik indoka a modern külkereskedelem elméletek kidolgozása volt. Ezek az új elméletek képesek megmagyarázni olyan alapvető tényeket, mint például azt, hogy a világkereskedelem nagy részét olyan cserék képezik, melyben fejlett országok hasonló termékeket adnak el egymásnak. [...] A franciák is vesznek német autót, és a németek is franciát.

[...]

Egyik híres cikkében például arról írt, miként vezethet egy nyersanyagforrás megjelenése (az északi-tenger olaj) gazdasági válsághoz - az olaj miatti árfolyam-felértékelődés megöli a hagyományos iparágakat. Ez az ún Holland-kór (Dutch desease) nem csupán elméleti lehetőség: megfigyelhettük a nyolcvanas évek Angliájában vagy az elmúlt évek Oroszországában is.

Mivel a második diplomadolgozatomat éppen a Krugman által elindított új földrajz és tökéletlen verseny egy alkalmazásáról írtam, régi rajongója vagyok ennek a nagyszerű és eredeti tudósnak, és örülök, hogy az elmúlt évek néha meglehetősen elefántcsonttoronybeli eredményei után a díjbizottság egy olyan életművet tüntetett ki, aminek a hétköznapi gazdaságpolitikához (és közlekedéspolitikához) is köze van.

Link: Paul Krugman blogja aNew York Times Onlineon (ugyanitt cikk a munkásságáról és a díjról)

Nem mondhatnám, hogy a hétfői vasúti tragédia ne érintett volna meg mélyen: az államvasutak mostani szervezeti, erkölcsi állapotában, annyi viszonylag szerencsés kimenetelű baleset és rendkívüli helyzet után sejteni lehetett, hogy bekövetkezik. Az eseményeket a bécsi gyorson utazva követtem, és sok megkeresés után, néhány nap töprengés után végül interjút adtam ennek kapcsán a Magyar Nemzetnek. Úgy gondolom, hogy a korábbi számvetésemen ez nem sokat változtat, de az ügy még jobban rávilágít a korrupció társadalmi kárára. Az egész eset mélyen elszomorít és nagyon együttérzek a sebesültekkel és

A Magyar Nemzet Online csak néhány nap késéssel közli a papírlap cikkeit, úgyhogy a szöveg jelenleg csak az újságban olvasható el.

A mai Vasárnapi Hírekben egy nagyobb cikk jelent meg Magyaország és Európa demográfiai helyzetéről. Nagyon jó, hogy végre a napi közbeszéd tárgya lesz tragikus demográfiai helyzetünk, és talán egyre többen megértik, hogy a magyar rossz gazdaság állapota nem elválaszthatatlan ettől a problémától.

A cikk azzal riogat, hogy jövőre, vagy 2010-ben 10 millió alá csökken a népességünk - én ezt meglehetősen valószínűtlennek tartom, tekintettel arra, hogy hamarosan népszámlálás lesz, amikor inkább az szokott kiderülni, hogy negyedéves, becsült lélekszámok alacsonyabbak a valósnál -, és a század második felére a 7 milliós népességet is elképzelhetőnek tartja. A berlini népességkutatók 8,3 milliót jeleznek előre, ami számomra sokkal hihetőbb.

A cikk pozitív példaként emeli ki Franciaország demográfiai helyzetét, és megszólítja Balla Mária szociológust, aki szerint ennek a sikernek oka a női karrier és gyermekvállalás példás összeegyeztetése. Negatív példaként Nagy-Britannia szerepel, ahol nagyon sok az egyedülálló anyuka, akiknek a gyermekeik sem viszik olyan sokra, és utána maguk sem vállalnak sok gyermeket.

Ez viszont olyan féligazságok összekeverése, ami a tisztánlátást csökkenti. Franciaországban valóban magas az egy nőre jutó élveszületések aránya (a csecsemő- és gyermekhalandóságot is figyelembe véve Európában átlagosan 2,1 gyermek kell a népesség stabilizálásához). Ennek az okát azonban általában csak kisebb részben szokták a gyermekek és nők könnyebb integrációjának a számlájára írni, és nagyobb mértékben a francia bevándorlási politika sikerének tartják. Franciaországba nagy számú, döntően az EU-n kívüli bevándorló érkezik, akik állampolgárrá tudnak válni. Mivel ez egy kiszámítható életstratégiát tesz lehetővé, sok bevándorló az állampolgárság megszerzésével köti össze a családalapítást, hiszen így a gyermek is állampolgárrá válik, és különösen sok fiatal bevándorló érkezik az országba, akik ott szülik meg gyermekeiket.

Nagy-Britannia azért különösen félrevezető példa, mert valóban sok kivetnivalót hagy a brit gyermekvédelmi rendszer, de az európai előrejelezések szerint éppen Nagy-Britannia lakossága van a legmagasabb hosszú távú növekedési pályán - szintén a bevándorlásnak köszönhetően. Magyarország legsúlyosabb demográfiai problémája pedig az, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan pozitív migrációs egyenlegünk tavaly megfordult.

A demográfiai problémákat és a nők speciáls problémáit nem szabad összekeverni - ez a téma bonyoultabb, és néha meglepőbb annál, ahogy azt első látásra gondolnánk. Ennek jó példája Kelet-Németország egyik speciális demográfiai baja: a mobilabb nők annyival nagyobb arányban vándoroltak el ezekből a tartományokból, hogy demográfiai problémát okozó férfitöbblet alakult ki.

Magyarország demográfiai krízise nagyon súlyos, és véleményem szerint az aktív bevándorlást ösztönző politika nélkül nem stabilizálható; a gyermekvállalás ösztönzése ugyanis csak a munkahelyi kultúra, a társadalmi és állami intézmények átalakításával, vagyis évtizedek alatt javítható érdemben. A nők, a gyermekvállalás, a ki- és bevándorlás problémája pedig sokkal értelmesebb vitát érdemel annál, ami a mai Magyarországon erről folyik.

További bejegyzések: demogáfia, migráció.

Magyarország a Transparency International éves korrupciós felmérésében a tavalyi évhez képest felemásan teljesített: a listán a 41. helyről a 47-re léptünk vissza, ugyanakkor a kutatásban részt vevők által érzékelt korrupciós mértéke egy hajszálnyival kisebb, mint tavaly (5,2 pont helyett 5,1). Vagyis a helyzet lényegében változatlan. A korrupt gyakorlatok rossz társadalmi normák, beidegződések, amelyek egy év alatt keveset változnak. (A térkép nagy méretben itt tölthető le).

A helyezünk azért romlott, mert néhány országban érezhetően csökkent a korrupció mértéke. A legszembetűnőbb Csehország, amely idén már megelőzött bennünket. Ausztria és Szlovénia továbbra is jóval előttünk jár, a többi szomszédunk pedig mögöttünk. Ausztria esete különösen erősen rámutat az ilyen felmérések kulturális nehézségeire: gyakran érezzük azt, hogy ami Magyarországon korrupt gyakorlatnak minősül, az Ausztriában, némileg kevésbé kriminális felhanggal és konszenzuális alkukkal viszont már fehérnek látszik. Sok üzletember mondja, és köztisztviselőként magam is azt tapasztaltam, hogy az osztrák gazdasági gyakorlat nem tér el lényegesen a magyartól, de sokkal pontosabb informális szabályokon és kevesebb erőszakon alapszik.

Továbbra is az a véleményem: a korrupció elleni harc azt jelenti, hogy nem veszünk benne részt, sem az egyik, sem a másik oldalon.

A pontszámok és a lista itt tekinthető meg, a Transparency International jelentése pedig innen tölthető le. A magyar Transparency iroda itt érthető el. Egy régebbi kapcsolódó cikkem.
További linkek: corruption, korrupció.

A Népszabadság szeptember 1-i száma ismertette a Berlini Népesség- és Fejlődési Kutatóintézet európai regionális demográfiai előrejelzését. Az ábra a jellemző vándorlási irányokat mutatja be 2006-ban. Az egyes régiók hosszú távú versenyképességét jelző népességmegtartó képesség alapján első helyen Reykjavík áll (lásd az izlandi blogot az okokról) és a jelenleg is nyitott Nagy-Britannia várhatja a legnagyobb népesség-többletet, amely, ha Törökország nem válik EU taggá, 2060-ban a legnépessebb tagja lesz az Uniónak. Magyarországnak 8,7 millió lakost jeleznek előre - és hozzánk, mint tudjuk, elég nehéz bevándorolni, tavaly pedig negatívba fordult a korábban pozitív migrációs egyenletünk. A régiók listáján 285-ből 168. helyen áll Közép-Magyarország Budapesttel együtt, miközben Prága a 95. és Pozsony környéke a 138. helyet szerezte meg.Egyébként Európát a bevándorlók sem mentik meg az elöregedéstől. A népesség bevándorlással és hosszabb élettartammal együtt várhatóan 2035-ig nőni fog, aztán elkezd abszolút mértékben is csökkenni.

Korábban: Elöregedő nemzetek versenyképessége

Zach Beane egy nagyszerű vizualizációs technikát dolgozott ki hosszú idősorok látványos szemléltetésére. A két ábra egy-egy kinagyított részlete az amerikai mozipiac bevételeinek, filmenként.


A felső ábra a logaritmizált, az alsón az abszolút értékek szerepelnek. Az interaktív ábrára klikkelve látszanak a dollárban mért bevételek és a film címei. Meg lehet nézni, mit tett az Oscar a No Country for Old Mennel.
A vizualizációt Lee Byron és Martin Wattenberg egy hasonló vizualizcáiós módszere ihlette.

A megkérdezett külföldi tulajdonú cégek 97 százaléka szeretné növelni a befektetéseit Szerbiában. A német kamarák legkedveltebb célpontja Szerbia lett. Furcsa igazolása ez annak, hogy a Magyar Vasúti Hivatal az utolsó szakmai konferenciáját a magyar-balkáni közlekedési kapcsolatok és befektetések fejlesztésének szentelte (a Demosszal közösen), illetve Bécsben is erről kérdeztek a hivatal egykori elnökeként. Vajon Magyarország fog-e relatíve annyit keresni a szerb integráción, mint Ausztria a magyaron?

Frissítés: Barroso EU-bizottsági elnök szerint Szerbia már 2009-ben hivatalos EU-tagjelölt lehet.

Linkek: Investors bullish about Serbia, illetve európai blogomon: A 700-million bet on Serbia's Integration, Serbia among most desired investment destinations.

Tavaly többször is foglalkoztam a népesség elöregedése és a versenyképesség mindmáig nem eléggé megértett kapcsolatán. Az elmúlt napokban az olimpiai szereplések kapcsán egy kicsit más szempontból fogalmazódott meg bennem az a hipotézis, hogy a versenysportokban való versenyképességünk hanyatlása is a nemzet elöregedésével lehet összefüggésben.

A Magyar Narancs Dénes Ferenc sportközgazdásszal készített interjújában olvastam arról, hogy az olimpiai szerepléseket a legegyszerűbben a népességszámmal és az abszolút (tehát nem egy főre eső) bruttó nemzeti jövedelemmel lehet előrejelezni. Mivel az élsport világszerte meglehetősen elüzletiesedett, a nemzeteknek nem csak a lélekszáma, de a gazdagsága is fontos vízválasztó lett. Szigel Gábornak a portfolio.hu-n megjelent cikke alapján tűnt fel, hogy világszerte milyen nagy átrendeződés történt a hetvenes-nyolcvanas évek teljes olimpiái, illetve az elmúlt olimpiák aranyémei között. Az átrendeződés egy részét nyilván megmagyarázza a Föld jövedelemmegoszlásának átrendeződése, de úgy gondolom, hogy egy másik részét pedig biztosan megmagyarázza a népességszám változása is. Ez utóbbit azért tartom fontosnak, mert a legjobban leszakadó közép-európai régióban az abszolút népességfogyás még nem érződik erősen, de az olimpián részt vevő korosztályban már drámai.

Egy további gondolat, hogy a Magyarországon a 2008-as olimpiai korosztály, de még inkább a következő kettő jelentős részben olyan roma fiatalokból áll, akiket rossz esetben akár még az iskolai tornateremből is kitiltanak. A magyar társadalom az igen csekély fiatal jelentős részéről lemond a munka- és a professzionális sport piacán is.

A fenti nagyszerű vizualizációk itt találhatók meg:: a New York Times Peking előtti összes olimpiát átfogó kartogrammjai(felső), és a Supernifty térképe arról, hogy honnan érkeztek a pekingi olimpiára az érmesek (alsó).

További link: Ugyanezt a témát boncolgatja a Bridge Wealth Management blog.

Brittny Badger a Hartford Art Schoolon idén végzett fotóművész, akinek a szétszerelt háztartási gépekről készült sorozata felkerült a BoingBoingra is. A képen egy goffrisütő látható, de gyönyörű a vasaló, a konzervnyitó, a gyümölcsfacsaró és a többi háztartási gép is. Van egy szép Polaroid-sorozata ólomüvegekről, és a white objects is szép.

Elkészült Erhardt Szilárd példás civil kezdeményezése, a Dugódíj portál. A Dugódíj-barométer célja egy olyan adatbázis elkészítése, amely alapján a közvélemény dugódíjjal kapcsolatos elképzeléseit lehetne tesztelni. A háttérinfók között szinte minden megtalálható, ami nemzetközi tapasztalatként számításba vehető. A főoldalon más európai városok dugódíjjal kapcsolatos terveiről és tapasztalatairól lehet olvasni.

Képzelj el egy várost! Egy olyat, amelyben sokan élnek, pezseg az élet, de jó a levegő, tiszták az utcák és kiszámítható a közlekedés. Mi egy ilyen Budapestről álmodtunk. Mi egy ilyen Budapestért dolgozunk.
Hiszünk benne, hogy a dugódíj bevezetése más nagyvárosokhoz hasonlóan Budapesten is javítaná a közlekedési viszonyokat. A közlekedés gyorsabbá és kiszámíthatóbbá válhatna, csökkenhetne az üzemanyagszámla és a környezetszennyezés. Ennek az azonban az a feltétele, hogy a dugódíjból származó bevételeket a főváros a tömegközlekedés és az infrastruktúra fejlesztésére fordítsa.

Link: a korai verzió beharangozója.