A hétvégén egyéni projektemhez kerestem anyagot, és akkor láttam ezt a félórás holland dokumentumfilmet. Arról szól, hogy az óvatos (ön)cenzúra a részigazság kompromisszumos bemutatásától hogyan jut el egy tömeggyilkosság bűnrészességéig. Sokat beszélünk manapság sajtószabadságról és cenzúráról. Hát itt egy nagyszerű film hozzá.
Nem szeretném a rövid, de tökéletesen dramatizált film poénjait lelőni. A film a cenzúra / öncenzúra hatásmechanizmusát mutatja be egy igen éles helyzetben, a srebrenicai tömeggyilkosságok helyszínén. Egy szerb újságíró az (állítólagos) katonai cenzúra hatására szelektálva mutatja be, hogy valami történik Srebrenicában. A nézőkben felsejlik egy tömeggyilkosság lehetősége, de legfeljebb tudat alatt érzékeli az inkrimináló képeket. Az eredeti adásanyag eltűnik. A háborús bűnőket vizsgáló bíróság szerint a master szalagba beletöröltek. Aztán előkerül egy másolat.
A nagy kérdés az, hogy a részigazságot publikáló újságíró a tömeggyilkosság felderítésében vagy éppen eltussolásában játszott mellékszerepet. A filmet itt lehet megnézni: 29 perc, megrázó, de nincsenek benne sokkoló képek. A durva az, amit a képeken éppen csak érzékelünk.