A chilei bányászok kálváriájáról az jutott eszembe, hogy a nyilvánvaló flmváltozat mennyire lírai is lehet: a föld gyomrában rekedt embereket űrtechnológiával, űrhivatalok pszichológusaival tartották életbe. Milyen kicsi is az a tényleges sáv a föld felszínén, ahol nem vagyok teljesen kiszolgáltatott idegenek!
A vékony életmentő csövön ledobált űrkapszulák, mini orvosi eszközök mind-mind az űrhajózás (számomra mindig egy kicsit abszurd) technikai kellékei, ráadásul a csatorna köldökzsinírószerű egyszerűsége tényleg olyan volt, mintha két Jules Verne klasszikus keveréke játszódna, a föld gyomára és a holdra egyszerre utaztak volna el.
Mivel most nem a XIX. században, hanem a XXI. században vagyunk, azonnal reality show is lett a bányászok szorult helyzetéből, ami számomra nyilvánvalóan taszító, de valószínűleg (majdnem) elkerülhetetlen lett volna. Talán csak egy német bányából tiltották volna ki a sajtót személyiségi jogok miatt, egy észak-koreaiból meg csak úgy (remélem, ők is megpróbálták volna felhozni a bányászokat, mielőtt eltussolják az egészet).
Tegnap a pápai a chilei bányászokért és a magyar vörösiszap-katasztrófa áldozataiért imádkozott. Bárcsak a mi történtünk is olyan szépen végződhetne mint a chileieké. De sajnos mi pont azt hoztuk föl a föld gyomrából, amit nem kellett volna.