Antal Dániel blogja

Most, hogy Magyarország nemzetközi fizetőképességét immár egynegyed éve kizárólag az IMF-Világbank-EU mentőöv tartja fenn, érdemes megint felidézni Magyarország energiafüggőségét. Az bal oldali ábra azt mutatja, hogy milió euróban mennyivel költünk többet energiahordozókra, mint amennyiért eladunk. (Mert azért még árulunk egy kis szén-dioxiddá és kén-dioxiddá tüzelhető lignitet). Magyarország kb 2-3-szor annyi energiát használ fel egy euró előállításához, mint a fejlett nyugat-európai országok, és teljes külföldi exportbevételének 14 százalékát fordítja az olaj- és gázszámla kiegyenlítésére.

Ez a fantasztikus kép sok ezer másikhoz archív fotóhoz hasonlóan a fotóamatőrök és művészek által is használt Flickr szolgáltatón keresztül érhető el. Az amerikai közgyűjtemények versenyeznek, hogy közkinccsé tegyék archívumukat. A képeket bárki szabadon kommentálhatja, letöltheti, nyomtathatja és módosíthatja. (A mai újdonság az Oregoni Állami Egyetem archívumának gyűjteménye az állam alapításának 150. évfordulója alkalmából). Micsoda kontrasztban áll ez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívumával! A FSZEK archívuma közpénzből, a Budapest Főváros Közgyűlésének Kulturális Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával került fel a netre, és képesek "szerzői" jogokat fenntartani olyan több mint százéves fotók esetében, amelynek a szerzőjét sem ismerik, illetve a már biztosan lejárt szerzői jogú képekkel kapcsolatban is különös kikötésekkel élnek.

Most már online is el lehet olvasni a görög-magyar párhuzamokról szóló közös, Alexander Katszaitisszel írott cikkünket (amelynek van egy hosszabb, vitatható angol változata is).

A sok egyéni érdek pedig nem adja ki a közjót. A képviselők és a hivatalnokok állami állást, EU-támogatást, építési engedélyt bírnak szerezni, esetleg ki tudnak járni egy elviselhető posztot az idegőrlően hosszú sorkatonai szolgálatban. A politikai rendszer - 34 évvel a diktatúra megbuktatása után - egyéni alkuk millióira épül. A status quo megbolygatása ma már beláthatatlan következményekkel járna, ezért az állam lassan a háttérbe vonult, és hagyja a szolgáit boltolni. Mindenki úgy marad a felszínen, ahogy tud.

Azt hiszem, hogy a mai időkben, amikor a 300-at ostromolja az euró/forint árfolyam, senki sem tartja túlértékeltnek a forintot, sőt. De vajon mennyi lehet a valódi, belső értéke? Az Economist magazin régi, szellemes eszköze, a világ minden részén árult, azonos összetevőkből (ingatlanbérlet, bér, alapvető élelmiszerek) álló BigMac árparitásán összehasonlított valutaárfolyamok szerint a forint a dollárhoz képest mintegy 10 százalékkal alulértékelt, az euró viszont vagy harminccal túlértékelt. Szerintem az igazság valahol félúton van, a részleteket a forintblogon olvashatjátok.

Igazán szívet melengető amatőr fotósikert értem el a bostoni Szabadság Ösvényén (Freedom Trail) lévő 1956-os emlékműről készült fényképemmel. A fénykép semmilyen értelemben nem különleges, több mint öt éve készítettem egy kis digitális kamerával, de amit ábrázol, nagyon meghatott. Az emlékművre Kennedy elnök szavait vésték fel: "1956. október 23. örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek krónikáiban. Ez a nap a bátorság, lelkiismeret és diadal napja volt. Nincs még egy olyan nap az emberi történelem kezdete óta, ami világosabban mutatta volna meg az ember örökké kiolthatatlan vágyát arra hogy szabad legyen, bármilyenek is legyenek a siker esélyei, bármilyen áldozatot is kell érte hoznia". A Szabadság Ösvénye bejárása és az emlékmű meglátogatása is felemelő élmény volt. Mivel 1956-ról Magyarország nem készült igazán jó dokumentumfilm vagy emlékmű (a miértre György Péter Néma hagyomány című könyve ad magyarázatot), ezért ebben is a külvilágra kell hagyatkoznunk, akik univerzálisabb kontextusban tudják látni forradalmunkat. A Creative Commons alatt elérhető képem a mobil eszközökre készült Schmap Guide "útikönyvbe" került be. Erre azért vagyok igazán büszke, mert a Freedom Trail alapvetően az amerikai függetlenségi mozgalom emlékeit mutatja be, és csak kis részben foglalkozik a szabadság egyetemességével. Az 1956-os emlékmű a fényképemmel így az egyik legnagyobb amerikai hazafias emlékhely ajánlójába került be egy népszerű útikalauzba.

Decemberben az Ifjúsági Európai Parlament alumnusainak konferenciáján ismerkedtem meg Alexander Katszaitisszel, akivel sokat beszélgettünk az akkor zajló athéni és a két évvel korábbi budapesti zavargások hasonlóságáról. Ennek eredménye közös cikkünk, ami magyarul az eheti Magyar Narancsban jelent meg, angolul pedig az európai blogomon hosszabb terjedelemben, a magyarországi párhuzamosságokat és áthallásokat direktebb módon kifejtve lehet elolvasni. Kép (cc): babour.

Az azóta betiltott fasisztoid szervezet egyenruhájában jelent meg a bíróságon az a 67 éves férfi, aki Budapest belvárosában 2006-ban elkötötte a tankot. Felfüggesztett börtönt kapott és három évig nem vezethet semmit. Ő még nyilván a Néphadseregben tanulta meg, hogy kell, de ma láttam, hogy még mindig hirdetik a tankvezetői tanfolyamot a BKV legforgalmasabb indoor hirdetőfelületén. H. Györgynek 246 ezer forintot kell fizetnie a kidöntött hirdetőpóznáért - csak azt nem értem, hogy miért nem írja le az index a nevét, ha egyszer bűnös... az arcképét viszont lehozza!

Köszönet a korrekcióért.

Az amerikai Freedom House 36 éve értékeli a politikai és szabadságjogok érvényesülését világszerte. Bár módszerüket szokták kritizálni, és értékeik az amerikai demokrácia értékei, úgy gondolom, hogy az egyik legelfogadottabb és legátfogóbb értékelést adják a témában.

A világon az emberek és az országoknak is 46% él szabadságban, az emberek 20% és az országok 32 százaléka részben szabad, és az emberek 34% százaléka a világ országainak 22 százalékában alapjogaitól megfosztva él. Az elmúlt évben a világ szabad lakosságának az aránya (akárcsak a demokráciák aránya a világ országai között) sajnos csökkent.

A legnagyobb romlás a volt Szovjetúnióban tapasztalható, ahol egyes mutatók már Fekete-Afrika szintje alatt vannak. A világ legszörnyűbb országai Észak-Korea, Türkmenisztán és Üzbegisztán politikai jogok szempontjából. Magyarország 2005. óta folyamatosan a lehető legjobb osztályzatot kapja. Azt hiszem, nem becsüljük meg eléggé a szabadságunkat. Sem.

Az alábbi hirdetés Magyarország egyik legforgalmasabb helyén, a budapesti deák téri metrócsomópontban készült. Naponta emberek tízezrei mennek el alatta.

Saját fotó. A megadott címen lehet harckocsit vásárolni is.

Bár a 2006-os budapesti zavargásokon ellopott tank vezetésének a képessége talán még a sorkatonai szolgálat öröksége - vajon hány tízezer magyar férfi van kiképezve tankvezetésre? - de az utánpótlás nem szakadt meg. Furcsa hobbi, de biztos, hogy legális.

Megjelent a harmadik cikkem a komment.hu oldalán Egy polgár = egy szavazat: alkotmányos mulasztások címen. A cikk arról szól, hogy miként kellene az 1992-1993 óta fennálló alkotmányos mulasztást orvosolni a hazai államalkotó nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről. A témába vágó érdekes cikkek még az RMDSZ ellenzéki szerepéről, a Nagy-Magyarország matricáról és a szlovák-magyar konfliktusról mind arra várnak, hogy vitatkozzatok velük.

Az Európai Bizottság megpróbálta megbecsülni, hogy az egyes tagállamok 2010 és 2050 között a jelenleg ismert demográfiai, foglalkoztatottsági és migrációs trendek alapján mekkora részét fogják a bruttó hazai terméküknek (GDP) nyugdíjra költeni. A jelentés adatait a Many Eyes segítségével térképre vetítettem, a térképeken a 2004. évi tényeket hét becsült időszakkal lehet összehasonlítani.

Az itt bemutatott térképpár szerint Magyarország 2025-ben a 2004. évi 10,4 százalék helyett 13 százalékát fogja nyugdíjra költeni a nemzeti jövedelmének. Minél sötétebb egy ország színe, annál többet fog a nemzeti jövedelméből nyugdíjra költeni. A változás nem tűnik drámainak, de ha belegondolunk, hogy a 2006. évi megszorítások hány százalékkal csökkentették az GDP-arányos állami kiadásokat, akkor nem kis tételről van szó. A térképen az is látszik, hogy azok az országok járnak jól, amelyeknek várhatóan nő a lakossága. (Több ilyen európai ország is van, többnyire azok, amelyek beengednek migránsokat).

Erminavet Visszásságok vasutunk világából sorozata és persze a warsystems visszásságok a szellemi tulajdonjogok világából blogja jutott eszembe arra a hírre, hogy egy orosz "üzletember" védjegyoltalmat jegyzett be a ;-) jelre. (Értelmezése szerint a :) jel például annyira hasonlít a védjegyére, hogy ott is megilleti a védelem.) Oleg Teterin úr természetesen nem a chateleő tiniken akar meggazdagodni, nyilatkozata szerint csak a vállalatoktól kérne ezer dollár licenszdíjat az írott népnyelvben kialakult fordulatért. Kíváncsi vagyok, hogy az egyre furcsábban működő Oroszországban érvényesíteni tudja-e a szabadalmát - az EU-ban biztosan nem ;-) CC kép: Tim Ellis