Antal Dániel blogja

A napokban sokat kérdeznek arról, hogy várható-e a valamii javulás a BKV-nál és a MÁV-nál azt követően, hogy sok vezetőt gyanusítottként hallgatnak ki, és különféle ügyekben a rendőrség nyomoz, házkutatást tart, illetve, hogy ez egy tisztulási folyamat része-e?

A válaszom mindig ugyanaz, és erről készülök írni egy nagy cikket is: a MÁV és a BKV gazdálkodását nem lehet rendőrségi eszközökkel rendbe rakni, a pályaudvarokat és megállókat meg különösen nem. A rendőrség bűncselekmények után okoz, az ügyészség vádat emel, a büntető igazságszolgáltatás pedig büntet. Ettől nem szűnik meg a célszerűtlen szerződések rendszere, és nem állnak helyre azok a vállalaton belüli és vállalaton kívüli garanciák, folyamatok, amelyek a korrumpált döntéseket megelőznék, a meglévő http://antaldaniel.blog.hu/2009/05/16/az_antikorrupcios_torvenytervezetekrolantaldaniel.blog.hu/2009/05/16/az_antikorrupcios_torvenytervezetekrol.

A közlekedési vállalatok esetében egészen biztosan szükség lesz a Magyar Vasúti Hivatal tevékenységének újrakezdésére, hiszen az igazolt és igazolatlan költségek(előzetes) szétválasztása olyan szakértelmet igényel, ami sem a rendőrségnek, sem az ÁSZ-nak nincsen meg, és amit utólag büntetésekkel, utóellenőrzésekkel nem lehet végezni.

Egy kicsit olyan állapotban vannak most ezek a vállalatok, mint a deficites demokráciánk. Azt tudjuk, hogyan kell megbüntetni egy rossz, korrupt kormányt, de azt, hogyan kell egy jót választani, még nem tanultuk meg. Attól, hogy elzavarjuk a kormányt, még nem tudjuk meg, és nem is tudjuk befolyásolni, miként fogjuk az elmúlt tíz év adóssághegyét visszafizetni (amit a külföldi és magyar hitelezők be fognak rajtunk hajtani), nem fogjuk tudni, mitől lesz normális tömegközlekedés vagy egészségügyi ellátás az országban.

Ezzel együtt egy haszna van a mostani BKV-hoz és a MÁV-csoporthoz kapcsolódó ügyeknek: "az emberek" megtanulták, hogy a korrupció valójában nem a minisztériumokban zajlik, ahol alig van pénz, és ahonnan csak nagyon kevés jogcímen lehet azt kivenni, hanem az állami és önkormányzati tulajdonú cégek a fő terepei.

További bejegyzések a korrupcióról és a vasútról.

 

 

Pár éve még a sajtó a blogszférával volt tele, és a vállalatok egymással versenyezve vettek fel szakértőket, blogolókat, sőt, még az EU is kiírt blogversenyt. Aztán jött a Facebook és felfalta az egészet. Ahogy a linkelt poszton és a mögöttes linkeken látható, drámaian csökken a "blogoszféra" utánpótlása, mivel nagyon sok fiatal inkább a Facebookon teszi közzé gondolatait. Szerintem ez a hatás nem megfordítható: egy átlagos Facebook használó így 120 ismerősét éri el, a blogoszféra hőskorában az igazán személyes blogoknak 6 olvasója volt.

Bár a média tavaly még a Twitterrel volt tele, és a vállalatoknak és NGO-knak jól jött, hogy publikus sms-ben linkelhetik legújabb közleményeiket, a Facebook, az iWiW iWiWje mindent legyőzött. A sajtó nagyon sokat foglalkozik a Twitterrel, szerintem az átlagos felhasználó mégsem nagyon tud vele mit kezdeni - a Twitter talán leginkább pont a médiában dolgoznak hasznos eszköz. 

A Google Trends felül a felhasználók, az internetező "emberek" keresi szokásait, alul a médiahíreket értékeli. A Facebook 2007 harmadik negyedévében előzte meg a média figyelmét a blogokkal szemben (a blogoszféra 2008 végén még egyszer visszavágott) és a 2009 közepi Twitter nyomulást is lenyomta az idei év elején.

 

 

Magyaorországon persze minden máshogy van, mivel nekünk van egy meglehetősen korán indult és nagy lefedettségű saját iWiWünk, az iWiW. A Magyarországról induló keresésekben az iWiW 20-szorosan veri a Facebookot, igaz, a zászló itt is a Facebooknak áll.

Őszintén szólva egy kicsit remélem, hogy mindez a blogok világába is hoz egyfajta öntisztulást, hiszen a blogoszféra az ügynökök önreklámozó kommentjeitől kezdett használhatatatlanná válni. Biztos, hogy kevesebb blog lesz, és kevesebben is fogják használni, de talán célszerűbben.

Frissítés: Facebook vs iWiW 2, továbbá Európa Facebook-penetrációs térképe.

Az OMSZ honlapján világosan látható, miként változott Magyarország klímája az elmúlt százhusz évben: az évi középhőmérséklet a világátlagot meghaladó mértékben emelkedett, és az évi csapadék mennyisége jelentősen csökkent. Engem az érdekelt, hogy igaz-e az a vélekedés, miszerint a klímaváltozás szélsőségesebbé tette az időjárásunkat. Ezen a hisztogramon az 1881-2010 között rögzített budapesti hőmérsékleti rekordokat (minden nap legalacsonyabb és legmagasabb értéke) ábrázoltam. A vízszintes tengelyen az évtizedek vannak, a függőlegesen pedig az, hogy az adott időszakban hány rekord dőlt meg. Ha a hőmérséklet egyenletesen emelkedett volna, akkor azt várnánk, hogy az 1880-as évek körül van sok rekord (a rekord hidegek) és a 2000-es évek körül sok (a rekord melegek). Ehelyett azt láthatjuk, hogy az utolsó 30 évre esik az összes hőmérsékleti rekord 40 százaléka, az azt megelőző 90 évre pedig csak 60 százaléka. Mindez azt jelenti, hogy a budapesti emberek és az infrastruktúra is sokkal nagyobb téli fűtési és nyári hűtési sokkoknak van kitéve, ami emberéletben és költségben is jelentős kárt okoz. További egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések. PS: Egyébként számomra nem triviális, hogy milyen eloszlást kellene kövessenek a hőmérsékleti rekordok, és hogyan kellene kinéznie a hisztorgramnak.

A magyarországi közlekedési rendszerek jellemzőiről, fenntarthatóságáról és szükséges reformjáról, a közúti, a vasúti és a helyi tömegközlekedés átalakításának lehetséges irányairól szól a Magyar Közgazdasági Társaság Beszélgetni kell! című interaktív, internet-televíziós vitafórum-sorozatának következő adása 2010. január 21-én, csütörtökön délután 15 órától. Az élőben, internet-televíziós technológiával sugárzott vitafórumba nem csak a beszélgetést a helyszínen figyelemmel követők kapcsolódhatnak be, a honlapon keresztül, az élő adás közben az internetezőknek is lehetőségük lesz kérdéseket feltenni.

A közlekedéspolitikai vitafórum előadói Antal Dániel közlekedési szakértő, az ITCB Consulting ügyvezetője, a Magyar Vasúti Hivatal korábbi elnöke; Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa és Ruppert László, a Közlekedéstudományi Intézet ügyvezetője, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium korábbi közlekedési helyettes államtitkára lesznek. A vitát Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára vezeti.

A január 21-i vitafórum többek között olyan kérdésekre keres választ, mint hogy pazarlók-e a jelenleg működő közlekedési rendszerek; hogy valóban túlméretezett-e a magyar vasút; hogy jobban működtethető-e a magánvasút az államinál; hogy valóban megtakarítást eredményeznek-e a szárnyvonal-bezárások; hogy a Debrecenben, Miskolcon és Szegeden uniós pénzből épülő, új villamosvonalak helyett nem lenne-e hatékonyabb autóbuszokat üzembe állítani; vagy hogy a jelenlegihez képest mennyit kellene fordítanunk útfenntartásra Magyarországon.

Kérdéseket itt lehet küldeni a vita résztvevőinek.

Hosszú időn át hivatásszerűen foglalkoztam közművek szabályozásával, különösen a tömegközlekedésben - a BKV vasúti engedélyeit is nekem kellett kiadnom. Úgy gondolom, hogy a hazai tömegközlekedés normális működésének sok egyéb mellett a hiányos sztrájktörvény az egyik oka: erről szól a mai komment.hu cikkem a BKV-sztrájk kapcsán. Persze az igazi probléma a monopóliumokkal van, amelyeknek a megtörhetőségét ma az Index demonstrálta szórakoztatóan. Még több monopóliumos bejegyzés és link (magyar és angol).

Gondolkodott már valaki azon, hogy vajon a MÁV-nak és a BKV-nak miért van monopóliuma arra, amit csinál? Íme, egy gondolatébresztő az Indexvideó tömegközlekedési szakújságíróitól:



A vasúti közlekedés "reformját" pedig itt tették közérthetővé.

Azt olvastam az Indexen, hogy 125 milliót követel Újbuda Budapest metróberuházási igazgatóságától:

Az újbudai önkormányzat december végén felszólította a DBR Metró Projektigazgatóságot, hogy fizesse meg azt az összesen 125 millió forintra rúgó közterülethasználatidíj-tartozást, amelyet a kivitelezői felhalmoztak 2008-ban és 2009-ben. Az igazgatóság szerint a követelés jogos, de méltányosságot szeretne.

Kommentek?

Miközben megjelent ezévi első cikkem a komment.hu oldalán arról, hogy szerintem a gazdasági válság elleni személyes stratégiánk legfontosabb része a több és jobb munka, ezzel egyidőben a Corvinus Pénzügyi Tanszékcsoportjának éves rendes Sulyok-Pap Mártára emlékező ülésén Martin Hajdu György kiváló és emelkedett hangulatú előadást tartott gazdasági deficitjeink egyk alapvető forrásáról, a magyar emberek együttműködésre való korlátozott képességéről. Ezen változtatni pedig "egyszerű, de nem könnyű".

Úgy gondolom, hogy Magyarország azért süllyedt különösen mélyre a 2008-2009. évi világgazdasági válságban, mert a legtöbb országnál sebezhetőbb volt. Ezt a sebezhetőségünket pedig csak a gazdasági élet fontos szereplőinek, a munkavállalóknak, a munkaadóknak, a magyar és külföldi tulajdonosoknak, és kisebb részben a politikai élet szereplőinek eredményes együttműködése győzheti le. A legtöbben pedig személyesen a munka világában tehetünk a válság és hatásai ellen.

Rob Hof holland antropológus dokumentumfilmjében az Isztambul - Kars vonatúton beszélget török emberekkel a modernizációról, Törökországról és Európáról. A vasút és a modernizáció egyszerű és érthető keretet adnak a történetnek, amit a LinkTV-nek köszönhetően bárki megnézhet. A filmben Törökország a visszautasított fiatal lány, akit Európa nem akar elfogadni.
Rob Hof eddig hatrészes sorozata, a Future Express hasonló dokumentumfilmekből áll, amelyek Oroszországban, Boszniában, Chilében, Ausztráliában és Dél-Afrikában játszódnak. Rob Hof projektjéhez más is csatlakozhat a FutureExpress oldalon.

Nem csak magyar jelenség a kegyeletsértés, a hullagyalázás és a szoborlopás: Lengyelországban ellopták az auschwitzi koncentrációs bejáratának jelképes Arbeit macht frei feliratát. Ezzel egyidőben Magyarországon öt ember letöltendő börtönbüntetést kapott azért, mert a roma holocaust áldozatainak szánt kárpótlást hamis okiratokkal csalták el. Az elkövetők kisebbségi önkormányzati tagok és vezetők voltak. A rendelkezésre álló levéltári és egyéb adatok alapján a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára. Az elhurcoltak 80 százaléka zsidó származású volt, tehát a becslések szerint a Magyarország területéről elhurcolt, egyéb népcsoporthoz tartozók száma nyolcezer körüli lehetett.

A héten született új ítélet Kaiser Ede perében, akit az igazságszolgáltatás - saját inkompetenciáját leplezendő - rendőri, ügyészi és bírói hibák sorozatával ítélt néhány éve tömeggyilkosnak, teljesen megalapozatlanul. Kaiser Ede bűnöző volt - maga is bevallotta -, de miután a szörnyű vád alól felmentették, kapott újabb 17 évet. Amikor ügyvédje úgy fogalmazott, hogy a bíróság ezzel a példátlanul kemény ítélettel (emberölésért messze nem szoktak ennyit ülni) akarja a saját megtépázott tekintélyét palástolni, a bíró a pulpitusról perrel fenyegette Kaiser ügyvédjét. Erről jut eszembe dr Kiss István Feléköpés című alkotása. Az ügy további abszurditása, hogy a tényleges gyilkos tényleges nyomravezetői díjáért per folyik, mert "véletlenül" mielőtt lajstromba vették a gyilkos fegyvert megtaláló amatőr régész bejelentését, valakinek percekkel előbb eszébe jutott a megoldás...

A munkáspárti brit kormány úgy döntött, hogy maga keresi meg azokat a lehetséges helyszíneket, ahova befektetők építhetnek új atomerőműveket, és az esetleges jelentkezők számára felgyorsítja az engedélyezési eljárást. Nagy-Britanniában - Magyarországhoz hasonlóan - öt év múlva jelentős energiahiány alakulhat ki, amit csak részben lehetne orosz földgázimporttal ellensúlyozni. A brit kormány maga viszont nem akar erőművet építeni, mert nincsen rá pénze.