Miért volt a vörösiszap-tározó kisebb másnak okozott kárra biztosítva, mint amivel egy használt Suzukit kiengednek az utakra? Hogyan kezeli Magyarország a katasztrofális méretű kockázatokat és miként kellene megváltozzon biztosítási és kockázatkezelési kultúránkat? Ideje a magyar biztosítási piacról és a felelősségbiztosításokról is beszélni.
Ahogy Tóta W. Árpád helyesen mutatott rá a maga stílusában,
"Magyarország nem áll olyan jól, hogy a drámai hatás kedvéért lemondjon egy nagyüzemről, amelynek nem is az a legfontosabb jellemzője, hogy munkát ad, hanem hogy versenyképes. A MAL európai piaci részesedése 12 %, a világpiacon 4 % - ezek óriási számok ahhoz képest, hogy mekkorák vagyunk. [...]. Már Kossuth is látta, hogy ipar nélkül a nemzet félkarú óriás, a mai Magyarország félkarú törpe lenne nélküle. Fáj a levágott ujj, de hülyeség volna miatta amputálni az egész kart".
Bár vannak kétségeim, hogy a magyar aluminiumipar mennyire volna versenyképes akkor, ha fizetne felelősségbiztosítást és költene kármegelőzésre, mielőtt pánikszerűen eltörölöljük, megszigorítjuk, betiltjuk, ideje volna előhozni az aktuáriusokat, a pénzügyeseket, és számolni. A komment.hu-on olvasható, kommentálható cikkem erről szól. Ahelyett, hogy sorscsapásként élnénk meg a természeti és ipari katasztrófákat, megelőzésre és a kárbiztosításra kéne költeni.
Amikor vásárolunk egy pármilliós vagy akár pár százezres értékű gépjárművet, addig nem kapunk rá rendszámot és forgalmi engedélyt, amíg kötelező alapon ki nem fizetjük a felelősségbiztosítását annak, hogy esetleg másnak kárt okozunk a kocsi használatával. A kötelező biztosítás nem olcsó, ugyanis a jogszabályi előírások szerint a gépkocsi értének sokszorosáért kell a biztosítónak helytállnia, hiszen ha tömegszerencsétlenséget idézünk elő vele vagy belehajtunk egy pótolhatatlan műemlékbe, akkor nem az autó elveszítése és hulladékának ártalmatlanítása a legnagyobb kár. Egy magyar autós azért fizet olyan sokat a "kötelezőre", mert kifizeti annak a rá eső árát, hogy a biztosító néha 1,25 milliárd forintig is felmenő károkra gyűjt tartalékot. Vajon miért írtak elő a magyar jogszabályok és a hatóságok 1,25 milliárd forintot egy gépkocsira, és hagynak működni egy vörösiszap-tárolót 150 millió forintos kárfedezettel?
Magyarország nemzeti vagyonának jelentős része nincsen biztosítva. A kötelező felelősségbiztosítás előírása a gyomirtástól az aluminiumiparig jelentős átrendeződést hozna, a következményekkel viszont ideje szembenézni. (Ha lehet, ott is kommentáljatok)