A jegybank szerint kisebb lesz a hiány, mint az új Fidesz-kormány szerint, tudhattuk meg a mai sajtóból, amiből mindjárt volt, aki azt a következtetést vonta le, hogy a Fidesz trükközni próbál. De vajon mi köze a jegybank stábjának a fiskális politikához: a Költségvetési Tanácsnak akart alátenni, a kormánynak vagy a saját elnökének? 

"A jegybank legfőbb tanulmányának számító, negyedévente frissített Inflációs Jelentés azt tartalmazza, hogy kormányzati intézkedések nélkül, tehát az alapfolyamatok alapján és beavatkozás nélkül 4,3-4,5 százalékos deficit jöhet össze idén", tudjuk meg az index címoldaláról. "Ha a mostani folyamatokba nem nyúlna bele a kabinet, akkor jövőre 3,9 százalékos hiányszám adódna, és 2012-re kerülnénk a bűvös 3 százalékos, az euróbevezetés szempontjából fontos szint alá". 

De vajon miért számolgatja mindezt a jegybank, ha erre van egy tőle független intézmény, amely pont ezt számolgatja? Nem lett volna helyesebb annak a számításait átvenni? Vajon a jegybanki függetlenség egy vagy kétirányú utca?

Nem akarok költői kérdéseket feltenni, megvan a véleményem: szerintem szakmai tévedésről és szerepzavarról van szó, nem pedig politikai kalandorságról. Úgy vélem, hogy mire Varga Mihály végez a gazdasági tényfeltárással, ki fog derülni, hogy a jegybank jócskán alábecsülte azt a hiányt, amelyről egyébként egyáltalán nem kellett volna nyilatkoznia, hiszen ott van arra a Költségvetési Tanács.Úgy gondolom, hogy csak a magyar költségvetésre mindig farkasként leselkedő MÁV-BKV duó képes 2-3 százalékot bármikor rontani a költségvetési egyenlegen néhány tucat kifizetetlen metrókocsival, pár kilométer alagúttal, a kis tigriseket megszégyenítő átlagbérnöveléssel. És akkor még nem beszéltünk a begyűrűző gázárakról, amelyek minden állami vállalatot és közintézményt sújthatnak a legelemibb óvintézkedések nélkül. Kiderülhet, hogy az atomerőmű nem önmagát építi meg.

A monetáris politika és a fiskális politika egymástól való függetlensége egy jól működő modern nemzetgazdaság egyik intézményi fundamentuma. Nagyon nehéz lesz megvédeni, ha a jegybank azt a látszatot kelti, hogy a jegybanki függetlenség csak egyirányba működik, vagyis, hogy a fiskális politika irányítói ne szóljanak bele a munkájába, de ő mégis beleszólhasson amabba.

Persze, a Költségvetési Tanács egy új intézmény, talán az MNB sajtósai sem ismerik, a gázár hatását vagy a tömegközlekedési vállalatok vállatkormányzásának sajátosságait meg egy monetáris politikai elemzőnek nem kell ismernie. De azért célszerű volna, ha valaki odafigyelne a stábra, és nem eszkalálnák azt a konfliktust, ami csak forintválsághoz, még magasabb kamatokhoz és a közgazdasági kultúránk széteséséhez vezethet.