Nagy várakozással láttuk vendégül a kijelöltnek gondolt energetikai szakállamtitkárt (aki azonban mégis más tisztségben foglalkozik energiapolitikával a jövőben) az AmCham Energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség tartópillére állásfoglalásának második, energiahatékonyságról szóló vitáján. Úgy tűnik, hogy ezen a területen igen könnyű lesz a befektetők barátságát elnyerni: a vita nem a diagnózisról és a beavatkozási területekről szólt.

Ahogy más hiradásokból is kiderült, Bencsik János szakított elődei villamos-energiaközpontú politikájával, és elsősorban a hőenergiára és a lakossági szektorra szeretne fókuszálni. Mindez reményt ad arra, hogy a hő- és villamosenergiapiacot összekötő, és rengeteg visszaélésszerű anomáliát okozó KÁT-rendszer valamiféle ésszerű átalakításon megy keresztül. Az AmCham vendégei, Ámon Ada az Energia Klub vezetője, és Varró László, a MOL Nyrt stratégiai igazgatója szintén igen hasonlóan ítélték meg az ország energiahatékonysági problémáit.

Magyarországon elsősorban azokon a területeken vannak óriási energiahatékonysági problémák, ahol az elmúlt évek piacról jövő ösztönzői (az egyre növekvő és volatilissé váló) energia- és tüzelőanyagárak nem tudnak hatni, mert nincsen működő piac. Ilyennek azonosítottuk a piachiányos ágazatokat, többek között magát a villamosenergia-szektor egy részét, a tömegközlekedési szektort (amelyek a növekvő energiaárakat eddig gond nélkül hárították tovább, például erőmű-matuzsálámek életben tartásával a villanytarifákon keresztül, vagy ésszerűtlen energiabeszerzéseken keresztül, amit az adófizetők álltak a tömegközlekedés területén). Ugyancsak piaci probléma merül fel a lakossági és KKV épület- és eszközpark finanszírozásában, ahol rengeteg szinte azonnal megtérülő beruházást nem tudnak a hitelképtelen személyek és cégek finanszírozni. A közszférában pedig a gazdálkodási rendszer anomáliái (pl. a működési és beruházási költségek elkülönítése) nem teszi lehetővé a technológiaváltást.

Az energiahatékonysági panel résztvevői nem kérdőjelezték azt meg, hogy Magyarország relatíve magas energiaintenzitása egy olyan jelenség, amelynek pozitív és negatív oldala is van. Magyarország részben azért fogyaszt nagyon sok energiát, mert nagyon energiaigényesek a nemzetközileg is versenyképes termelő egységei (autógyárak, gyártóipar, vegyipar). Ezeknak az iparágaknak azonban nemzetközi összehasonlításban nem rossz az energiahatékonyságok, és ha nem telepedtek volna meg Magyarországon, ma még kisebb jövedelmünk, még kevesebb munkahelyünk volna. A lakossági fogyasztás dinamikája is jól illeszkedik az európai trendekbe, csak a jelenlegi lakossági jövedelmekből - figyelembev véve a klímánk állapotát - ez nem folytatható.

(A vitáról emlékeztetőt nem készítünk, de a konszenzus pontokat, illetve a nyilvánvalóan ütköző nézeteket minden alkalommal közzétesszük honlapunkon).