A magyar blogszférát és néhány önmagát megszólítva érző barátomat vitára késztette Publius Hungaricus két cikke (A féltudású magyar elit; A féltudású elit alternatívája). Publius Hungaricust a föderalista ihlette írásra, mint annak idején engem is az európai föderalista sorozattal (I,II, III, IV). Úgy gondolom, hogy eljött a kritika és az önkritika ideje, mielőtt még valaki a nagyszerű eredeti Publiust valami panaszáradattal kapcsolná össze a fejében. Ha valaki Publiust akar olvasni, ne az európai vagy a hungaricus változattal kezdje, hanem olvassa el az igazit magyarul vagy angolul.
Az igazi Publius három fiatalember, Hamilton, Madison és Jay közös írói álneve volt. A három férfi a legjobban bevált demokratikus köztársasági alkotmány, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának alkotói és elfogadtatói voltak, később mindhárman jelentős államférfiakká váltak. Írói álnevüket a Római Köztársaság alapítójáról választották egy olyan történelmi korban, amikor egy politikai vitát egy klasszikus műveltségű elit klasszikus történelmi analógiákkal a Római Birodalom nagyjainak nevéről választott írói álnevekkel (Brutus, Cato, Ceasar) vívták. A három szerző ragaszkodott a közös írói névhez, a szerzőség oszthatatlanságához és az anonimitáshoz.
Az igazi Publiusszal a nyilvánosság előtt lehetett vitatkozni az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának tervezetéről és annak ratifikálásáról. A Hungaricus hagyott ugyan egy levélcímet, de azon nem válaszol, így a vita egyetlen lehetséges formája a nyilvános vita. Bár a két cikk jelentős rezonanciát váltott ki a magyar nyelvű Interneten, a roppant decentralizált vita nehezen áttekinthető. Csak remélni lehet, hogy Publius Hungaricus nem csak ír, hanem olvas is, és a neten megjelenő kritikák és a kapott levelekre következő cikkeiben válaszol.
A féltudású-cikkek nem lényegtelen cikkek. Az első cikk diagnózisa a magyar közállapotokról egy szellemesen megírt, értelmes vitára inspiráló írás. A második cikk szerintem roppant demagóg és hiányzik belőle az igazi konstruktivitás, ezért méltatlan a nagy elődök nevéhez, de láthatóan sok ember tud vele azonosulni! Publius nevének és a föderalistának az előrángatása - amellyel magam is kritizálhatóan próbálkoztam - önmagában is vitatható.
Jórészt párkányi kollégám inspirációja hatására úgy döntöttem, hogy veszem a fáradtságot és magam is nekiállok a vitának. Akit érdekel, tájékozódjék az Interneten! (folyt. köv.)
Index.hu fórum: Ki Publius Hungaricus?
Az igazi föderalista
2007.12.15. 10:22 | antal.daniel | 12 komment
Címkék: köztársaság féltudású föderalista
A bejegyzés trackback címe:
https://antaldaniel.blog.hu/api/trackback/id/tr491709512
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2007.12.15. 10:22:00
Hello Vagyim, azt, hogy az illető(k) akar(nak)-e pártot alapítani, szerintem nehéz megmondani. Biztos oka van annak, hogy nem adják a nevüket a dologhoz, bár szerintem nem abból a körből kerülnek ki, amire gondolsz. Én nem szoktam kipisilni a sátorból, és szerintem ők is inkább lepisilik. De ez teljesen mindegy, hiszen az álnév egyik előnye, hogy nem a szerző személyére, hanem a szövegre tudunk fókuszálni, az egész névválasztásba csak azért kezdtem bele, mert a Publius igencsak beszédes álnév. Az igazi föderalisták bekerültek az elitbe, és a legmagasabb szintre jutottak fel.
Vagyim 2007.12.15. 10:22:00
Nahát. Az egyik tippem a szerzőre az első cikk után pont Dani volt. A második után elbizonytalanodtam. De igazából nem is ez az érdekes, mármint a tippverseny (érdektelen, hogy Mázsa, Szegfű, Bede Marci vagy más szórakozik). Sajnos a második cikk (szociál)pszichologizáló hozzáállása csak rögzíti a megmondó ember örökös státuszát, hiszen bármikor előrángathatja azt, hogy még mindig nem alakult ki az "igazi tudás", a "teljesítmény rangja" és a "felelősség kultúrája" (istenem, de szépek ezek a címkék). Az viszont előny, hogy nem akar pártot alapítani, meg az is, hogy hosszabb távban gondolkodik.
antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2007.12.15. 10:22:00
Caracalla linkje. (A blogger ilyenkor html taget vár).
Caracalla 2007.12.15. 10:22:00
http://konzervatorium.blog.hu/2007/11/27/
a_feltudasu_magyar_elit_megmondta#c1052833
furcsán tördeli a szöveget a blogger
a_feltudasu_magyar_elit_megmondta#c1052833
furcsán tördeli a szöveget a blogger
Caracalla 2007.12.15. 10:22:00
Igazából egy válaszcikkre született kommentre gondoltam, ami itt van: http://konzervatorium.blog.hu/2007/11/27/a_feltudasu_magyar_elit_megmondta#c1052833
Teljesen egyetértek egyébként a szkeptikusságoddal.
Teljesen egyetértek egyébként a szkeptikusságoddal.
K.D. 2007.12.15. 10:22:00
Magyarul 10 éve adták ki, és jó régóta nem kapható, online sem találtam.
antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2007.12.15. 10:22:00
Kösz, Dávid! Elég régi szöveg, szóval akit nem érdekel a filológia talán jobban jár a magyarral :)
K.D. 2007.12.15. 10:22:00
Dani, A föderalista angolul
http://www.foundingfathers.info/federalistpapers/
vagy http://www.gutenberg.org/dirs/etext91/feder16.txt
http://www.foundingfathers.info/federalistpapers/
vagy http://www.gutenberg.org/dirs/etext91/feder16.txt
antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2007.12.15. 10:22:00
Hello Párkányer, az, hogy jeffersonista vagy, egy vicc, amire a blogod ihletett, de ha bánt, kiszedem az eposzi jelződet... Közép-Európában szerintem semmit se jelent Jeffersonistának lenni 2007 decemberében!
PárkányerBlog 2007.12.15. 10:22:00
mar dolgozom a kommentedhez adott valaszon, mindamellett nem tudom elkepzelni, hogy "jeffersonista" vagyok. amugy is, mi a fenet takar az manapsag?
antal.daniel · http://antaldaniel.blog.hu/ 2007.12.15. 10:22:00
Kerestem a blogodon a válaszfélességet, de nem találtam meg, belinkelhetnéd... Szerintem az alkotmányozás akkora perspektivát igényel, ami átfogja a politikát, közgazdaságtant, szociológiát és jogot - valóban bátorság kell hozzá. Szerintem ezzel önmagában nincsen baj. De kérdéses, hogy a Hungaricus akar-e alkotmányozni, és ha igen, a bátorságon kívül megvan-e a hozzá a képessége? És végül: kell Magyarországon rendszert váltani? Mindhárom ügyben némileg szkeptikus vagyok.
Caracalla 2007.12.15. 10:22:00
Én magam is irtam a korábbi cikkre egy rövid válaszféleséget, de nem akartam bővebben belemenni.
Az alapvető problémám az az ilyen népjobbítási kísérletekkel, hogy tapasztatlataim szerint annak, amiről beszélnek a nagy részéhez nem értenek.
Szigorúan a személyes véleményem szerint míg az amerikai alkotmány körüli beszélgetésnek egy jól meghatározott témája volt, ami akkor még kevésbé, ma már inkább speciális szakterület, addig a publius cikkek közgazdaságtant, politikát, szociológiát, jogot és még ki tudja hány tudományterületet érintenek. HÁt, ehhez azért kell bátorság.
Az alapvető problémám az az ilyen népjobbítási kísérletekkel, hogy tapasztatlataim szerint annak, amiről beszélnek a nagy részéhez nem értenek.
Szigorúan a személyes véleményem szerint míg az amerikai alkotmány körüli beszélgetésnek egy jól meghatározott témája volt, ami akkor még kevésbé, ma már inkább speciális szakterület, addig a publius cikkek közgazdaságtant, politikát, szociológiát, jogot és még ki tudja hány tudományterületet érintenek. HÁt, ehhez azért kell bátorság.