Az Indexen Muraközy Balázs és Békés Gábor értően és szerintem közérthetően foglalják össze, hogy miért kapott Paul Krugman közgazdasági Nobel-díjat.
A Nobel-díj odaítélésnek egyik indoka a modern külkereskedelem elméletek kidolgozása volt. Ezek az új elméletek képesek megmagyarázni olyan alapvető tényeket, mint például azt, hogy a világkereskedelem nagy részét olyan cserék képezik, melyben fejlett országok hasonló termékeket adnak el egymásnak. [...] A franciák is vesznek német autót, és a németek is franciát.[...]Egyik híres cikkében például arról írt, miként vezethet egy nyersanyagforrás megjelenése (az északi-tenger olaj) gazdasági válsághoz - az olaj miatti árfolyam-felértékelődés megöli a hagyományos iparágakat. Ez az ún Holland-kór (Dutch desease) nem csupán elméleti lehetőség: megfigyelhettük a nyolcvanas évek Angliájában vagy az elmúlt évek Oroszországában is.
Mivel a második diplomadolgozatomat éppen a Krugman által elindított új földrajz és tökéletlen verseny egy alkalmazásáról írtam, régi rajongója vagyok ennek a nagyszerű és eredeti tudósnak, és örülök, hogy az elmúlt évek néha meglehetősen elefántcsonttoronybeli eredményei után a díjbizottság egy olyan életművet tüntetett ki, aminek a hétköznapi gazdaságpolitikához (és közlekedéspolitikához) is köze van.
Link: Paul Krugman blogja aNew York Times Onlineon (ugyanitt cikk a munkásságáról és a díjról)
