A múlt héten nagy örömmel vette át a média a KSH Magyarország 2009 kiadványának azt az állítását, hogy hazánk gazdaságának energiaintenzitása tavaly -1,5 százalékkal csökkent. Vajon mit jelent ez a bruttó nemzeti össztermék -6,3 százalékos zuhanása mellett?
Az egyébként igen érdekes KSH kiadvány szerint Az ország energiafelhasználása 2005 után hullámzóan alakult, kismértékű csökkenés és növekedés követte egymást. Az évenkénti ingadozásokat eseti – jelentős részben meteorológiai – tényezők magyarázzák. 2009-ben 1040 petajolue (PJ) energiát használtak fel a nemzetgazdaságban,86,3 PJ-lal, 7,7%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A nagymértékű csökkenést a gazdasági (mindenekelőtt az ipari, építőipari) teljesítmény jelentős visszaesése eredményezte. A gazdaság relatív energiaigényessége 2009-ben – a GDP 6,3%-os csökkenése mellett – 1,5%-kal tovább mérséklődött. (A folyamat 2005 kivételével 1997 óta megfigyelhető.) Mennyiben kedvező és kedvezőtlen ez a jelenség?
Egyrészt nyilvánvaló, hogy az építőipar különlegesen ciklikus teljesítménye egyszerűen egy gazdasági sajátosság, ami az egész ország energiagazdálkodása szempontjából egy nem különösebben lényeges kérdés. Ha újra nő majd az építőipar, akkor növelni fogja az energiafelhasználását.
Másrészt az jó jel volna, ha egységnyi GDP előállításához valamivel kevesebb energiát használnánk. Ennek sok forrása lehet(ne): az egyes ágazatok csökkentik az energiafogyasztásukat, vagy növelik az előállított értéket egységnyi energiafelhasználás melett, vagy a nem produktív szektorok csökkentik a fogyasztásukat.
Úgy gondolom, hogy a tavaly számokban minden tényező egy kicsit megjelenik. A kifeszített helyzetben lévő háztartások elkezdtek takarékoskodni az energiával, és ha ezt a képességüket a jobb időkben is fenntartják, akkor az életük minősége közeledni fog Nyugat-Európához. Sok vállalat felismerte, hogy az energiahatékonyság növelése a recesszióban egy fontos költségoldali versenyképesség-javítási lehetőség, bár az is látható, hogy ezen a téren a jó vállalatoknál már nagyon nagy lehetőségek nincsenek. És az is elképzelhető, hogy Magyarország válság utáni gazdasági szerkezete némileg más lesz mint előtte, amihez talán kevesebb energia kell. Hogy ezek a folyamatok pontosan hogyan zajlanak és mennyire tartósak, az nem olvasható ki a KSH egyébként nem erről szóló tájékoztatójából.
Összességében a -1,5%-os javulást nem tartom drámainak, egy ekkora gazdasági és társadalmi kiigazodás idején talán nagyobb is lehetett volna, bár az is igaz, hogy a tavalyi év meteorológiai hatása viszont nem volt kedvező. A tanulságok levonása szerintem csak a válság után aktuális, de addig is érdemes volna ezeket a folyamatokat mélyebben elemezni, hiszen aki igazán megérti őket, igen jelentős versenyelőnyre vagy életszínvonal-növekményre tehet szert.
Módszertanilag egyébként nem értek egyet azzal, hogy vásárlóerő-paritáson igazították ki a fenti ábrát. Az energiahordozókat és a villamosenergia egy részét is importáljuk, az ára független a hazai árszinttől. Az ipari termelésünk jelentős része, illetve a közlekedési szolgáltatások jelentős része szintén exportra megy, vagyis szintén független a hazai vásárlóerőtől.
