A Napi Gazdaság és az Index egy olyan tanulmánykötetet idéz, amelyek a korrupciónak a nagyvállalati, kínálati oldalát mutatják be.
A vállalatvezetők - akik korrumpálóként szerves részei a kialakult rendszernek - leggyakrabban az önkormányzati szférában, a közbeszerzéseknél és az uniós támogatások szétosztásánál szembesültek korrupcióval vagy annak igényével. Leggyakrabban az alulfizetett köztisztviselőket és csak másodsorban politikusokat említettek a válaszadók a megvesztegetendők listáján. A politikai elit e képviselői részben saját zsebbe, másrészt a pártjuk számára "gyűjtögettek". Persze a cégek sem ártatlanok, hiszen bizonyos ágakban - példaként említik a nagy áruházak termékbeszerzőit - mindennapos a korrumpálás, de például a bank- és biztosítási szektorban ismeretlen jelenség.Nem kell a Coase-tételig jutnia az intézményi közgazdaságtanban annak, aki szeretne szembesülnie azzal, hogy a korrupicó kétirányú utca, kétoldalú jelenség, csakúgy, mint a prostitúció. Elég a Marshall-keresztet tanulmányoznia: kereslete és kínálata van az ügyek etikai és jogi normákat figyelmen kívül hagyó, helytelen intézésének. A korrupció elleni küzdelemben ezért mindenki részt vehet: minél kevesebben adnak, annál jobban csökken a kenőpénz egyensúlyi értéke, és ahol megszűnik a kereslet, eltűnik a pénzért végzett korrupció. Persze a szívességek, rokoni előnyök, erotikus vonzalmak és a helytelen döntéshozatal kapcsolata ettől még megmarad, de az nem is része ennek a tanulmánynak.
