Nouriel Roubini azzal lett a világ egyik legbefolyásosabb közgazdásza, hogy meglehetősen pontos képet festett a 2008-2009-es világgazdasági válságról - előre. Roubini ma az Egyesült Államok pénzügyminiszterének a főtanácsadója, a Stern School professzora és a világ 410. legtöbbet idézett közgazdász tudósa. A Portugáliára, Spanyolországra, Olaszországra, Írországra és Görögországra vonatkozó javaslatai Magyarországra is jól alkalmazhatók, hiszen a magyar gazdaság az eurózóna alulteljesítő államaihoz hasonló tüneteket produkál.
Roubini javaslatai a magyar közgazdászok kisebbségéhez hasonlóan a fiskális egyensúly helyett a versenyképességet helyezik középpontba. (Jómagam is ezzel a megközelítéssel értek egyet mióta gazdaságpolitikával foglalkozom, így elfogult vagyok).
"Így tehát a versenyképesség helyreállítása, nem csak a fiskális kiigazítás a fenntartható fejlődési pályára való visszatérés szükségszerű feltétele. Egy évtizednyi defláció is megtenné ezt a hatást, de ez stagnáló gazdasággal járna együtt, amelyről Argentína évtized eleji példája bebizonyította, hogy politikailag nem járható út. Ehhez a leértékelésen és az eurózóna elhagyásán át vezetne az út. A ó megoldás a strukturális reformok olyan gyorsítása, ami egyszerre növeli a termelékenységet és tartja féken a magán- és közszféra béreit, de politikailag ez sem könnyen kivitelezhető. [...] A gyengébb euró nem csökkentené a strukturális reformok szükségszerűségét; éppen ellenkezőleg, ennek a fő haszonélvezői az olyan országok volnának mint Németország, amelyek a relatív munkaerőköltséget csökkentő fájdalmas reformok árán állították helyre a versenyképességüket".
Mit jelentene ez Magyarországon? Az állami vállalatoknál dolgozók bérének a csökkentését, a közművek árszabályozásának megszigorítását és a reménytelen vállalatok privatizációját (a Malév államosítása helyett).
Roubini írása (via Social Economy) és egy csomó versenyképességi poszt korábbról és a görög párhuzamok.
Update: Itt egy korrekció és további magyarázat.
