Antal Dániel blogja

William Langewiesche A törvényen kívüli tenger című műve azt mutatja be, miféle anarchia uralkodik a nemzetközi vizeken. A történet ott kezdődik, hogy az Egyesült Államok kormánya úgy akarta "megőrizni semlegességét" a II. világháború elején, hogy átlobogózta panamaira azt a flottát, amivel ellátta a német blokád alá vont Nagy-Britanniát. Ezt a gyakorlatot aztán néhány évtized alatt minden hajótulajdonos átvette. Amikor pedig az európai hatalmak kivonultak a veszteséges gyarmataikról, amelyek azonnal "szuverenitást" kaptak az ENSZ-től, a törvényen kívüliség a törvényen belülre került. Olyan országok "ellenőrizik" a hajókat és a tengeri jogokot, mint például Libéria, ahol az elmúlt évtizedekben a kormány szuverenitása a fővárosra (se) terjedt ki. Ma már szinte minden tengerjáró hajó olyan ország lobogója alatt (névleges ellenőrzése) alatt működik, ahol nincsenek műszaki ellenőrzések, nem ellenőrzik a tulajdonost, a személyzetet. Mindez egyébként megnyitotta az utat az óceánok ellenőrizetlen szemétlerakóvá válása és a nemzetközi kalózkodás de facto legalizálása előtt. Állítólag az al-Kaidának is van vagy húsz tengerjárója, amelyek hol ömlesztettárut, hol embereket, hol robbanószert szállítanak.

Nagyszerú olvasmány, az első két tanulság: 1) ha a kormány, vagy annak vezetői maga kezdi kijátszani a jogot, akkor nincsen megállás a lejtőn. 2) Nemzetközi jogalanyiságot adni olyanoknak, akik valójában nem rendelkeznek szuverenitással az országuk felett, nemzetközi káoszhoz vezet. Vö szlovák rendszám, offshore hirdetések tilalma, Afganisztán.