A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vasút. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vasút. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 27.

Turkey - Rejected Love

Rob Hof holland antropológus dokumentumfilmjében az Isztambul - Kars vonatúton beszélget török emberekkel a modernizációról, Törökországról és Európáról. A vasút és a modernizáció egyszerű és érthető keretet adnak a történetnek, amit a LinkTV-nek köszönhetően bárki megnézhet. A filmben Törökország a visszautasított fiatal lány, akit Európa nem akar elfogadni.
Rob Hof eddig hatrészes sorozata, a Future Express hasonló dokumentumfilmekből áll, amelyek Oroszországban, Boszniában, Chilében, Ausztráliában és Dél-Afrikában játszódnak. Rob Hof projektjéhez más is csatlakozhat a FutureExpress oldalon.

2009. október 31.

Vasúti kocsik utóélete

A használaton kívüli vasúti kocsik ugyanolyan izgalmas részei a vasúti, városi és vidéki tárgyi kultúrának hazánkban, mint bárhol a világon. Trianon után a határon túlról érkezett menekültek tömege élt a Nyugati Pályaudvar melletti vagonvárosban. Nagyon örültem, amikor lsg404 jelű olvasóm felhívta a figyelmet a WebUrbanist erről szóló gyűjteményére. Azt hiszem a legszebb, vagy talán legköltőibb utóhasznosítás a Ripe Green Ideas blogon közölt kép a hídként használt grúziai vasúti kocsiról.

2009. szeptember 28.

A vasúti mellékvonalak bezárásáról, közérthetően

Tevan Imre és az IndexVideo stábja bemutatja a kormány által titokban tervezett vasútharmadolás logikáját.

2009. augusztus 4.

Mennyien élnek a vasútból Európában?

Ezen a térképen azt lehet megnézni, hogy a teljes lakosság, tehát nem csak az alkalmazottak mekkora része él hivatalosan a vasútból - nem számítva némi kiszervezett tevékenységeket. Magyarországon ez a teljes népesség 0,44 százaléka, ennél csak Szlovákiában, Lettországban, Luxemburgan és Csehországban tart el több embert a vasút. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon ezekhez az országokhoz képest is kevesebben dolgoznak, akkor elmondhatjuk, hogy talán nincsen még egy olyan Európában ország, ahol a vasútnak a népesség akkora részét kell eltartania mint Magyarországon. Részletesebben: ManyEyes.

2009. április 27.

Helyreigazítási kérelem: Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről

Az Önök lapján és online kiadásában, vagyis a Magyar Hírlapban „Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről” Rompay Csilla tollából egy olyan írás jelent meg, amely a nevemet hamis összefüggésekben mutatja be, és amely hamis tényközlést is tartalmaz, ezért sajtóhelyreigazítási kérelemmel fordulok Önökhöz.

Nem felel meg a valóságnak, hogy „a Reformszövetség, illetve Antal Dániel javaslata szerint az állami költségtérítés lefaragásával és az alkalmazotti kedvezmények megnyirbálásával érhetne el megtakarítást, illetve többletbevételt a vasút”.

Nem felel meg a valóságnak, hogy a „Antal a Magyar Nemzetnek adott interjúban kijelentette, hogy a MÁV kiadásainak legalább tíz százaléka "korrupciós csatornákon folyik ki".

Nem felel meg a valóságnak az, hogy „Antal Dániel azt állítja, hogy elképzeléseit a szolgáltatás színvonalának romlása nélkül lehetne megvalósítani. A VDSZSZ ezt úgy kommentálta: igaz, a megmaradó – feleennyi – vonat nem lenne koszosabb, mint amilyen most”. A Reformszövetség számára készített, egyébként nyilvánosan elérhető tanulmány ezzel szemben a 2006-ban megszüntetett mellékvonali járatokról, és az ezzel párhuzamosan a fővonalakon közel húsz százalékkal megemelt járatszámról szól kritikusan.

Mindezek alapján a következő szövegű helyreigazítás közzétételét kérem, amelyet kifejezetten kérek az online kiadásukban a cikk elérhetőségével azonos helyen (url alatt) elérhetővé tenni:

2009. április 21-én Vészforgatókönyvek a vasút leépítéséről című cikkünkben tévesen állítottuk, hogy a Reformszövetség, illetve szakértője, a Magyar Vasúti Hivatal egykori elnöke olyan javaslatot készített volna, amely alapján az állami költségtérítés lefaragásával és az alkalmazotti kedvezmények megnyirbálásával érhetne el megtakarítást, illetve többletbevételt a vasút. Az sem felelt meg a valóságnak, hogy írásunk szerint Antal Dániel a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt jelentette ki, hogy a MÁV kiadásainak legalább tíz százaléka korrupciós csatornákon folyik ki.
Cikkük egyébként tévesen hasonlítja össze az osztrák és a magyar személyszállításban dolgozók számát, mivel a magyar személyszállításban dolgozók a MÁV-csoport több vállalatánál, így a MÁV Zrt-nél, a MÁV Start Zrt-nél és a MÁV Trakció Zrt-nél dolgoznak, így a MÁV Start Zrt-nél dolgozók számának összevetése egy személyszállító vasúti társasággal helytelen következtetések levonására alkalmas.

Úgy gondolom, hogy a helyreigazítási kérelem mellett az Önök olvasói megérdemelnék azt is, hogy az igazságot is megismerhessék, ezért javaslom, hogy a helyreigazítás mellett olvasói levélként közöljék levelem teljes tartalmát is.

Frissítés: A Magyar Hírlap részben helyt adott a kérelemnek. Amint megérkezik, meglátjuk, mi legyen a folytatás.

2009. április 14.

A német, az orosz és a magyar államvasút a válságban

A szombati Népszabadságban ennek a három anyagnak a kontextusában szerepelt a nevem:

Egészséges, jó erőben lévő céget veszek át elődömtől, aki mindig is példaképem volt - hangoztatta Grube, aki a tavaly 33,5 milliárd eurós árbevételt és közel 2,5 milliárd eurós adózás előtti nyereséget produkáló társaság bizonytalan időre elhalasztott privatizációjával kapcsolatban annyit mondott: [a Deutsche Bahn] tőzsdei bevezetéséről csak a pénzpiacok lenyugvása után lehet beszélni. Váltás a szimpatikus vasút felé
Az orosz államvasút a válság miatt mintegy 250 ezer alkalmazottját (minden ötödik dolgozót) fizetés nélküli kényszerszabadságra küldi. A vállalat az idén először lesz veszteséges, több mint egymilliárd eurós deficitet vár, és az év végére adóssága akár 7,2 milliárd euróra nőhet. Oroszország legnagyobb munkaadójaként az orosz államvasút 1,2 millió alkalmazottat foglalkoztat, és 450 ezer számára már rövidített munkaidőt jelentettek be. A szokásos létszámcsökkenés (nyugdíjba vonulás, elvándorlás) miatt megüresedő 54 ezer álláshelyet az idén nem is akarják betöltetni. (MTI) A VDSzSz elutasítja Bajnai MÁV-programját.
A szakszervezet azt állítja, hogy a Reformszövetség égisze alatt a megszüntetett Magyar Vasúti Hivatal volt elnöke, Antal Dániel által készített dokumentum egyebek között a MÁV-bérek 5 százalékos csökkentését és a vasutasok részmunkaidőben történő foglalkoztatását sürgeti. Ezzel 86 milliárd forintot vonnának el a vasúttól, továbbá Bajnai tervei között szerepel az is, hogy csökkentené a közösségi közlekedés támogatását. A VDSzSz elutasítja Bajnai MÁV-programját.
No comment.

2008. december 22.

Vasutassztrájk korlátok nélkül

A komment.hu képeMegjelent a második cikkem a komment.hu oldalán.Az origó új oldalának az a céjla, hogy megpróbáljon a magyar blogoszférán kialakult stílusnál emelkedettebb és konstruktívabb vitateret teremteni. Hogy ez mennyire lesz sikeres, ma még nem tudható, de örülnék, ha kipróbálnátok az új felületet (t-online, freemail azonosítóval, vagy bármilyen létező e-mail címmel regisztrálva lehet hozzászólni).

A magyar sztrájktörvény szerint "annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés [...és más közművek ...] terén [...] -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja". Az "elégséges mértékről" a munkaadónak és a munkavállalóknak, például a MÁV Zrt. menedzsmentjének és a VDSzSz vezetőinek kellene megegyeznie - még a sztrájk előtt.
Akit nem érdekel a vasutassztrájk, talál már egy pár írást ott, nekem a legjobban Hammer Ferenc cikke tetszik arról, hogy miért nem működik Magyarországon a körforgalom intézménye.

2008. november 25.

Szabályozás és verseny a vasúton

Ma a Corvinus Egyetem szabályozás-elmélettel foglalkozó hallgatóinak tartottam szemináriumot a vasútszabályozás aktuális kérdéseiről. A prezentáció itt található meg. Korrábi vasúti témájú bejegyzések itt.

2008. október 11.

A vasútról újra

Nem mondhatnám, hogy a hétfői vasúti tragédia ne érintett volna meg mélyen: az államvasutak mostani szervezeti, erkölcsi állapotában, annyi viszonylag szerencsés kimenetelű baleset és rendkívüli helyzet után sejteni lehetett, hogy bekövetkezik. Az eseményeket a bécsi gyorson utazva követtem, és sok megkeresés után, néhány nap töprengés után végül interjút adtam ennek kapcsán a Magyar Nemzetnek. Úgy gondolom, hogy a korábbi számvetésemen ez nem sokat változtat, de az ügy még jobban rávilágít a korrupció társadalmi kárára. Az egész eset mélyen elszomorít és nagyon együttérzek a sebesültekkel és az áldozatok családjával.

A Magyar Nemzet Online csak néhány nap késéssel közli a papírlap cikkeit, úgyhogy a szöveg jelenleg csak az újságban olvasható el.

Korábban: Interjú a Magyar Narancsban az államvasutak vagyonvesztéséről

Frissítés: Fémtolvajok vágták szét a monorerdei roncsot (ld. Kegyeletsértés, hullarablás, szoborlopás).
Online olvasható az interjú.

2008. július 15.

A magyar antipiramis

A kőröshegyi völgyhidat Muraközy Balázs szellemesen hasonlította a piramisokhoz: az űrből is látszik, nem lehet tudni, hogy miért, de hatalmas energiával és drágán megépítettük a semmi közepén. Az ügy részleteit egy hosszú, száraz, de az utókor kutatói számára nagyon tanulságos Állami Számvevőszéki jelentés foglalja össze, amelynek ma nyilvánossá vált a párja: 259 milliárd rendelkezésre álló, részben az EU által ajándékba adott forintból miért nem épült vasút Magyarországon.

A vasúttársaságok 2002-2007 között a tervezett 636 milliárd forinttal szemben 377 milliárd forint (59,3 százaléknyi) fejlesztési forrást használtak fel. A források 24,9 százaléka (93,8 milliárd forint ) uniós támogatásból, 18,6 százaléka (70 milliárd forint) saját kockázatú, 19,8 százaléka (74,8 milliárd forint) állami kezességvállalás mellett felvett hitelből, 16,5 százaléka (62,3 milliárd forint) költségvetési forrásból (elsősorban tőkerendezésből), 10,3 százaléka (38,8 milliárd forint) egyéb forrásból, (például keretátvételből, vagyonhasznosításból) és 9,8 százaléka (37,3 milliárd forint) működési bevételből származott.
A völgyhíd 41,5 milliárd forintba került (kiegészítő infrastruktúrával 76 milliárd). Ha ennyire taksáljuk egy piramis mai árát, akkor az államvasutak hat darabot nem építettek fel. (A saját, szubjektív összegzésem itt olvasható el a vasúti reformokról). Íme a hvg.hu a képviselőknek írt figyelemfelhívó levélen alapuló gyors összefoglalója az újabb számvevői jelentésről, ami se nem kevésbé száraz, se nem kevésbé tanulság nélküli, mint az autópályákról szóló.

Letöltések: Jelentés a vasúti közlekedés korszerűsítésének ellenőrzéséről (pdf)
Figyelemfelhívó levél az országgyűlési képviselőknek (pdf)

2008. július 12.

Összegzés: vasút

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy megtudtam, alkotmányosan és racionálisan megkérdőjelezhető okokból megszüntették az általam létrehozott és vezetett Magyar Vasúti Hivatalt. Úgy gondolom, hogy eltelt annyi idő a döntés meghozatala óta - mégha a személyes kálváriám még nem is ért véget -, hogy az ezzel töltött éveket röviden összegezzem. A mai Vasutas Napra egy ilyen cikkem jelent meg a Népszabadságban. Amikor kész volt a szöveg, nem volt cím-ötletem és nem szerettem volna sokat gondolkodni, de azt hiszem, a szerkesztő figyelemfelhívó címet adott az írásnak: Kiesik a zsebünkből a pénztárcánk.

A néhány vasúttal kapcsolatos bejegyzésem és régebbi cikkeim.

Frissítés: Az Állami Számvevőszék jelentése a magyar vasút átalakításáról (pdf) illetve az országgyűlési képviselőknek írt felhívás (pdf) és egy rövid összefoglaló a hvg.hu oldaláról.

Frissítés: Mihályi Péter vitatkozik a cikkemmel a Népszabadságban.

2008. június 6.

A Kormány megszüntette a Magyar Vasúti Hivatalt

A Kormány 156/2008 (VI.6.) rendeletével megszüntette a 2006. január 1. az Országgyűlés törvényi rendelkezése alapján létrehozott Magyar Vasúti Hivatalt, és egyúttal felmentte Antal Dánielt, a miniszterelnök Hivatal 2/2006 (I.13.) ME határozata alapján hat évre kinevezett elnökét. A Hivatal szervezeti jogutódja 2008. július 1-től a műszaki, biztonsági kérdésekkel foglalkozó Nemzeti Közlekedési Hatóság.

A Hivatal missziója az volt, hogy a több szereplős európai piac minden vasúttársasága számára biztosítsa a környezetbarát vasúti infrastruktúrához való hozzáférés azonos feltételeit. Az üzleti életet szabályozó ár- és engedélyező hatóságként azért dolgozunk, hogy a magyarországi pályahálózatokat használó vasúttársaságok versenyképes áron, szerződéses kötelezettségeiket pontosan betartva, az adófizetők hosszú távú érdekeit figyelembe véve fejlesszék szolgáltatásaikat.

Az elmúlt hat évben ezen dolgoztam.

2008. február 7.

Újra a vasútról

A hét elején Friderikusz Sándor készített velem egy félórás interjút az ATV-n a munkámmal kapcsolatban. Az adás idején éppen Brüsszelben voltam több vasúti hivatal vezetőjével, de rengeteg visszajelzés érkezett még aznap éjjel. A téma lényegében ugyanaz, mint a január eleji írásos és rádióinterjúkban, ha valaki vitatkozni akar róla, akkor Tevan Imre blogján talán rengeteg kommentárt. Az előző beszélgetés egyébként nagyon izgalmas volt, Róna Péter közgazdász lényegében a gazdasági rendszerváltást kritizálta, Petschnig Mária Zita pedig védte. (Ha valaki megnézi a videostreamet, az első fél óra az ő vitájuk, aztán jön a velem készült interjú).

Korábbi bejegyzések a vasútról és a rendszerváltásról.

2008. január 15.

Újévi médiaszereplések

Úgy látszik, félévente vége szakad a csendes munkának, és valami felkelti az érdeklődést a hivatali munkám iránt. Január 2. óta újra az érdeklődés középpontjába került az államvasutak működése, úgyhogy a médiában rengeteg helyen találkozhattatok velem. Akit érdekel, hogy mivel töltöm a munkanapjaimat, most különösen széles képet kaphat róla: egy órás beszélgetést készített velem a Gazdasági Rádió, interjút közölt velem a Magyar Nemzet, röviden szerepeltetett az M1 Híradója, illetve az eheti Magyar Narancsban van egy hosszú interjú a bankkoszolidáció, és a Postabank és a MÁV analógiáiról. A blogomon azonban továbbra is tartózkodom a hivatali teendőim taglalásától, és a hivatali tevékenységemmel kapcsolatos kritikákat is inkább a Magyar Vasúti Hivatal honlapján keresztül küldjétek el.

A Narancs-interjú közben felkerült Tevan Imre Kötött pálya blogjára, ahol érdekes vita alakult ki róla. Szóval ott is hozzá lehet szólni!

2008. január 12.

"Közszolgáltatási időgép és élménypark"

Állandóan visszatérő témán, és egyben hivatásom is a mesterséges gazdasági monopóliumok lebontása, illetve a nemzeti vagyon széthordásának intézményi korlátozása. Ebben a témában rendszeresen jelennek meg cikkeim, amelyek egy szakköztisztviselőhöz mérten igyekeznek komolyan bemutatni közös dilemmáinkat. Új Péter nálam sokkal szórakoztatobban mutatja be a mesterséges magyar állami monopóliumok, a posta és a vasúti közszolgáltatás problémáját. (Kép: Swamibu, CC)

Itten az egészségügyi szkanderozásban szokott előjönni, hogy hát micsoda egy ostoba neolib globalista profitérd antiszoc kapitál burzs dogma, hogy csak az működőképes, ami magántulajdonban van, hogy a köz, a KÖZ, igenis, a KÖZ is képes működtetni mindenféle dolgokat a saját hasznára, szépen, jól, hatékonyan, profit meg mindenféle gusztustalanságok nélkül. Aha. Lehet. De abban biztos vagyok, hogy ha a postát eladtuk volna Csányinak, a MÁV-ot Demjánnak, a BKV-t meg, mittudomén, Leisztingernek, akkor most nem volna sorban állás, anyázás, levélkeresgélés, motorról leszállni képtelen kézbesítő, indokolatlan hópánik. Profithajhászás volna, haszonelv, pénzéhes kaparás. És szolgáltatás. Undorító volna, tényleg, undorító.
Új Péter nagyon szellemes postai és tömegközlekedési helyzetképe után a privatizációt javasolja, ami Magyarországon sajnos politikai kérdés, így arról köztisztviselőként nem nyilatkozhatom. De a mesterséges monopóliumok lebontása, a posta, a vasút és más tömegközlekedési szolgáltatók versenyeztetésének megteremtése valódi szakpolitikai lehetőség.

Cikkeim: Hogyan törhetők meg a monopóliumok? (többi cikk), szakpolitikai olvasmányok: (monopol)szabályozás, regulation, posta, post.

2007. november 24.

Szabad a pálya vasárnap este

A Klubrádió Szabad a pálya című műsorában vasárnap este 9 órakor Bojtár B. Endrével, a Magyar Narancs főszerkesztőjével fogok beszélgetni egy órát a magyar vasút átalakulásáról. Endre sok cikkemnek a szerkesztője, lapja pedig kiemelten foglalkozik az egészségügy, az energiaszektor és a vasúti szektor engem is érintő szerkezeti átalakulásával. A rádió honlapján megtalálhatók a helyi rádiófrekvenciák, illetve online hallgatható az adás. A műsorsávban irodalmi és közéleti hetilapok és folyóiratok szerkesztőségei tartanak beszélgetést, a szabad pálya adáscím azonban ebben az esetben duplán is szerencsés.

Az adás letölthető a Klubrádió honlapján (első rész - az előző beszélgetés utolsó percei és a hírek után kezdődik, második rész) Kép: jschneid

2007. november 17.

A vasúti melllékvonalak

Talán soha nem volt aktuálisabb a három és fél éve írt Engedd szabadon a mellékvonalakat vitairatom, és az ezzel egyidőben készült publikációm, A mellékvonalak lehetőségei az új európai szabályozási környezetben (pdf). A téma azóta sem hagy el,hivatalból is foglalkozom vele, úgy gondolom, hogy ennyire összetett társadalmi-gazdasági-műszaki probléma kevés van az országban. A hosszú életű mellékvonalak az ország gazdaság- és társadalomszerkezetének, a magyar nép térhasználatának, az országhatárok változásának, tájhoz való viszonyának, és a műszaki fejlődésnek nagyszerű keresztmetszeti képét teszik megrajzolhatóvá. Remélem, sokat fogunk tanulni a mellékvonalak történetéből. Fotó: Chikán Gábor.

2007. február 15.

Magyar Sajtófotó-díjnyertesek

Kihirdették a XXV. Magyar Sajtófotó-pályázat nyerteseit. A díjnyertes pályaművek egy idegesítő flash-applikációban nézhetők meg. A fődíjat Móricz Simon vitte el a Megszűnő vasútvonalak című sorozatával, melynek egyik képe az Index cikkében is látható. Szerzői jogi megfontolásból itt most nem lesznek képek, lesznek viszont linkek, mert mindig vannak olyan szerkesztőségek, akik a saját munkatársaik díjnyertes képeit elérhetővé teszik. Én egyelőre a Népszabadság Online kiadásában találtam Móricz Simon Hőgyész című, szerintem kicsit semmitmondó sorozatát, és Reviczky Zsolt Légből kapott ejtőernyőseit, amik jó képek.

2007. január 24.

Tapis Volant



Ld. Személyes vasúti járművek


2007. január 22.

Személyes vasúti járművek

A HeHe alkotópáros (Helen Evans, Heiko Hansen) egyik fantasztikus projektje a személyes vasúti járművek tervezése. A vasúti pályahálózatok hackelése egy ismert vasútbarát szórakozás, amikor kisebb vasúti járművekkel, például hajtányokkal olyan hálózatokat járnak be egyesek, ahova nehéz, tilos, vagy szinte lehetetlen eljutni (Lásd: Hajtánnyal az elhagyott nagybörzsönyi vonalon, 99 Mb letöltés, realplayer streamként is élvezhető). A HeHe olyan személyes vasúti járműveket tervez, amelyekkel használaton kívüli vasutakat lehet bejárni. Módszerük a fordított kulturális tervezés eszközével él, és több, a vasúti közlekedés során elhagyott dilemmához kanyarodik vissza.
A train projekt katalógusszövegében felidézik azokat az élményeket, amelyekről a vasút első utasai számolnak be, többek között az együtt utazás elidegenítő hatását. Az első nyilvános vasútvonalakon még működtek egyéni kocsik, csakúgy, mint a közutakon, és Franciaországban az állam (ki más) a megrendelésre működő személyes kötöttpályás járművekkel még a hetvenes években is folytatott kísérleket. A HeHe személyes járműveivel a repülő szőnyegek hangulatában lehet egyedül, személyesen átélni a vasúti utazás élményét. A perspektívaváltás különben is hasznos: az 1998-as hackelők sem hitték volna, hogy kilenc évvel később az elhagyott hegyi pályát valaki felújításra méltónak találja. A projektet a BoingBoing kürtölte világgá.