Lehet-e versenyképes az atomenergia?

Az Energia Klub rendezésében Veiszer Alinda újságíró beszélgetett Kaderják Péterrel (Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont) és velem a meghívó szerint ezekről a kérdésekről:

Lehet-e versenyképes az atomenergia? Van-e igény atomerőművekre a liberalizált energiapiacon? Épülhet-e pusztán piaci alapon ilyen létesítmény vagy ez állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen? Van-e piactorzító hatása egy ilyen állami beavatkozásnak és ez milyen következményekkel járna a villamosenergia-piacon?

Az előadás után Mangel Gyöngyi készített interjút Péterrel és velem, ami Real Audio streamben itt hallgatható meg (a fájl 2. percétől).

A nukleáris reneszánsz vagy atombarokk rendezvénysorozat következő rendezvényei:

Atomerőmű a hálózatban (Április 9., 17.30) Nukleáris, hagyományos és megújuló energiaforrások villamosenergia-rendszerbe illesztése: problémák, kihívások és megoldások a jövő hálózatának újragondolása kapcsán. Beszélgetőpartnerek: Tihanyi Zoltán, MAVIR; Kádár Péter, Power Consult Kft; Dobi Ildikó, Országos Meteorológiai Szolgálat

Atomenergia és éghajlatvédelem (Április 23.) Megoldás-e a nukleáris technológia nagyarányú alkalmazása a globális klímaváltozásra? Beszélgetőpartnerek:
Diana Ürge-Vorsatz, CEU; Kardos Péter, Energia Klub

Alternatív energia? (Május 7., 17.30) Energiaigényekről, új technológiákról, takarékosságról, hatékonyságról, megújulókról, hazai lehetőségekről. A jövő energiapolitikájáról. Beszélgetőpartnerek: Mészáros Fanni, CECED; Király Zsuzsanna, Energia Klub; Varga Katalin, Energia Klub

Magyarország energiafüggősége II.

Most, hogy Magyarország nemzetközi fizetőképességét immár egynegyed éve kizárólag az IMF-Világbank-EU mentőöv tartja fenn, érdemes megint felidézni Magyarország energiafüggőségét. Az bal oldali ábra azt mutatja, hogy milió euróban mennyivel költünk többet energiahordozókra, mint amennyiért eladunk. (Mert azért még árulunk egy kis szén-dioxiddá és kén-dioxiddá tüzelhető lignitet). Magyarország kb 2-3-szor annyi energiát használ fel egy euró előállításához, mint a fejlett nyugat-európai országok, és teljes külföldi exportbevételének 14 százalékát fordítja az olaj- és gázszámla kiegyenlítésére.

Energia és környezetvédelem

Az idén 20 éves American Chamber of Commerce in Hungary igazgatósága megbízott azzal, hogy hozzam létre az Energia és Környezetvédelem Bizottságát. Az AmCham Magyarország küldetése, hogy "az amerikai és nemzetközi üzleti élet vezető képviselője legyen Magyarországon, és elősegítse az ország globális versenyképességét". Talán nem meglepő azoknak, akik olvasgatták a munkám mellett keletkező energia, környezetvédelem, versenyképesség és USA témájú bejegyzéseket. Ugyan a blogomban a hivatásos dolgaimról nem szoktam írni, de alapvetően a vasút után ez az a két terület, amivel elmélyülten fogok foglalkozni.

Magyarország energiafüggősége

Egy család energiafüggőségét definiálhatjuk úgy is, hogy a család jövedelmének mekkora részét kell villany- és gázszámlákra, esetleg tüzifa és szénvásárlásra költenie. Hasonlóképpen egy ország energeifüggőségét definálhatjuk úgy is, mint a külföldi, azaz exportbevételeinek hány százalékát kell külföldi energiavásárlásra, vagyis importra fordítania.Ezen az ábrán Magyarország energiafüggősége látható. A családi energiafüggőségtől eltérően ezt a számlát az ország egészének, tehát a vállalatoknak, a lakosságnak, illetve ezek adóbevételeiből közvetve a kormányzatnak kel megfizetnie. Az ország versenyképesség legegyszerűbb definíciója az, hogy mennyire vagyunk képesek jövedelmet bevonni külföldről. Az energiafüggőség és a versenyképesség összefüggése talán úgy ragadható meg a legjobban, hogy a külföldön szerzett jövedelmünk mekkora részét kell automatikusan továbbadnunk az energiatermelőknek. A helyzetünkön akkor javíthatunk, a több vagy jobb árut és szolgáltatást tudunk külföldön eladni, illetve ha olcsóbban szerezzük be az energiát, vagy kevesebb energiát használunk, másszóval spórolunk.

Korábban: Energiafüggőség a világban és más egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

Versenyképesség és korrupció

A Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal üzleti környezetért felelős munkacsoportja vezetőjeként szerveztem ebben a témában azt a konferenciát, amelynek a lenti diák az összegző pontjai. A konferencia anyagai hamarosan elérhetők lesznek itt, a javaslatokat pedig a kerekasztalon előterjesztés és egy cikk formájában is meg fogom jelentetni.

Versenyképesség és korrupció

View SlideShare presentation or Upload your own. (tags: korrupció gazdasági)

További korrupciós témájú anyagok magyarul és angolul, illetve ezen a blogon.

Előrejelzett vándorlási irányok Európában

A Népszabadság szeptember 1-i száma ismertette a Berlini Népesség- és Fejlődési Kutatóintézet európai regionális demográfiai előrejelzését. Az ábra a jellemző vándorlási irányokat mutatja be 2006-ban. Az egyes régiók hosszú távú versenyképességét jelző népességmegtartó képesség alapján első helyen Reykjavík áll (lásd az izlandi blogot az okokról) és a jelenleg is nyitott Nagy-Britannia várhatja a legnagyobb népesség-többletet, amely, ha Törökország nem válik EU taggá, 2060-ban a legnépessebb tagja lesz az Uniónak. Magyarországnak 8,7 millió lakost jeleznek előre - és hozzánk, mint tudjuk, elég nehéz bevándorolni, tavaly pedig negatívba fordult a korábban pozitív migrációs egyenletünk. A régiók listáján 285-ből 168. helyen áll Közép-Magyarország Budapesttel együtt, miközben Prága a 95. és Pozsony környéke a 138. helyet szerezte meg.Egyébként Európát a bevándorlók sem mentik meg az elöregedéstől. A népesség bevándorlással és hosszabb élettartammal együtt várhatóan 2035-ig nőni fog, aztán elkezd abszolút mértékben is csökkenni.

Korábban: Elöregedő nemzetek versenyképessége

Elöregedő nemzetek versenyképessége az olimpián

Tavaly többször is foglalkoztam a népesség elöregedése és a versenyképesség mindmáig nem eléggé megértett kapcsolatán. Az elmúlt napokban az olimpiai szereplések kapcsán egy kicsit más szempontból fogalmazódott meg bennem az a hipotézis, hogy a versenysportokban való versenyképességünk hanyatlása is a nemzet elöregedésével lehet összefüggésben.

A Magyar Narancs Dénes Ferenc sportközgazdásszal készített interjújában olvastam arról, hogy az olimpiai szerepléseket a legegyszerűbben a népességszámmal és az abszolút (tehát nem egy főre eső) bruttó nemzeti jövedelemmel lehet előrejelezni. Mivel az élsport világszerte meglehetősen elüzletiesedett, a nemzeteknek nem csak a lélekszáma, de a gazdagsága is fontos vízválasztó lett. Szigel Gábornak a portfolio.hu-n megjelent cikke alapján tűnt fel, hogy világszerte milyen nagy átrendeződés történt a hetvenes-nyolcvanas évek teljes olimpiái, illetve az elmúlt olimpiák aranyémei között. Az átrendeződés egy részét nyilván megmagyarázza a Föld jövedelemmegoszlásának átrendeződése, de úgy gondolom, hogy egy másik részét pedig biztosan megmagyarázza a népességszám változása is. Ez utóbbit azért tartom fontosnak, mert a legjobban leszakadó közép-európai régióban az abszolút népességfogyás még nem érződik erősen, de az olimpián részt vevő korosztályban már drámai.

Egy további gondolat, hogy a Magyarországon a 2008-as olimpiai korosztály, de még inkább a következő kettő jelentős részben olyan roma fiatalokból áll, akiket rossz esetben akár még az iskolai tornateremből is kitiltanak. A magyar társadalom az igen csekély fiatal jelentős részéről lemond a munka- és a professzionális sport piacán is.

A fenti nagyszerű vizualizációk itt találhatók meg:: a New York Times Peking előtti összes olimpiát átfogó kartogrammjai(felső), és a Supernifty térképe arról, hogy honnan érkeztek a pekingi olimpiára az érmesek (alsó).

További link: Ugyanezt a témát boncolgatja a Bridge Wealth Management blog.

Energiafüggőség

Az Európai Unió és Magyarország is nagymértékben ki van szolgáltatva a külső energiaszállításoknak, és az energiahordozókban gazdag volt szovjet és közel-keleti világ készleteiért Kínával és Indiával, illetve az Egyesült Államokkal is versenyben áll. De mit is jelent az a nagymértékben?

A felső torzított térkép (kartogramm) a világ országainak a méretét az energiahordozó-felhasználásukkal arányosan mutatja be (még az évtized elején, azóta Kína felhasználása drámaian megnőtt). Az EU egyes régi (pl. Németország, Franciaország) és új tagjai (pl. Magyarország, Szlovákia) a világ legfejletebb ipari országai közé tartoznak, és az ipari termeléshez más, szolgáltatás- vagy mezőgazdasági orientációjú országokhoz képest nagyon sok energiát használnak. Az alsó térkép az importált energiahordozók arányát mutatjba.

Az alsó térkép (kartogramm) abban különbözik a felsőtől, hogy nem az összes felhasznált, hanem az összes importált energiahordozóval arányosítja a világ országait. Mivel Európa hamarabb iparosodott mint a világ többi része, fosszilis energiahordozó-készleteit már nagyrészt felélte, és ezért importra szorul. Az egyébként gazdag és általánosságban versenyképes európai gazdaság egyre nagyobb arányban kénytelen külső partnereinek fizetni azért, hogy energia-igényes gazdaságszerkezetét fenn tudja tartani. A folyamatnak sok kimenetel lehetséges: gazdasági lemaradás, gazdasági szerkezetváltás, vagy még nagyobb versenyképesség, vagyis a drágább energiahordozókból értékesebb áruk előállítása.

A kartogramok forrása természetesen a Worldmapper.

Mit gondolnak a magyarok a magyar és szlovák jólétről?

A Népszabadság megbízásából a Szonda-Ipsos arról kérdezett meg 1500 magyarországi lakost, hogy szerinte hogyan aránylanak a magyarországi és szlovákiai bérek, jóléti juttatások és megélhetési költségek? A roppant tanulságos közvélemény-kutatás szerint a magyarok jelentősen alulbecslik a hazai jövedelmeket és a szlovákiai megélhetési költségeket, és túlbecslik a szlovákiai jóléti juttatásokat. A helyzet az, hogy Szlovákiában magasabbak a nettó jövedelmek, alacsonyabbak az adók, és ebből következően lényegesen alacsonyabbak a szociális juttatások és a nyugdíjak is. Az árak lényegében kiegyenlítettek.

A politikusain vagy a lakóin múlik az ország versenyképessége?

A Marketing Centrum felmérése a magyar választópolgároknak a reformokhoz és közpolitikai változásokhoz való viszonyát kutatja. A Népszabadságban közölt közvélemény-kutatási adatok számos érdekes részletet rejtenek, de számomra ez a legtöbbet mondó eredmény:

Tízből hét magyar úgy véli, az ország fejlődése döntően a politikán, a politikusokon múlik, és a megkérdezettek 74 százaléka szerint jelentősen hátráltatja hazánk fejlődését, hogy "a pártok sohasem tudnak megegyezni egymással". A megkérdezettek kétharmada nagyon nagy jelentőséget tulajdonít a különböző politikai deficiteknek - a politikusok túlzott ígérgetésének, a politikai önzésnek, a kontraszelekciónak vagy a kompromisszum-képtelenségnek - abban, hogy az ország lassabban fejlődik, mint lehetne. [...] Mindössze a válaszadók ötöde tulajdonít jelentős negatív hatást annak, hogy kevés a vállalkozó szellemű ember, kevés a jól képzett szakmunkás, illetve kevesen beszélnek idegen nyelveket. A közvélemény tehát túl sokat vár a politikától, és nem gondol arra, hogy az ország versenyképessége mégiscsak a polgárok tehetségén, képzettségén, vállalkozó szellemén múlik.

A választók, az adófizetők és a munkavállalók pedig valójában egy politikai-gazdasági közösséget alkotnak, szinte teljes átfedéssel, a nyugdíjasok jelentős rétegét nem számítva. (Bulgáriában már ők a választók többsége!) Választásainak a kasszánál, az oktatási rendszerben és a politikában valamiféle konzisztenciát kellene, hogy kapjanak. Szerintem a gazdasági és a politikai átmenet egymástól elválaszthatatlan folyamatok, és a versenyképesség elsősorban kulturális kérdés.

A magyar konyha és a nemzeti önismeret

Nem kell gazdaságpolitikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, valami nagyon nem stimmel a magyar nemzeti önértékeléssel, erősségeink és gyengeségeink ismeretével. Elég elmenni egy jó étterembe Bécsben, Brüsszelben vagy Párizsban. A magyar konyha kiváló, és gyakran ételeinket is kiváló minőségben készítik el külföldön. Idehaza azonban szinte lehetetlen megfelelő minőségben elkészített magyar ételt enni étteremben.

A KönyvesBlog egy új kezdeményezésről számol be Az Étterem- és borkalauz 2008 című kiadvány kapcsán. A kiadvány a nagy nemzetközi étteremértékelések közül módszertanában a Gaultmillau-t követve értékelt 150 magyar éttermet. A bemutatóra érkezett nemzetközi tekintélyek a megfelelő alapanyagok hiányát, a magyar szakképzés hiányosságát emelték ki. Ugyanebben a témában Fekete Edit a Népszabadságban már lehúzta a vizes lepedőt az éttermesekről és a termelőkről is. Magyarországon nem lehet kiváló minőségű élelmiszert kapni, azt vagy képtelen a termelő megtermelni, vagy a kereskedő bekeveri a közepes közé.

Ausztria legjobb mediterrán éttermében, a klagenfurti Dolce Vitában is 24 euróba kerül három fogás, a legjobbnak tartott osztrák szakácsok, a kétcsillagos Obauer testvérek még vasárnap is 35 euróért főzik a háromfogásos ebédmenüt. Budapest az önbizalomban már elérte a világszínvonalat. A Lou Louban a háromfogásos ebédmenüért is ötezer forintot kérnek. Tényleg 15 euró lenne a különbség a zéró és a kettő [Michelin-]csillag között?

A magyar éttermek árai a színvonalhoz képest drágábbak a nyugat-európainál, a minőség gyakorlatilag ki van árazva az egyébként szinte Budapestre korlátozódó piacról. (CC fotó gabrilu)

Ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen a turizmus területén, versenyképes vendéglátóhelyekre van szükség. Ezen pedig az EU-források talán csak ronthatnak, hiszen olyan beruházásokra adhatnak pénzt, amit a hazai piac soha nem termelne ki, és a magyarországi munkaerő nem képes funkcionálisan használni. Az igazi út az, amit a kiválóbb magyar borászok kezdtek el tíz éve: minden technológiát felülvizsgálni, mindent újratanulni, és folyamatosan értékeltetni az eredményt. A hosszú utat nem érdemes levágni a nehezebb kanyaroknál.

Minden gyereknek egy laptop Peruban

Többször írtam már a One Laptop Per Child kezdeményezésről, amelynek célja, hogy egy mindent kibíró és olcsó, még vezetékes áramot sem igénylő laptopot adjon a világ legszegényebb iskolásai kezébe. Az eredeti ötlet szerint $100 kell szorítani a kurblival is működtethető, csak nyílt forráskodú szoftvert használó laptopot, amelynek piaci forgalmából kellene fedezni a szegény gyerekek ingyenes ellátását.

A Technology Review cikke az egyik első kísérletről számol be. A célokat még nem sikerült elérni: a laptopok $188 dollárba kerülnek. Peru közel félmillió laptopot vásárolt és oszt szét szegény diákjainak. Az Andok és az Amazonas-medence távoli falvaiban szétosztott laptopokat olyan iskolások kapják, akiknek soha nem jutott tankönyv, és akiknek a teljes tankönyvellátása ötszörösen meghaladná a laptoppal való ellátást. Ezek a gyerekek - és minimálisan képzett tanáraik - gyakorlatilag könyv, sőt, médiamentes környezetben éltek. December óta történik a tanárok képzése a tananyagok online letöltésére, hasznosítására. A gyerekek a gépeiken játékokat futtathatnak, olvashatnak, tanulhatnak, és megtanulhatnak leckét írni. Az első felhasználókról szóló híradás kedves, megindító, és ugyan általánosításra nem alkalmas, de igazolni látszik a programot. A gyerekek lefényképezik apa kecskéjét, e-mailt írnak a távoli fővárosba szakadt rokonnak vagy Tetrist játszanak.

Nem hiszem, hogy a Borsod vagy Baranya megyei aprófalvakban falvakban ne örülnének a gyerekek egy hasonló akciónak. Magyarország ma 7,5 milliárd forintot költ tankönyv-támogatásra. A tavaly az általános iskolába beiratott 101 ezer elsősos felszerelése ilyen laptopokkal az egész országban 3,08 milliárd forintba kerülne, amit vállalati vagy közadakozásból is ki lehetne fizetni. (Bár lehet, hogy egy olyan fejlett országnak, mint Magyarorszád, drágábban adnák a gépet).

A kétezermilliárdos kérdés

Muraközy Balázs a Narancsban és kommentelhető formában az ingyenebed.hu-n tette fel az ezermilliárdos kérdést. Az ingyenebed.hu olyan közgazdászok honlapja, akik nem hisznek az ingyenebéd csábításának.

"A miniszterelnök adócsökkentési javaslatai előtt és után számos, gyakran kritikus cikk jelent meg az adóreformmal és általában az üzleti környezettel kapcsolatban. Ezek közül a legnagyobb hatású talán Bojár Gábor radikális adóegyszerűsítést és -csökkentést, valamint Bokros Lajos alapvető közteher-viselési reformot javasló cikke, de sok más elemző is megszólalt. Általában csalódásuknak adtak hangot. [...] A másik legfőbb ellenállítás szerint az adócsökkentés mértéke nem elégséges ahhoz, hogy valóban érdemi változás történjen az ország versenyképességében vagy növekedési ütemében. 200 vagy 300 milliárd adókönnyítés semmi, az adóreform 1000 milliárd megmozgatásánál kezdődik"

Csak akkor szabad ennél nagyobb mértékű adócsökkentést sürgetni, ha világossá tesszük, milyen kiadásokról mondjon le a költségvetés cserébe – egyébként veszélybe kerül a konvergenciaprogram és a költségvetés stabilitása. Lássuk, milyen lehetőségek közül választhatunk, ha nemcsak á-t, de b-t is kellene mondanunk. (Érdekes módon a bírálók e ponton rendszerint már nem oly lelkesek.) [...] A kérdés megválaszolásához érdemes a költségvetési tételeket ugyanerre a mértékegységre átszámolnunk. Szerencsére nem az elrémisztő 80 oldalas költségvetésből kell kiindulnunk, hanem egy sokkal barátságosabb változatából, amely az államháztartás által nyújtott szolgáltatások szerint bontja meg a költségvetési kiadásokat, és csupán egy oldal hosszú. Ezt nevezik a költségvetés konszolidált funkcionális mérlegének, és minden évben kiszámolja a Pénzügyminisztérium, majd csatolja a költségvetéshez, annak általános indoklása mellékletéül. [...] Halljuk, ki mit áldozna be?".

Nos, az ezermilliárdos kérdés megválaszolatlan maradt, mert a gazdaságpolitikusok és a vita résztvevői 19-re lapot húzva áttérte a 2000 milliárdos, majd a 2500 milliárdos kérdésre. Eddig még senki nem vállalatba be a tizenharmadik havi köztisztviselői illetmény, közalkalmazotti bér és nyugdíj eltörlését, a gázár- és tömegközlekedésti támogatás megszüntetését, a vasút vagy az autópályák privatizációját. Egyedül Bokros professzornak volt vér a pucájában: a kieső vizitdíj helyett havi tízezer forintos egészégbiztosítási díjat javasolt.

Én továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy ezek az újraelosztási kérdések az ország versenyképességével összefüggnek, de a közpénzügyekről is ideje vitatkozni. Remélem, valaki elkezdi sorolni a válaszokat Balázs kérdéseire. Lásd még: A Magyar mess.

Magyarországi vita a magyar gazdaságpolitikáról

Miközben az Economist szinte minden kommentáló szerint pontos és találó helyzetképet fest a magyar gazdaság megtorpanásának politikai gazdaságtanáról, a Népszabadság hasábjain magyar gazdaságpolitikusok és értelmiségiek vitatkoznak ugyanerről immár négy hónapja.

"A magyar gazdaság növekedése a legfrissebb és a rossz előjeleknél is rosszabb előrejelzések szerint szinte leállt. Mikor és hogyan juthatunk el odáig, hogy ismét érzékelhető sebességgel közeledjünk a fejlett világhoz?" Ezzel a kérdéssel indítottuk el a magyar gazdaság kilátásairól szóló vitánkat három és fél hónappal ezelőtt. Íme Vértes András vitaértékelője, és az előtte lévő vitacikkek.

• Vértes András: A lassulás határai, 2007. november 17.
• Matolcsy György: Alagútból alagútba, 2007. november 23.
• Soós Károly Attila: Nyomorúságos gazdasági csodáink, 2007. november 23.
• Csillag István-Mihályi Péter: Minden rendben?, 2007. november 28.
• Király G. István: Csak őszintén, 2007. november 29.
• Magas István: Stabilizációs egyszeregy, 2007. december 5.
• Greskovits Béla: Más ligában játszunk, 2007. december 8.
• Morris Pedro: A piros lap másik oldala, 2007. december 11.
• Reszegi László: Mi vagyunk a kivételek, 2007. december 13.
• Róna Péter: Vesztésre játszottunk!, 2007. december 21.
• Heim Péter: Brezsnyevi pangás, 2007. december 29.
• Palócz Éva: A kiutat még meg kell találni, 2007. december 29.
• Mellár Tamás: Szakmai konszenzus és társadalmi párbeszéd, 2008. január 4.
• Kun István: Kötél az ország nyakán, 2008. január 8.
• Gazdag László: Bérinfláció és más mesék, 2008. január 16.
• Simon András: Nem mese az, 2008. január 24.
• Szentgyörgyi Zsuzsa: Hiedelmek és tévhitek, 2008. január 29.
• Hamecz István: Kompország gazdasága, 2008. február 6.
• Csillag István: A növekedés határai, 2008. február 18.

A saját véleményem itt olvasható és kommentálható:

• Antal Dániel: Még meg sem száradt a minta
  

Versenyképesség és adórendszer

Ahogy az Index írja, a teljesen felforgatnánk az adórendszert a Versenyképességi Kerekasztalban. A 2009-re a közteherviselési rendszerben tervezett változtatásokhoz konkrét javaslatot tett le az a Kerekasztal, amelynek én is tagja vagyok. Engem már a korábbi ülések sem győztek meg arról, hogy az adórendszer és a versenyképesség között egyértelmű kapcsolat volna, hacsak az adóadminisztrációs terhekről nem beszélünk. Korábbi bejegyzések a versenyképességről, (itt az összefoglaló is), továbbá a személyes, témába vágó linkgyűjteményem magyarul és angolul. A Kerekasztal javaslatai vitathatók, sőt, az egyik céljuk, hogy vitát generáljanak - én magam is vitatkozom velük, a jelenlévők közül az egyetlen ellenszavazatot adtam le a javaslatokra. Az ingyenebed.hu oldalon nyitottunk is egy vitafelületet, akinek van kedve, nézzen át/vissza.

Adójavaslat: ötből egy (Népszabadság)

Versenyképesség, olvasás, matek, földrajz

Az FP Blog egy érdekes szembeállítást mutat be: miközben a szingapúri diákok nagyszerűen szerepelnek minden matek-olvasás készségfelmérésben, az Egyesült Államok mégis vezet innovációban. Arról nem is beszélve, hogy ötből egy amerikai meg sem tudja mutatni a világtérképen az országát, (és erről Miss Dél-Karolinának vicces "véleménye" van) az USA gazdasága a legversenyképesebb a világon. Minek keresni New York City városát a térképen, ha van a kocsiban GPS? A magyar versenyképességi eredményeket a közoktatásunk színvonala húzzal felfelé, lefelé meg az, hogy szisztematikusan sokkal több közpénzt költünk, mint amennyi adót a kasszába beteszünk. Hiába tanulunk az iskolában gyököt vonni, ha az érettségi után elfelejtünk összeadni és kivonni. A földrajzot pedig a kis országoknak sokkal inkább érdemes megtanulnia.

Holt terhek - Hogyan törhetők meg a monopóliumok?

A Magyar Narancs mai, számában jelent meg a Hol terhek című esszém a magyarországi monopóliumoknak a rendszerváltás óta húzódó gazdasági és politikai problémáiról. A cikk regisztráció után érhető el online az újság honlapján. A cikk alapvetően szakmámhoz és hivatásomhoz kapcsolódik, és remélem, hogy érthetőbbé válik belőle az, amin a vasútnál dolgozom. Villanyvezeték: sharilmohammad.

A magánkézben lévő monopólium természetes célja, hogy kényelmes
haszonkulccsal, viszonylag magas áron a kevés vesződséggel járó fogyasztókat szolgálja ki. A monopólium számára a ritkán lakott vidékek és a szegények csak nyűgöt jelentenek: minden forintért messzire kell nyúlni, az emberek minden kilowattórának utánakérdeznek; a nagy területen szétszórt megannyi kisfogyasztó pedig sok hibaforrást jelent a hálózatnak. A gazdagok viszont túl szűk piacot alkotnak: nincsenek annyian, hogy megérné az ő kedvükért egy egész elosztórendszert kiépíteni, és akkor sem fogyasztanak sokkal több energiát, ha úszómedencét fűtenek. A magánmonopólium kedvenc ügyfele a városi középosztály: ha nem túl drága a villany vagy a telefon, a panaszok mennyisége elenyésző lesz, vagy legalábbis nem akkora, hogy a demokratikus többség megváltoztassa a befektetések jogi környezetét. A profitszint pedig tartósan magas marad.

Igen ám, de az állami monopólium se jobb ennél, hiszen ott még hazavihető profit sem marad, legfeljebb hazavihető veszteség. A monopóliumok államosítása nem jó megoldás a magánmonopólium problémájára. Postaláda: Ciclista Dominguero.

Azért, mert szerfölött hajlamos a saját vezetőinek a fizetését emelni; baráti, ám drága alvállalkozókat dolgoztatni; vagy megszabadulni a nem tetsző kisebbségekhez tartozó munkavállalóktól. Mivel profitra sem kell törekednie, az árakkal és a költségekkel nemigen törődik: ha a monopolista egy utas után négyszer annyi állami támogatást kap, mint amennyit a jegypénztárnál beszed, vagy tízmilliárdokhoz jut hozzá gázártámogatás formájában, inkább a politikusok, mintsem a fogyasztók kegyeit keresi. Az állami monopólium a pazarlás és a korrupció melegágyává válhat.

A szociális piacgazdaságra való átmenet programja szerintem nem lehet teljes a monopóliumok piackonform, kiszámítható jogi és intézményi szabályozása nélkül.

A monopolárak letörése a kis- és középvállalatok versenyképességét jobban növelné, a lakosság terheit pedig jobban csökkentené a következő években, mint a konvergencia-program által megengedett csekély adócsökkentés. A szabályozott áraknak a költségekre, a világpiaci alapanyagárakra való visszavezetése felesleges és hisztérikus politikai vitáktól szabadítaná meg a következő önkormányzati és parlamenti választásokat.

Akinek van kedve végigbogáraszni a cikket, olvassa el a Narancsban, vagy várja meg az online publikációt. Persze az is nyugtan szóljon hozzá, akinek "csak úgy" véleménye van a témáról. Minden észrevételnek nagyon örülnék! Zöld gázmérő: Faluto.

Korábbi cikkek kizárólag a vasúti monopóliumról: Vasút a határon, Engedd szabadon a mellékvonalakat. Olvasnivalók: antitrust, competition, regulation. Linkek: competition, regulation, szabályozás, versenypolitika.

A Világgazdasági Fórum 2007-2008. évi globális versenyképeségi rangsora

Magyarország a 47. helyre csúszott a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsorában. A visegrádi országok helyezése: Csehország 33, Szlovákia 41, Lengyelország 50. A teljes országlista: pdf letöltés. Magyarország helyezését különösen a makroökonómiai helyzet rontja le, de az árupiac és a munkaerőpiac rugalmatlansága is nagyon szembeötlő. A felsőfokú oktatásunk, a közoktatás és az egészségügyi ellátás még mindig felfelé húzza a teljesítményünket. A legversenyképesebb szomszédunk természetesen Ausztria, a világ egyik leggazdagabb és 15. legversenyképesebb országa.

Munkaerőpiac az új EU-tagoknál

Régóta tudjuk, hogy a gazdasági átmenet rákfenéje, hogy egyszerre van jelent a masszív munkanélküliség (vagy inaktivitás azok részéről, akik otthagyják öreg koruk előtt a munkaerőpiacot) és a munkaerőhiány. Mivel a szocializmusban egészen más képességekre volt szükség, mint a piacgazdaságban, sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem mindig azt találják, amit keresnek. És ehhez jön hozzá a csökkenő vagy stagnáló népesség.

Ami nagyon érdekes, hogy az egyes átmeneti országok egészen máshogy reagálnak erre a helyzetre. Lengyelországra és Lettországra elképesztő mértékű migráció jellemző: nagyon sokan mennek el másik országba dolgozni, és sok vendégmunkást fogadnak. Eközben Magyaroszágon a migráció szintje továbbra is nagyon alacsony, és a belső vándorlás is csak tavaly kezdett felgyorsulni. A balti államokban, Csehországban és Lengyelországban a rendszerváltás óta a legalacsonyabb a munkanélküliség, és néha az aktivitási ráta is nagyon magas: Észtországban szinte eléri a lisszaboni 70 százalékos célkitűzést. Magyaországon viszont világviszonylatban is igen alacsony az aktivitási ráta, miközben a munkanélküliség szintje európai viszonylatban nem különösebben magas.

Szóval, elég heterogén ez a Közép-Európa, a Világbank számításai (pdf) viszont arra figyelmeztetnek, hogy sokan nem ismerik a tücsök és a hangya meséjét: Szlovénia és Szlovákia kivételével az elmúlt években minden közép-európai országban gyorsabban nőttek a bérek, mint a dolgozók által megtermelt érték. (A bal ábra a v4-re, a jobb a többi új tagra mutatja azt a hatást, hogy az egyfőre jutó megtermelt érték költsége, vagyis a bér mennyivel nő. A nulla feletti érték azt mutatja, hogy egy megtermelt euróból relatíve többet visznek haza a munkások). A munkavállalók relatíve jól járnak, de kérdés, hogy meddig feszíthetik a húrokat: a magyarok már másodszor tanulhatták meg, hogy ha a bérek növekedésével nem nő együtt az egy főre jutó termelés, akkor ezt mindig a feketeleves követi.

Hosszú távon megéri

Két nagyon jó hír is napvilágot látott a magyar gazdaság állapotáról az elmúlt napokban: mind az üzleti környezet megítélése, mind hazánk korrupciós megítélése javult. Ezek a tényezők pedig a tapasztalatok szerint hosszú távon, tartósan magasabb gazdasági növekedést és jólétet tudnak megalapozni. Vagyis a korábbi versenyelőnyünk a régióban megtorpant, és jelenleg a környező országok mind gyorsan növekednek, Magyarország azonban egy fájdalamas stabilizáció mellett megint egy pár dologban beelőzte a régiót. Az üzleti környezet tekintetében elsősorban a cégalapítás jelentős megkönnyítése miatt Magyarország a 66. helyről a 45. helyre ugrott előre, ezzel megelőzve Csehországot és Lengyelországot. (Szlovákia a 32. helyen áll). A korrupció dolgában az elmúlt évek 40-42. helyeiről holtversenyben Ciprussal holtversenyben 39-40. helyre léptünk előre. A regionális versenytársak mögöttünk állnak: Csehország (41), Szlovákia (48), az antikorrupciós hisztériát megélő Lengyelország (61), Románia (69). Hiszek abban, hogy a többiek magasabb növekedésének egyik oka, hogy most lépték meg azokat a rövid távon ható gazdasági rendszerváltó lépéseket, amelyeket mi tíz-tizenöt éve. Az intézményi alapok javítása rövid távon keveset hoz a konyhára, de hosszú távon egy magasabb növekedési pályát és kevesebb visszaesést biztosít. A Versenyképességi Kerekasztalnál én továbbra is az ilyen intézményi, hosszú távon ható tényezők javítását fogom javasolni.

Népszabadság: Nagy ugrás a középmezőnyben